Somogyi Istvánné

Tanár,

Nyíregyháza

Gyermekévei egy szatmári kistelepüléshez, Pátyodhoz kötődnek, itt született, itt nőtt fel népes család gyermekeként. Négyen vannak testvérek, Sándor fivére mesterember, cső-, víz-, gázszerelő, nagyobbik nővére varrónő, a kisebbik biológia–testnevelés szakos tanár és ő, a család legkisebb gyermeke szintén a pedagóguspályát választotta. Édesapja nagyon fess, jó kiállású ember volt és nagy vadász, Valika tőle örökölte tartását, sportos alkatát.

Középiskoláit Csengerben, az Ady Endre Gimnáziumban végezte. Osztályfőnöke, Pásztor István szerettette meg vele a tanítást és a sportot, jó példát mutatott, nemcsak irányította a játékot, hanem beállt a diákok közé csapatjátékosnak. Az érettségit követően előfelvételt nyert a Bessenyei György Tanárképző Főiskola biológia–testnevelés szakára. 1968. szeptember 1-jétől a kocsordi általános iskolában tanított mint képesítés nélküli nevelő, közben pedig levelező tagozaton végezte főiskolai tanulmányait.

Vali jól sportolt, a mátészalkai MEDOSZ MB. II-es kézilabdacsapatának volt a kapusa, ezenkívül sok mindenben részt vett, tagja volt a Mátészalkai pedagógus-énekkarnak, a pedagógus-néptánccsoportnak, igazi vezéregyéniség, közösségi ember volt, szerette, ha zajlott körülötte az élet. Sportpályafutása a kézilabdacsapatban 24 éves koráig tartott, de a testnevelés, a mozgás továbbra is főszerepet kapott mindennapjaiban. Nemcsak a sport területén, hanem másik választott tantárgyával is szép sikereket ért el, egyik kis tanítványa megyei versenyt nyert élővilágból, ami igen nagy eredménynek számított. 1973. szeptember 6-án sikeresen államvizsgázott, a következő esztendőben pedig a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola tanára lett főiskolai tanárainak ajánlására, akik értékelték tudását, tehetségét.

Beilleszkedését segítette, hogy kollégái szeretettel, emberséggel fogadták, hálás a sorsnak, hogy igazi jó közösségben dolgozhatott. Amikor a Sipkayba került, első évben testnevelést, élelmiszer-áruismeretet, kereskedelmi ismeretet, etikát tanított. Időközben férjhez ment, majd megszülettek gyermekei, 1980-ban István, 1983-ban Gabriella. A munka és a gyermekek mellett továbbképezte magát, 1978. szeptember 13-án atlétikaedzői oklevelet szerzett a Budapesti Testnevelési Főiskolán, majd megszerezte a Magyar Gordon Iskola Egyesület tréningoklevelét, részt vett a „Mozgatórendszer zavarainak megelőzése és gyógytestnevelés – a testnevelésórán” 60 órás képzésen, 2000-ben a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Továbbképző Intézetének a tanítványa volt, „Prevenciós szemlélet alkalmazása az egészséges tanulók iskolai és óvodai testnevelésében” kurzuson vett részt.

40 esztendeig dolgozott az iskolában, ami szinte egy fél emberöltő, ebből a négy évtizedből pedig csak a jóra és a szépre emlékezik. Ennyi idő a gyermekek közelében, velük együtt nevetni, lélegezni, táncolni, futni, sportolni, kirándulni, mint mondja, úgy elröppent, mint egy pillanat. Nemcsak tanított, hanem osztályfőnök és munkaközösség-vezető is volt. Az iskola nemcsak munkahelyet jelentett, hanem olyan közösséget, ahol barátságok is születtek.

Szívesen gondol vissza az őszi almaszedésekre, imádott sütni-főzni, kollégái pedig nagyra értékelték főzőtudományát, amit a pillanatok alatt üressé vált tányérok is jeleztek. Almaszedés, fáklyásmenet, dalverseny, amelyen ő vezényelte csapatát, és az első helyen végeztek, vagy a „Fusd körül az iskoládat!”, az építőtáborok, a Challenge Day, a 24 órás kosármeccsek, a Belépés tornacipőben című bemutatók, a szekszárdi sakkverseny, az asztalitenisz-diákolimpiák, melyeken többször is első helyezést értek el tanítványai, mind-mind, azok az események, amelyek a tanítás mellett feledhetetlenné tették az iskolában töltött 40 évet. Nagy-nagy tisztelettel beszél szüleiről, akik gyermekkorában tisztességre, a munka szeretetére tanították. Szülei példamutató magatartása, szeretete, áldozata nevelte mind a négyüket, egyszerűen és becsületesen. Édesapjának a családja volt a mindene, nekik, értük élt, ezt a családcentrikus példát látta maga előtt.

Ami eddig kimaradt életéből, az a pihenés, ezt szeretné pótolni most, hogy nyugdíjba került. Hosszú évek óta arra vágyott, hogy reggel ne csörögjön az óra, addig pihenhessen, ameddig csak jólesik. Szeret olvasni, utazni főleg a tengerpartra. Nővére kisebbik lánya Regensburgban egyetemista, gyakran meglátogatja, ilyenkor útikönyvvel a kezében járja a templomokat, múzeumokat. A sport megmaradt örök szerelmének, szívesen kerékpározik vagy úszik, és főz gyermekeinek, vendégeinek, kedveli a hagyományos ízeket, úgy ahogyan édesanyja csinálta.

Az élete legnagyobb boldogsága két gyermeke, István kétdiplomás közgazdász, Gabriella a jogi karon végzett, mindketten kirepültek a családi fészekből.

Mindig tevékeny ember volt, most sem tud munka nélkül meglenni, így szeptembertől tovább dolgozik, gyógytestnevelést fog tanítani.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 24. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése