Somogyi Istvánné

Tanár,

Nyíregyháza

Gyermekévei egy szatmári kistelepüléshez, Pátyodhoz kötődnek, itt született, itt nőtt fel népes család gyermekeként. Négyen vannak testvérek, Sándor fivére mesterember, cső-, víz-, gázszerelő, nagyobbik nővére varrónő, a kisebbik biológia–testnevelés szakos tanár és ő, a család legkisebb gyermeke szintén a pedagóguspályát választotta. Édesapja nagyon fess, jó kiállású ember volt és nagy vadász, Valika tőle örökölte tartását, sportos alkatát.

Középiskoláit Csengerben, az Ady Endre Gimnáziumban végezte. Osztályfőnöke, Pásztor István szerettette meg vele a tanítást és a sportot, jó példát mutatott, nemcsak irányította a játékot, hanem beállt a diákok közé csapatjátékosnak. Az érettségit követően előfelvételt nyert a Bessenyei György Tanárképző Főiskola biológia–testnevelés szakára. 1968. szeptember 1-jétől a kocsordi általános iskolában tanított mint képesítés nélküli nevelő, közben pedig levelező tagozaton végezte főiskolai tanulmányait.

Vali jól sportolt, a mátészalkai MEDOSZ MB. II-es kézilabdacsapatának volt a kapusa, ezenkívül sok mindenben részt vett, tagja volt a Mátészalkai pedagógus-énekkarnak, a pedagógus-néptánccsoportnak, igazi vezéregyéniség, közösségi ember volt, szerette, ha zajlott körülötte az élet. Sportpályafutása a kézilabdacsapatban 24 éves koráig tartott, de a testnevelés, a mozgás továbbra is főszerepet kapott mindennapjaiban. Nemcsak a sport területén, hanem másik választott tantárgyával is szép sikereket ért el, egyik kis tanítványa megyei versenyt nyert élővilágból, ami igen nagy eredménynek számított. 1973. szeptember 6-án sikeresen államvizsgázott, a következő esztendőben pedig a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola tanára lett főiskolai tanárainak ajánlására, akik értékelték tudását, tehetségét.

Beilleszkedését segítette, hogy kollégái szeretettel, emberséggel fogadták, hálás a sorsnak, hogy igazi jó közösségben dolgozhatott. Amikor a Sipkayba került, első évben testnevelést, élelmiszer-áruismeretet, kereskedelmi ismeretet, etikát tanított. Időközben férjhez ment, majd megszülettek gyermekei, 1980-ban István, 1983-ban Gabriella. A munka és a gyermekek mellett továbbképezte magát, 1978. szeptember 13-án atlétikaedzői oklevelet szerzett a Budapesti Testnevelési Főiskolán, majd megszerezte a Magyar Gordon Iskola Egyesület tréningoklevelét, részt vett a „Mozgatórendszer zavarainak megelőzése és gyógytestnevelés – a testnevelésórán” 60 órás képzésen, 2000-ben a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Továbbképző Intézetének a tanítványa volt, „Prevenciós szemlélet alkalmazása az egészséges tanulók iskolai és óvodai testnevelésében” kurzuson vett részt.

40 esztendeig dolgozott az iskolában, ami szinte egy fél emberöltő, ebből a négy évtizedből pedig csak a jóra és a szépre emlékezik. Ennyi idő a gyermekek közelében, velük együtt nevetni, lélegezni, táncolni, futni, sportolni, kirándulni, mint mondja, úgy elröppent, mint egy pillanat. Nemcsak tanított, hanem osztályfőnök és munkaközösség-vezető is volt. Az iskola nemcsak munkahelyet jelentett, hanem olyan közösséget, ahol barátságok is születtek.

Szívesen gondol vissza az őszi almaszedésekre, imádott sütni-főzni, kollégái pedig nagyra értékelték főzőtudományát, amit a pillanatok alatt üressé vált tányérok is jeleztek. Almaszedés, fáklyásmenet, dalverseny, amelyen ő vezényelte csapatát, és az első helyen végeztek, vagy a „Fusd körül az iskoládat!”, az építőtáborok, a Challenge Day, a 24 órás kosármeccsek, a Belépés tornacipőben című bemutatók, a szekszárdi sakkverseny, az asztalitenisz-diákolimpiák, melyeken többször is első helyezést értek el tanítványai, mind-mind, azok az események, amelyek a tanítás mellett feledhetetlenné tették az iskolában töltött 40 évet. Nagy-nagy tisztelettel beszél szüleiről, akik gyermekkorában tisztességre, a munka szeretetére tanították. Szülei példamutató magatartása, szeretete, áldozata nevelte mind a négyüket, egyszerűen és becsületesen. Édesapjának a családja volt a mindene, nekik, értük élt, ezt a családcentrikus példát látta maga előtt.

Ami eddig kimaradt életéből, az a pihenés, ezt szeretné pótolni most, hogy nyugdíjba került. Hosszú évek óta arra vágyott, hogy reggel ne csörögjön az óra, addig pihenhessen, ameddig csak jólesik. Szeret olvasni, utazni főleg a tengerpartra. Nővére kisebbik lánya Regensburgban egyetemista, gyakran meglátogatja, ilyenkor útikönyvvel a kezében járja a templomokat, múzeumokat. A sport megmaradt örök szerelmének, szívesen kerékpározik vagy úszik, és főz gyermekeinek, vendégeinek, kedveli a hagyományos ízeket, úgy ahogyan édesanyja csinálta.

Az élete legnagyobb boldogsága két gyermeke, István kétdiplomás közgazdász, Gabriella a jogi karon végzett, mindketten kirepültek a családi fészekből.

Mindig tevékeny ember volt, most sem tud munka nélkül meglenni, így szeptembertől tovább dolgozik, gyógytestnevelést fog tanítani.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 24. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése