Matolcsi Imréné

Tanműhelyvezető,

Nyíregyháza

A vékony, magas, a világra őszinte szemmel tekintő pedagógust a Sors is erre a pályára rendelte. Amilyen szeretettel, gondoskodással beszél gyerekeiről, tanítványairól, lehetetlen nem észrevenni benne az elhivatottak lelkesedését, a mindenkori tisztességes helytállásra törekvést.

Lánynevén Kiss Anna, Mátraderecskén született 1948. október 7-én. Édesanyja, Kiss Anna és édesapja, Kiss András Galyatető akkor nevezetes létesítményében, a SZOT-üdülőben dolgoztak egész életükön át. Bátyja, Imre családjával és a bővebb rokonsággal együtt a szülőfaluban él. Aktív korában a Mátra hegyei közé telepített egyik honvédségi bázison dolgozott gépkocsivezetőként.

Férje, gyermekeik édesapja, Matolcsi Imre ruhaipari üzemmérnök. Házasságukból két fiú született. Az idősebbik, Zsolt 36 éves, Budapesten a feleségével együtt a bankszakmában igyekszik boldogulni. Öccse, Balázs 33 éves, és Nyíregyházán a városi Munkaügyi Központ munkatársa. Még nőtlen, de édesanyja reméli, hogy hamarosan neki is lesz méltó társa.

Kiss Anna iskolái közül kiemeli a Galyatetői Általános Iskolát, ahol csodálatos éveket tölthetett el. Áhítattal beszélt az osztatlan képzés során szerzett, soha el nem feledhető emlékeiről. Nevetve említi meg, hogy a hetedik és a nyolcadik osztályt Mátraszentimrén járta ki, s a nyári jó időben gyalog mentek haza. A középiskolai érettségire Gyöngyösön, a Vak Bottyán Gimnáziumban került sor 1967-ben. A tanulás a fővárosban folytatódott a Felsőfokú Könnyűipari Technikum falai között, ruhaipari szakon. Anna 1970-ben itt kapta meg szaktechnikusi oklevelét.

A férje gyökereiből eredően Nyíregyházán, a Nyírség Ruházati Szövetkezetben kezdett dolgozni. Az ott töltött hat év során rengeteg szakmai gyakorlatot szerzett, amit később kamatoztatni is tudott. Ezen időszak alatt szerezte meg – 1975-ben – ruhaipari üzemmérnöki diplomáját is.

Élete az akkori 107-esben folytatódott, ahol a fonó-szövő szakmában tanított, és tanult is közben. A budapesti Műszaki Egyetemen 1979-ben végzett műszaki tanári szakon. Így minden együtt volt ahhoz, hogy komolyabb eredményeket érhessen el a pályán.

De életének egy nehéz időszaka következett 1981-ben, amikor is férje áthelyezése miatt a megye másik szegletébe, Vásárosnaményba költöztek, ahol Anikó a Vörös Október Ruhagyárban dolgozott. Itt újfent rengeteget tanult a termelésben, szakmailag és emberileg egyaránt. Azok az újonnan megszerzett ismeretek később sok jó szolgálatot tettek a pedagógiai munkájában.

Nyíregyházára történt visszaköltözésüket követően egy évre vállalta a Nagykállói Ruhaipari Szövetkezet elnöki feladatait, de a rendszerváltás kívánta teendőkkel nem mindenben tudott azonosulni, ezért tisztségéről lemondott, és elfogadta Farkas László, a Wesselényi Miklós Szakiskola korábbi igazgatójának felkérését, azaz visszatért a volt „Százhetesbe”. Az újrakezdést követően előbb műszaki vezetőként a központi tanműhelyben dolgozott, miközben lelkesen tanította a jövő ruhaipari technikusait.

1999-ben kapta meg tanműhely-vezetői kinevezését. „Mindig szerettem tanítani, és a termelésben is részt venni. Itt ezt a kettőt sikerült együtt, egymás mellett, szinte egyszerre csinálnom. Bármelyik volt munkahelyemre visszamehetnék – ha még léteznének –, mert sehonnan sem jöttem el haraggal vagy keserű szájízzel” – mondja őszintén Anikó. Közel négy évtizednyi munkája elismeréséhez kapcsolódóan ezeket a gondolatokat tartja fontosnak:

„Nem vágytam soha különösebben arra, hogy kitüntessenek. Nekem az igazi elismerés az, amikor az egykori munkatársaim, tanítványaim akár egyedül, akár családostul visszajönnek hozzám, és tudunk beszélgetni az együtt eltöltött évekről, a terveikről, az álmaikról. Nem hiányzanak az érmek” – fejezi be a sort.

„Mi volt szép az életében?” kérdésünkre a tőle megszokott őszinteséggel, és azzal a titkolni próbált érzékenységgel válaszol, ami csak nagyon kevesek sajátja: „Büszke vagyok az egykori tanítványaimra. Boldog vagyok, hogy a gyerekeim olyanokká lettek, amilyenekké szerettem volna, hogy legyenek: Becsületesek. Tisztességes, sok munkával keresik a kenyerüket, a boldogulásukat. Megállják a helyüket az életben. Jó ezt tudni nekem.”

A szabad időben általában olvasott, utazott a család. Előbb Magyarországot ismerték meg, majd következett sorra Bulgária, az egykori Jugoszlávia és a többi „táborbeli” ország. A gyerekek ma már felnőttek, de az olvasás és a természet szeretete megmaradt bennük. A szeptembertől nyugdíjas tanárnő – minő véletlen – ismét költözik: egy kertes házat építettek a párjával. Tervei szerint ott zömében kertészkedni, a virágokkal beszélgetni fog. De nem felejti azt sem, hogy mindig is szívesen olvasott, utazott. „Aktívan akarok pihenni. Stresszmentesen élni, és saját unokákat is nevelni” – mondja befejezésül Anikó.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 23. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése