Sátoraljaújhely

Ugocsa non coronat! Boldog lehet az ember, aki ezt a történelmi patinájú szállóigét magáénak vallhatja. Rónay Ferenc joggal tartozik ebbe a társaságba, hiszen 1939. január 3-án Salánkon született a nagyszőlősi járásban, a Trianon előtti Magyarország – legkisebbjeként számon tartott – Ugocsa vármegyében. Szerencsés időpontban jött világra, hiszen szülőfaluja, illetve Kárpátalja két évvel korábban még csehszlovák, fél évvel később pedig már szovjet felségterület volt, de 1939 elején éppen Magyarországhoz tartozott. Salánk erdészeti központ volt, a gazdaság vezetését éppen Rónay Ferenc édesapja látta el – erdőmérnök lévén. A hatgyermekes Rónay család csak rövid ideig élvezhette a Zselinszky-uradalom fakitermelő és fafeldolgozó kombinátjának idilli biztonságát, hiszen rövidesen kitört a II. világháború. A családfő „málenkij robot” behívóval Szolyvára került, a mama hat gyermekével pedig a Técső melletti Irhócra költözött szülei egykori házába. A színmagyar Salánk után orosz–ukrán–ruszin nyelvű közegben kezdődtek a Rónay gyerekek iskolás évei, kényszerű ismerkedés az idegen nyelvekkel, idegen szokásokkal, állandó harccal színesítve a mindennapi kukorica máléért, vagy puliszkáért. Az apa túlélte a lágert, de a szovjethatalom precizitásának köszönhetően – az ismét megváltozott határoknak megfelelően a jelenlegi Magyarország területére szállították szabadulása után. A Nemzetközi Vöröskereszt közreműködésével csak 1950-ben sikerült egyesíteni a családot, immár a Zemplénben, Fűzér községben.

Fűzéren ugyanolyan szolgálati lakás várta őket, mint amit Salánkon hátrahagytak, tekintve, hogy mindkét település ugyanazon az egykori Rákóczi birtokon volt, és valószínűleg az uradalmi mérnöknek köszönhető, hogy Fűzéren, pontosan a Salánkon megszokott helyükre kerülhettek a bútorok. Ez tette Fűzért azonnal otthonossá a Rónay család számára, sőt a szlovák nemzetiségű lakosság elfogadása sem jelentett nehézséget az Irhócon, ruszin közösségben töltött évek után. Szatmári László egykori kántortanító az összevont, egy tantermes 5–8. osztályos iskolában kiváló munkát végzett, ennek köszönhetően lett Rónay Ferenc előbb Sátoraljaújhelyben gimnazista, majd Sopronban erdőmérnök. 1967-től 1983-ig a sátoraljaújhelyi Városi Tanács építési osztályán, majd a tervosztály vezetőjeként dolgozott. Ez a munka addig volt igazán érdekes, míg a nagy építkezési programok megvalósítása folyt. A későbbiek szempontjából különösen érdekesnek bizonyult a Kossuth Lajos Művelődési Központ rekonstrukciója. Tragikus hirtelenséggel elhunyt a művelődési központ igazgatónője, a megüresedett állást – pályázat útján – Rónay Ferenc kapta meg. Merész pályamódosítását eddig felgyűlt élményanyagával magyarázza:

– Egész gyermekkoromat falusi környezetben töltöttem, korán megismertem a népi kultúra csodálatos színeit, különösen megfogott a Zemplén-hegyköz, illetve a Bodrogköz szinte kimeríthetetlen kincsestára. A néptánccal már itt a Kossuth-gimnáziumban elköteleztem magam, az egyetemen pedig már a soproni együttes irányításában is részt vettem. Hazakerülésem után összehozott a sors Ureczky Csabával, aki a segítségemet kérte és 1968 őszén megalapítottuk a Hegyalja Néptánc Együttest. Előbb asszisztensként, majd az együttes vezetőjeként, 1996-ig végeztem ezt a munkát – mellékállásban. A közművelődési munka természetesen nem csak ennyiből állt. A nyolcvanas évek elején jelentős változás következett be a közművelődés terén is. Új formákat kellett találni az emberekkel való kapcsolatteremtésre. Így kezdtük el kiépíteni a kábeltelevíziós rendszert 1984-ben, amiből aztán – előbb a művelődési központ részeként, majd 1994-től önálló intézményként – létrejött a Zemplén Televízió. A sugárzási engedély birtokában már nemcsak a város, hanem Sárospatak, sőt a térség lakosságához is szólhattunk. Meggyőződésem, hogy egy város jelentősége, kisugárzása nem egyik várostáblától a másikig tart, hanem kialakul egy természetes vonzáskörzet, amit a városnak el kell látnia oktatással, egészségüggyel, kereskedelemmel és teljesen természetes, hogy el kell látnia információval is. Sátoraljaújhely egy államhatárral kettévágott város. Geopolitikai helyzetünkből adódóan Kelet-Szlovákia magyarlakta vidékeit is mi láttuk el magyar nyelvű információkkal, éppen úgy, mint a térségben élő ruszin, szlovák és német nemzetiségeket saját anyanyelvükön készült műsorokkal.

Megüti fülemet a múlt idő.

– 1998-ban, egy affér kapcsán kikerültem a Zemplén Televízióból, 1999 januárjában nyugdíjba mentem. Most a „Z” Rádió beindításán fáradozom, ezzel lesz teljes Zemplén hírközlő infrastruktúrája. Tudom, hogy ezután is biztosan számíthatok feleségem, Éva és gyermekeink, Ferenc és Péter támogatására – mondja Rónay Ferenc és derűs tekintetét a Rudabányácskán most épülő ház kertjéből a táj fölé tornyosuló Magashegyre veti, ahol a „Z” Rádió antennája nemsokára napi 24 órában sugároz zenét, és óránként látja el információval a határ mellé szorult térség lakóit.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)