Nyíregyháza

Nem biztos, hogy a projektmenedzser a legtökéletesebb kifejezés, ami Molnár Ferencre illik. Viszont találó, hiszen egy alapvetően menedzserszemléletű személyiségről van szó, aki hosszú évek óta projektek kidolgozásával, vezénylésével, kivitelezésével, szakmai bírálatával, megfigyelésével foglalkozik. Az egyik lába Brüsszelben, a másik Nyíregyházán. A címzés és titulus problémáját Európa-szerte megoldották: egyszerűen csak Molnár Ferenc Úrnak küldik a meghívókat a különböző konferenciákra.

Katonacsaládba született, de elég nehezen tűrte a kötöttségeket. Az akkor még Budapesten élő tizenhat éves fiú úgy döntött, megmutatja, hogy a saját lábára tud állni. Elköltözvén otthonról az építőiparban kezdte és munkakönyvének első három bejegyzése így fest: segédmunkás. Lassan rájött, hogy az élet megtörheti, és a túlélés érdekében kénytelen volt kompromisszumokat kötni, így később elvégezte a Bánki Donát Gépipari Technikumot.

A munka azonban jó iskola volt számára: megtapasztalta az igazi nélkülözést, nincstelenséget, s azt, hogy mindenért meg kell küzdeni. Mint mondja, sohasem adta fel és így lépett mindig előre. 1975-ben került a család Nyíregyházára, aztán jöttek sorban az iskolák, diplomák, melynek felsorolásából kitűnik, folyamatosan tanult, s a mai napig is ezt teszi.

Ezerkilencszáznyolcvanháromban az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola építőgépész szakán végez, 1985-ben műszaki ellenőri szakvizsgát tesz a Mezőgazdasági Minisztériumban, 1997-ben a Pénzügyi és Számviteli Főiskola pénzügyi vállalkozás szakán szerez oklevelet, 2000-ben projektmenedzseri képzésen kap bizonyítványt, majd 2002-ben az Egészségügyi Menedzserképző Központ „Marketing az egészségügyben” szakosítóján bővíti ismereteit. Emellett természetesen dolgozik is, mi több, már a nyolcvanas évek elején vállalkozik.

Végzettsége szerint mérnökként kezd egyebek mellett a nyíregyházi konzervgyárban, majd a dohánygyárban, ám a maszek világ jobban vonzza. 1982-ben(!) saját vállalkozásba kezd: híradástechnikával, kereskedelemmel foglalkozik. Ő hozza be az országba a második IBM-számítógépet, és az akkor még kuriózumnak számító „videobiznisz” is jól sül el számára.

A tevékenységek tételes felsorolása helyett álljon itt egy tény a kezdeményezőkészsége bizonyítékaként: 1989-ben az elsőként bejegyzett tíz vállalkozás között van a kft.-je.

A magánszférának megtapasztalta az árnyoldalát is, hiszen 1992-ben egy jelentősebb gyáripari berendezés szállítása után a román állam nem fizeti ki, így szabályosan csődbe megy. Néhány hétre. Azután ugyanis újabb ötlete kihúzza nehéz helyzetéből: mobiltelefon-szolgáltatást nyújt Ukrajnában, majd ukrán–szlovák–magyar céget alapít, mely azóta is működik.

Egy időben közéleti szereplőként is hallat magáról: a KDNP megyei alelnökségéig viszi. Talán juthatna előrébb is, hiszen keresték országos vezetőnek, ám a kulisszák mögé látva úgy érzi, ez nem az ő világa. Társadalmi szerepvállalása inkább az emberek segítése iránti elhivatottságából fakad. Molnár Ferencet ma inkább úgy ismerik, mint aki ad. Önzetlenül. 1996-ban létrehozza és azóta is támogatja a Keresztényekért Alapítványt, mely nemcsak itthon, külföldön is segít. Nem hitelvek miatt – noha gyermekkorában egyházi pályára készült, nem mélyen vallásos –, hanem meggyőződésből. Pedig mint mondja: tenni akarása és viszonzást nem váró segítőkészsége csak a meg nem értőinek számát növeli.

Egy jó ideje európai szereplő is. Kapcsolatba került a Pán-Európa Unió mozgalommal, melynek nemzetközi tagjaként az európai integráció vonalán hasznosítja gyakorlati és szakmai tapasztalatait. Több tucat nemzetközi szakmai-politikai konferencián meghívott előadóként, vagy társszerzőként vett részt szerte Európában. Emellett a magyar regionális fejlesztési projektek esetében a közvetlen kapcsolattartásért és a megfigyelésért felelős Brüsszelben és Strassbourgban.

Jelenleg egy egészségügyi regionális fejlesztésekkel foglalkozó közhasznú társaság vezetőjeként tevékenykedik. Szoros a kapcsolata megyéjével is: túl azon, hogy nemzetközi konferenciákat szervezett Nyíregyházára, és segít városának az európai bemutatkozásban, összességében olyan programokat, projekteket készít, segít, bírál és valósít meg, melyek beruházás-, valamint fejlesztésközpontúak és jellemzően egészségügyi, szociális, területfejlesztési téren zajlanak. Nem egy esetben a Világbank, valamint a magyar kormány is támogatják az elképzeléseket.

Leányára, Mariannra, aki végzős „közgázos” és az Informatikai tárca munkatársa, nagyon büszke, s nem egy konferencián már társelőadója volt. Molnár Ferenc látószögébe azonban éppúgy beleesik Nyíregyháza, mint Párizs vagy Berlin, hiszen a megyeszékhely nyugdíjasainak éppolyan szívesen beszél az EU-ról, mint francia hallgatóságának a magyar viszonyokról.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)