Sárospatak

Tévedés volna azt hinni, hogy cége nevét a Meister margarintól kölcsönözte, de azt sem állíthatjuk, hogy semmi közük nincs egymáshoz, hiszen Mester János vállalkozása a fenti terméket is forgalmazza, mivel vendéglátóipari, sütőipari és cukrászati alapanyagok beszerzésével és értékesítésével foglakozik. Azt viszont biztosan állíthatjuk, hogy a fiatal vállalkozó évtizedes pályafutása alatt – fokozatosan terjeszkedő hálózata révén – nemcsak nevével, de tevékenységével is egyre inkább rászolgál a MESTER névre. Nem könnyű őt szakmai jegyzékbe sorolni, hiszen egyénisége nehezen tűri a beskatulyázást. Felületesen szemlélve vállalkozó, konkrétabb értelemben kereskedő, de ő másképp, árnyaltabban határozza meg önmagát:

– Igazából sem kereskedőnek, sem vendéglátósnak nem nevezném magamat. A dolgoknak nem ebben látom a lényegét, hogy valaki vesz és elad, inkább abban a napi harcban, ami ezt a piacot jellemzi. Az igazi feladat, megtalálni azt az utat, azokat a megoldásokat, amelyek a megmaradást biztosítják. Azt gondolom, hogy ez a tevékenység leginkább játék, túlélő játék.

Mester János 1967-ben született Sárospatakon. Gépszerelő szakmát szerzett, és ezen a területen is kezdett dolgozni, a katonaidő letelte után úgy érezte, hogy váltania kell. A rendszerváltást megelőzően divatba jött a bevásárló turizmus, ennek keretén belül kezdett Lengyelországba járni. Fehérneművel, ruházati cikkekkel foglalkozott, rendszeres látogatója volt az országnak. Érdeklődése azonban nem merült ki a kereskedésben, szenvedélyesen gyűjtötte az információkat is az országról, a lehetőségekről. Így fedezte fel a rendkívül olcsó utazási lehetőséget a lengyel légitársaság, a LOT, gépeivel. Így jutott el – az itthoni árak töredékéért – többek között Kubába és Mexikóba. Mindenütt nyitott szemmel járt, kereste helyét a világban. Amikor Lengyelországban is megdrágult a repülőjegy, újabb lehetőséget keresett az olcsó világjáráshoz. Így jutott el Ungvárra, ahonnan rendszeresen járt Moszkvába, de eljutott Alma Atába is. Blagovescsenszkbe, ebbe a szibériai határszéli városba pedig azért ment, hogy onnan Kínába látogasson. Csak ott derült ki, hogy kizárólag a helyi lakosságnak szabad kishatár-forgalom keretében az évezredes titkok földjére lépni. Annak ellenére, hogy már csak az Amur vize választotta el a kínai határtól és Japántól sem volt messzebb másfél ezer kilométernél, ez a vágya nem teljesült, de élményei megmaradtak.

Különösen a vendéglátás terén szerzett mély benyomásokat. Tapasztalatai alapján fordult érdeklődése jelenlegi szakmája felé. Először a szülői házban lévő üzletben nyitott lángossütődét, amit rövidesen egy másik büfé követett. A Falatka és a Kolibri márkanevek nemcsak a Mester nevet tették közismertté Sárospatakon, de a tulajdonos számára is új távlatokat nyitottak. Érdeklődése először a büfék elé fordult. Kihasználta azt a lehetőséget, hogy Budapestről lényegesen olcsóbban jutott bizonyos termékekhez, alapanyagokhoz, mint Miskolcon, a megyeszékhelyen. Kezdetben egy Barkasszal egymaga dolgozott, de jó üzletpolitikája révén egyre szélesedett a vevőköre, további autók és emberek munkába állítása vált szükségessé. Annak köszönhetően, hogy folyamatosan gyűjtötte ismereteit, elkezdett kiállításokra járni, egyre konkrétabban rajzolódott ki előtte a lehetséges termékskála és a számba jöhető üzletfelek köre. Amikor a büfék ellátása elérte az ideális szintet, a cukrászat és a sütőipar területén kezdtek terjeszkedni, ma már ez a két terület képezi a forgalom gerincét. A lángossütőde helyén nyitott üzlet és a családi házban lévő raktár rövidesen szűknek bizonyult, fejleszteni kellett. Megépült a sárospataki telephely, Nyíregyházán is kirendeltséget hozott létre, legutóbb pedig Miskolcon nyitott üzletet.

Ő maga már régen csak a szervezéssel, irányítással foglalkozik, de mereven tiltakozik az ellen, hogy igazgatónak szólítsák, ma is sokkal inkább kihívásnak, megoldandó akadályok tömegének tekinti tevékenységét, mintsem munkának. Fő tevékenysége az, hogy figyeli a trendeket, megfelelő stratégiával igyekszik a vendéglátás és az élelmiszeripar divatirányzatait naprakészen követni. Tisztában van azzal, hogy egyedül nem képes a spiccen maradni, ezért szövetségesekkel vette körül magát a beszállítók és a vásárlók köréből egyaránt.

Nyugodt, kiegyensúlyozott ember, mosolygós tekintete arra utal, hogy biztos túlélője lesz a jelenlegi „vad kapitalista” viszonyoknak. Most éppen hűtőtárolót épít, mert az egyre növekvő forgalom mellett is ügyel arra, hogy minden vevője kifogástalan minőségű alapanyagot kapjon. Nem az foglalkoztatja, mikor térül meg a beruházás, hanem keresi az új, a világon bárhol megjelenő érdekes termékeket, amelyek a vásárlók hasznára, a vendégek megelégedésére szolgálnak a jövőben is. Hosszú távon akarja ugyanezt a tevékenységet folytatni – egyre magasabb szinten. Sárospatakot sincs szándékában elhagyni, hiszen, mint mondja:

– Ilyen hely, ahol folyó, hegyek, állóvizek, síkság és műemlékek sokasága együtt található, kevés van az országban is.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)