Nyíregyháza

Sok mindent ki tud hozni az egyik legősibb alapanyagból, a fából. Munkái kiállításokra, külföldre is eljutottak. A tudását mostanában munkanélküli fiataloknak adja át. Ezek a fiatalok így szakmához, munkához, megélhetéshez juthatnak. Az idős mester egy szatmári falucskából indult, bejárta, megismerte Budapestet és Debrecent. Régóta Nyíregyházán él. A Búza téri piaccal szemben van az otthona és a műhelye a Búza tér 9. sz. alatt. A bejáratnál ez olvasható a cégtáblán: Katona Károly faesztergályos-faszobrász.

A most hatvanegy éves Károly bácsinak érdekes, változatos az emberi és a szakmai életútja. Az isten háta mögötti, Ura községben született. Iparos családba. A nagyapja a fát formálta, az édesapja meg a vasat. A nagyapa kerékgyártó volt, szekerek, kocsik, a paraszti élethez nélkülözhetetlen eszközök készítője. Az apja a géplakatos szakmát tanulta ki. Akkoriban a lakatosok mindenesek voltak a faluban. Az ő apja cséplőgépet, tüzesgépet is üzemeltetett, munkája nyomán zsákokba került a kenyérnekvaló. Ügyes és híres lakatos lehetett az apja, mert Debrecen mellett Pallagon, a híres gazdaságban őt tették meg főgépésznek. Pallagon élt egy darabig ő is a szüleivel, itt járt mezőgazdasági technikumba.

A szakmáját azonban Pesten, pontosabban Angyalföldön a Lehel utcában tanulta. Itt szerzett öntőminta-készítő bizonyítványt. E ritka, kevésbé ismert szakma összetett, több féle tudást igényel. A fával való bánásra is megtanították a tanulóévek alatt. Aztán autodidakta módon magától is tanulta a szakmát, a műhelyében és a fafaragó táborokban a faesztergálás és a fafaragás minden csínját-bínját. Nagy iskola volt számára a híres debreceni bútorgyár is. Itt dolgozott pár évig, univerzálisnak kellett lennie a bútorgyártásban.

A műhelye falán két bekeretezett díszes okirat is látható. Az egyik azt tanúsítja, hogy 1974-ben Debrecenben országos népi iparművészeti kiállítást rendeztek, s ezen a nagy demonstráción országos különdíjat kapott a szigorú zsűritől. A másik bekeretezett szép oklevélen ez olvasható: Az Ipar Kiváló Mestere. Csak hosszú időn át végzett kiemelkedő munka után ítélik oda ez utóbbi címet. Tulajdonképpen egy életmű elismerése ez.

Zsűrizték, csodálták, vették és vitték a szebbnél szebb munkáit faragásait. Aprólékosan, szépen kifaragta például egy tipikus alföldi juhász portréját, alakját. Ez a kis juhászszobor most is a szobáját díszíti. Nyertes munkáinak egy része budapesti múzeumokba, illetve fővárosi gyűjtőkhöz került. Tudásának, keze munkájának hasznát veszi majd az utókor is. A megyei és az országos sajtó mindig beszámolt arról, amikor Vásárosnaményban fafaragó tábort nyitottak. Ezeknek a táboroknak rendszeres résztvevője volt, megismerte őt a szakma elitje. A szakmai hírnévnek köszönhetően Ausztráliába mehetett volna ki dolgozni, sok pénzt kereshetett volna távol a hazától. Ám ő maradt hűségesen barátai, megrendelői körében.

Nem kevesebb mint harmincnégy éve dolgozik a nyíregyházi műhelyben. Az itt készült alkotásaiból jó néhány darab kikerült Amerikába, Németországba, Európa több országába. Így öregbíti ő megyénk, szűkebb hazánk népművészeinek, fafaragóinak jó hírét. Gondosan kimunkált fakulacs, falidísz, fatányér jött ki a keze alól. Módosabb emberek emeletes házában divat mostanában a fából készült, díszes lépcső, illetve lépcsőkorlát. Az ilyen lépcsőkorlátok kifaragásához művészi érzék, ügyes kéz kell. Hát még az egyházi megrendelések teljesítéséhez. A nyíregyházi nagy postával szemben lévő kis kápolnába például lampionokat készített. Ebben a látványos munkában is örömét lelhette. Több templomba csinált csillárokat. Vaján a múzeum különleges megrendelését teljesítette teljes megelégedésre. Játékokat is tud készíteni a gyermekek legnagyobb örömére.

A Nyíregyházi Regionális Munkaerő-fejlesztő és képző Központban három évvel ezelőtt elhatározták, hogy munkanélküli fiatalokat megtanítanak faesztergálásra, fajátékkészítésre. Jó volt ez az ötlet azért is, mert a tanfolyam elvégzése után a hallgatók vállalkozók lehetnek, a környezetbarát fajátékukat a nyugati országokban megveszik. A Széchenyi utcán lévő korszerű képző központban immár öt tanfolyam gyakorlati oktatója volt a népszerű Karcsi bácsi. A szakma mellett emberségre, a munka szeretetére is tanítja a hallgatókat. Többek közt mozdony, úthenger, autó jött ki a tanítványok keze alól. A hallgatók számos vizsgamunkája a nyíregyházi óvodákba került, gazdagítva a gyermekintézmények játéktárát.

Karcsi bácsi felesége Kállósemjénben született, a Zöldért Vállalattól boltosként ment nyugdíjba. Büszkék lehetnek a két fiukra. Károly fiuk mérnök, a Polgári Védelem Országos Parancsnokságán főosztályvezető. Zoltán országos hírű építészmérnök, kft.-igazgató, ő építette Sopronban a bankszékházat, amely az év épülete lett. Katona Károly elégedetten élheti idősebb napjait.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)