Szegi

Vasárnap van, anyák napja. Az árvíz okozta seb gyorsan gyógyul Szegiben is. Tegnap már lakodalom volt, jelezve, hogy az élet visszatért a rendes kerékvágásba. Most, délután rendezik újra a közösségi ház állapotát, hogy a benne működő polgármesteri hivatal hétfő reggeltől ismét kellő „komolysággal” fogadhasson ügyfeleket. Fekete Ferencné polgármester és férje, a falugondnok, is segít, ahogy ez Szegiben természetes. A rendszerváltás után elnyert önállóságuk eredménye, hogy minden lakó sajátjaként figyel a közösség dolgaira is. 1951-ben, ugyanis Szegi eltűnt a köztudatból, Bodrogkisfaluddal összevonva, Bodrogszegi néven vészelte át az „átkost”. A közös tanács idején nem nagyon fejlődött a falu, az egyetlen középület az 1929-ben épült Klebelsberg-féle iskola volt, a maga két tantermével és tanítói lakásával. A képviselők kezdeményezésére, népszavazás eredményeként lett önálló a település, az okiratot 1991. május 1-én írta alá Göncz Árpád.

Mindenki örült, hogy Szegi neve újra felkerül a térképekre. Természetes, hogy a polgármesteri hivatalt is az iskolában alakították ki a tanári szoba és a folyosó egy részének felhasználásával. Szegi első polgármesterének Bódy Józsefet, a polgármester asszony testvérét választották. Nagyapjuk, Bódy István 29 évig volt bíró a faluban, emellett országgyűlési képviselő is volt, egészen ’45-ig. Talán az ő áldásos tevékenységének is köszönhető, hogy a rendszerváltás után ismét közéleti szerephez jutott a Bódy család. Az is segíthette a választást, hogy – alkatuknál fogva – akkor is részt vettek a közösségi munkában, amikor erre semmilyen beosztás nem kötelezte őket. Judit asszony például a Népfront keretén belül jótékonysági bálokat szervezett, amelyeknek a bevételéből a temetőt, vagy más közterületet tettek rendbe. Már akkor természetes volt, hogy a „Csiri-biri Társaság” valamilyen színdarabbal színesíti az összejövetelt. Ma is szívesen vezeti a polgármester asszony ezt a csapatot, hiszen egyre többen vesznek részt munkájában, közszeretet övezi őket, általuk könnyebb a mindennapi gondok elviselése is. Részben ennek, részben bátyja közéleti végrendeletének köszönhető, hogy Bódy József 1998. október végi elhunyta után, az addig adóügyi előadóként dolgozó testvért választotta vezetőjének Szegi 350 főnyi népessége ellenjelölt nélkül.

Így emlékezik a függetlenség első éveire:

– Első és legfontosabb feladat volt a közös időkből elmaradt ravatalozó felépítése. Ezután az óvoda következett, hiszen 20–22 gyermek járt akkoriban a szomszédos falu óvodájába. Erre a célra az iskolai lakást alakították át, hiszen, helyben lakó tanítójuk van. Ezután kerülhetett csak sor a katolikus templom építésére, hiszen 1929 (!) óta az iskola két, harmonika fallal elválasztott tantermét használhatták csak imaháznak. Az önkormányzat nemcsak ingyen telekkel, de anyagiakkal is segítette a közóhaj megvalósulását 1994-ben. Két jellemző esetet is mond a lelkesedésre: Bódy József, mint polgármester, már a tervezőnél is úgy rendelte meg a munkát, hogy „olyan legyen, mint egy ékszerdoboz!” Egy helybéli asszony, Juhász Imréné pedig – Bécsben élő testvérénél tartózkodva – meghallgatást kért a pápai nunciustól a polgármester számára. Így esett, hogy Bódy József, több mint egymillió forintnyi adománnyal tért vissza a nunciustól. A templom valóban ékszerdoboz lett, nemcsak büszkesége, de dísze is a falunak. Ezek után kezdődhetett a közösségi ház építése, benne a polgármesteri hivatallal, pótolva a tönkrement művelődési házat és megvalósítva a régen áhított tornatermet is. A dombtetőn álló impozáns épületet hatalmas, gondozott park veszi körül, nemcsak a közmunkások, de minden lakó törődését bizonyítva. Mindnyájan becsülik a szépet, saját portájukat is úgy alakítják, hogy aki ide jön, érezze a törődést.

Az első vendégváró intézmény is a Bódy József nevéhez fűződik; egy elhagyott vasúti épületből alakította ki a Bakterház fogadót, a 37-es út mellett. (Halála után idegen tulajdonba került a vendéglő.) Az elmúlt évben vett ugyan két üres épületet az önkormányzat vendégház céljára, de az idei árvíz azokat is tönkretette. Az élet azonban nem áll meg, a közösségi ház és az iskola tetőterének beépítése következik, számítva a saját erő mellett is szükséges pályázati pénzekre. Ha mindez megvalósul, akkor Szegi egy aranyos, tiszta, zempléni településként várja vendégeit, gyönyörű panorámát, nyugalmat és szeretetet kínálva.

Fekete Ferenc mint falugondnok, 24 órás szolgálatban igyekszik a hiányzó orvost, a közlekedési gondokat ellensúlyozni, mindent megtesz azért, hogy az emberek, különösen a gyerekek és az öregek, csak az előnyeit lássák a tenyérnyi falunak.

A polgármester asszony is boldog, szereti a munkáját, minden tudásával, családanyaként szolgálja a közösséget. Egyetlen fiuk most érettségizik, szerzetesnek készül. Így vigasztalja őket: „Legyetek büszkék arra, hogy kiválasztott vagyok!” A közmondás jut eszembe: nem esik messze az alma a fájától.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)