Bodrogkisfalud

Bodrogkisfalud nem csak földrajzi fekvése alapján nevezhető mesés falunak. Igaz rá a népmesék jellemző bevezetése is: „Hol volt, hol nem volt”. Valler József 1949 októberében született ebben a faluban, mert akkor éppen volt, de két évvel később már Bodrogszegi néven szerepelt a megye térképén. Nem is kapta vissza a nevét, csak a rendszerváltás után, 1991-ben.

A polgármester úr – saját szavaival – egyszerű munkás családból származik, mint mondja, „csak” becsületet és munkabírást kapott örökül. Nem hatalomvágyból lett a falu „első embere”. Barátaival együtt már a nyolcvanas évek végén mindent megtettek azért, hogy Bodrogkisfalud visszakapja nevét, önbecsülését. Hangadó vált belőle, bekerült a közéletbe, a köztudatba. Közismert az is, hogy az I. világháború áldozatainak emlékművén szerepelnek Valler nevűek, sőt Valler János révén már tanácselnök is volt a rokonságban, méghozzá egy évtizeden keresztül, közmegelégedésre.

Valler József előbb ipari szakközépiskolát végzett majd közgazdasági érettségit szerzett. Ezek birtokában kezdett el dolgozni az iparban, a kereskedelemben, majd az államigazgatásban, miközben diplomázott a Kereskedelmi Főiskolán. Egy évtizedet Szerencsen töltött családjával, csak 1988-ban költözött vissza szülőfalujába, amit akkor éppen Bodrogszegi I. néven „tisztelt” a közigazgatás. Munkahelye továbbra is Mádhoz kötötte, ahol a szakszövetkezet melléküzemágait irányította, majd szőlészeti-borászati tevékenységbe, kereskedelembe fogott, különböző vállalkozások keretén belül. Ma is ez a főállása, de most már csak az üzletszerzésekre marad ideje, hiszen polgármesterként kötelességének, falubeliként pedig vágyának érzi a több évtizedig elmaradt fejlesztések mielőbbi pótlását, a falu vonzóvá tételét.

Eddigi munkahelyein megtanult tervezni és gazdálkodni, hiszen a kisfaludi álmok legnagyobb része csak pénzzel valósítható meg. A pénzhez pályázatok jelentik a legrövidebb utat, de egy kétszázezer forintos pályázat szakszerű elkészítése majdnem ugyanannyi munkát és időt igényel, mint egy 70 milliós beruházásé.

Amikor 1998-ban elindult a választáson, még nem ismerte ezeket az időrabló tényezőket, de azt ígérte, hogy segít Bodrogkisfalud feltámasztásában. Így emlékezik a kezdeti időkre:

– Mindenféle hatalommánia nélkül azt ígértem a polgároknak, hogy őszinte szívvel fogom segíteni a falu fejlődését, de nem tudom még pontosan, hogyan kell ezt elkezdeni. A három legfontosabb feladat azonban már akkor is látszott. Haladéktalanul el kell kezdeni az iskolafejlesztési programot, hiszen a régi iskolában méltatlan körülmények között tanulnak a gyerekek. Ugyanilyen fontos kérdés az időskorúak szociális helyzetének javítása, az ellátásuk megszervezése. Harmadik feladatként olyan polgármesteri hivatal kialakítását tűztem ki célul, amelyikben otthonosan mozognak az emberek és szívesen jönnek ide, mert érzik, hogy itt komolyan veszik minden gondjukat. Ez természetes is, hiszen ennek a hányatott sorsú falunak elsősorban arra van szüksége, hogy visszaszerezze a büszkeségét, és normálisak legyenek az életfeltételek. A közérzetjavító, településszépítő gondokkal csak ezek után lehet hatékonyan foglalkozni. Azt vallom, hogy az a település, ahol nincs működőképes iskola, nincs pap, nincs egyházi élet, nincs focicsapat, nincsenek civil szervezetek, az tulajdonképpen nem is él. Mi pedig élni akarunk, méghozzá európai emberhez méltóan.

Elkezdte hát valóra váltani ígéreteit, tényszerűen sorolja az eredményeket. Kétezerben megjelent Bodrogkisfalud története. Hetvenmilliós beruházással elkészült az új iskola, tornateremmel, ebédlővel, az 1998 óta bevezetett falunapon avatják, augusztus 18-án. Klapka György nevét viseli majd, hiszen a szabadságharc győztes csatái zajlottak itt, már a millennium évében emlékoszlopot emeltek a településen a hős tábornok és katonái emlékére. Most egy mellszobor állításával erősítik meg az 1896-os tiszteletadást. Még 2002-ben elkezdik építeni a nyugdíjas otthont, lehetővé téve az egyedül maradt idősek számára, hogy utolsó éveikben is a megszokott festői környezetben éljenek. Már 50 millió forintot nyertek tájrehabilitációra, amelyből a falu és a Bodrog közötti területet tisztítják meg, eltüntetik a kubikgödröket, helyére jóléti parkot terveznek sétányokkal, díszburkolattal, mert nemcsak önmagukra, de a vendégekre is gondolnak. Az ő fogadásukra újítják fel a Haller-kúriát, impozáns vendégházat alakítanak ki benne. Erre is kértek már 20 millió forintot. A várható vendégjárás nem vágyálom, hiszen a Bodrog túloldalán található tájvédelmi körzet ritka kincseket rejteget az ornitológusok és botanikusok nemzetközi hálózata számára. Az sem kizárt, hogy Tokaj-hegyalja „magtelepülései” a világörökség részeivé válnak, és akkor soha nem látott vendégjárás következhet. Szavaiból optimizmus, tettvágy sugárzik. Látszik, hogy szereti a munkáját. Ezt alá is támasztja négy év tapasztalataival:

– Gyötrelmesen szép ez a munka. Kellő kitartás kell hozzá. Egy biztos: lusta embernek nem való.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)