Tokaj

Az Észak-Magyarországi Kőbánya Vállalat igazgatójaként kapcsolódott be a tokaji közéletbe. Előbb tanácstagként, majd önkormányzati vezetőként segítette tudásával, tapasztalatával és széles körű kapcsolataival lakóhelyét. Tevékenységének fokmérője: Májer János polgármesterhez hasonlóan ötödik választási ciklusban látja el megszakítás nélkül Tokajban az alpolgármesteri feladatokat.

A Tisza túlpartján, Rakamazon született 1943. július 17-én. Az általános iskolát szülőfalujában járta ki, majd Nyíregyházára vették fel a Vasvári Pál Gimnáziumba. Érettségit 1961-ben szerzett. A sikeres felvételi ellenére helyhiány – a valóságban „egyéb” származása – miatt nem vették fel az akkori Nyíregyházi Tanítóképző Iskolába. Kőművesmester édesapját, akinek 10 hold földje volt, 1956 előtt kuláknak minősítették. Ezek után elhelyezkedett a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Állami Építőipari Vállalatnál segédmunkásként, majd hamarosan normatechnológus lett. Akkoriban Miskolcon és Sajószentpéteren zajlottak nagy beruházások. Négy év után, 1966-ban az Észak-magyarországi Kőbánya Vállalatnál normatechnológusként folytatta pályafutását. Aztán munkaügyi csoportvezetővé, majd szervezési osztályvezetővé nevezték ki. Érzékelte: folytatnia kell tanulmányait, így 1970-ben felvették Budapesten a Pénz- és Számviteli Főiskolára, ahol 1974-ben kapott diplomát. A következő jelentős évszám 1977, amikor üzemigazgatóvá nevezték ki a Tokajvidéki Üzemigazgatóságon. Négy év után a vállalat közgazdasági osztályvezetője, majd 1982-től igazgatója lett. A cég 1990-ben Kft.-vé alakult, majd 1991-től a francia COLAS SA belépése után COLAS-ÉSZAKKŐ Kft. néven folytatta tevékenységét, amelynek ügyvezető igazgatója maradt. Ezt a posztot nyugdíjazásáig töltötte be, majd 2007. december 31-ig nyugalmazott szaktanácsadóként segítette a munkát és a fejlesztéseket. Több évtizedes, kőbányászatban eltöltött tevékenységéért és a gazdasági szerkezetváltásban szerzett érdemeiért 1997-ben megkapta a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjét. Az Eötvös Loránt-díjat 2004-ben érdemelt ki a kőbányászatban kifejtett közel négy évtizedes munkájával és a Magyar Bányászati Szövetségben alelnökként végzett tevékenységével.

A ’80-as évek közepén úgy érezte, lakóhelyét is tudná segíteni, így lett nagyközségi tanácstag. Egy év múlva Tokaj visszakapta a városi rangot, Cseh Zoltán pedig városi tanácstagként folytatta. Akkoriban jókora teret kaptak a történelmi borvidék központjában a fejlesztések, ezért megbízták a Hild-díjas építészt, Bodonyi Csabát – aki 1987-től Tokaj város főépítésze –, hogy készítse el a város építészeti koncepcióját. Legfőbb szempont az idegenforgalom és a borturizmus fejlesztése volt.

Az első önkormányzati választáson képviselőjelöltként indult Cseh Zoltán, a szavazópolgárok pedig beválasztották a képviselőtestületbe. Az alakuló ülésen – 1990-ben – megbízta a grémium az alpolgármesteri feladatok ellátásával; azóta a gazdálkodási és költségvetési területért felel. Városfejlesztési elképzelésekben sosem volt hiány, bár azok sok esetben túllépték a helyi lehetőségeket. Írták a pályázatokat, kapták az elnyert összegeket, Tokajban pedig épült új gimnázium és kollégium, szennyvízcsatorna, színház, rendőrőrs, Borok Háza, csapadékvíz-elvezető rendszer, de felújították a zsinagógát és a Tourinform Irodát is. Odafigyeltek a műemlék és műemlék jellegű épületek állagának megóvására, ezeket igyekeztek bevonni a város működésébe.

Támogatják a vállalkozókat is, így épül fel hamarosan az Arany Sas Szálloda és a Bodrog-parton egy wellness-szálloda, mindkettő 170 férőhellyel. A fejlesztési tervek között szerepel a kistérségi járóbeteg-rendelőintézet, a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Középiskolában egy 50 fős tanszálloda és új óvoda építése 2009-től. Tokaj Város Önkormányzata Pro Urbe kitüntetéssel ismerte el 2000-ben a városban, a városért kifejtett tevékenységét.

Cseh Zoltán elárulja: a kőbányához felesége csábította, aki a vállaltnál csoportvezetőként dolgozott. Gyermekük, Zoltán 1966-ban született, és a Miskolci Egyetemen szerzett diplomát gépészmérnök és német szakfordító szakon. Azóta az angol és francia nyelvterületeken is otthonosan mozog. Öt évet töltött Mauritiuson, majd gépészeti vezetőként a Colas egri cég alkalmazottjaként az M5-ös autópálya építésén dolgozott. Utána szülei nyomdokaiba lépett: ő is a kőbányához került. Azóta elfoglalta édesapja ügyvezetői székét.

A 12 éves Adrián és a 11 éves Krisztián, vagyis az unokák sok örömet szereznek a nagyszülőknek. Izgatottan várják 2009 elejére a harmadik unoka megérkezését, akivel tovább bővül a család.

Számos hobbija közül legkedveltebbek a ház körüli barkácsolások és kertészkedés. Évtizedeken keresztül a lakatosszakmától a kőművesig mindent elvégzett, napjainkban a javításokra, karbantartásokra korlátozódnak ezen elfoglaltságai, munkái.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 9. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)