Erdőbénye

Erdőbénye Tokaj-hegyalja egyik legszebb fekvésű települése. Itt él Puskás János családjával együtt, de lelkének csak egy darabja köti a településhez, hiszen megélhetést szülőfalujában, Olaszliszkán, életre szóló hivatást és ugyancsak életre szóló feleséget pedig Kazincbarcikán talált magának az éppen ötven éves, tudós adottságú vállalkozó. A szerves kémiát szeretők sajátja, a különös titkok bensőséges ismerete alapozza meg egész lényét, szinte természetes, hogy a szakmája mellett a hit jelenti számára az élet vezérfonalát, hiszen kutató-vegyészként olyan szellemi kalandokban volt része, amelyek úgyszólván kézzelfoghatóvá tették az élet csodáját. Nincs okunk kételkedni abban, hogy gazdagabb családba születve neves vegyész vagy professzor válhatott volna belőle.

Puskás János szüleit azonban nemcsak a sors, de a történelem is alaposan meggyötörte. Édesanyja, mint zalkodi parasztlányka, 14 évesen árvaságra jutott, így megélhetést keresve a Bodrog túloldalán lévő Olaszliszkára ment, és a köztiszteletben álló Perecz doktor szolgálatába szegődött. Édesapja, aki ’44-ben vonult be katonának, Németországban amerikai fogságba esett. A Rákosi-rendszer gyakorlatának megfelelően valaki ráfogta, hogy az SS-ben szolgált, ezért hazatérte után Debrecenbe idézték, és minden kérdezés nélkül, úgy összeverték, hogy szinte nyomorékká lett az addig hatalmas testi erejű, sudártermetű Puskás Jóska. Őt is a jóságos Perecz doktor vette pártfogásba, szőlőmunkásként alkalmazta. Így esett, hogy a két nehéz sorsú fiatal közösen vállalt keresztjét 1951. október 20-án Jánoska születése tette először örömtelivé. Később sem kellett csalódniuk elsőszülött gyermekükben, mert nemcsak jó gyermek, de családszerető jó ember vált belőle, aki nemcsak a szülői szeretetet viszonozta, de más, bajbajutott embereknek is szívesen segít a gondok enyhítésében. Az sem véletlen, hogy a szüleit „pályára állító” Perecz Barnabással kapcsolatban éppen azt jegyezte meg, hogy a szegény emberektől soha nem kért pénzt a gyógyításért, ellenben az ingyen vizit alkalmával gyakran hagyott patikaszerre való pénzt is a rászorulóknál.

Ilyen szociális érzékenység mellett természetes, hogy a Kazincbarcikán ígéretesen alakuló karrierjét habozás nélkül felcserélte egy olyan munkahelyre, amely a szülői ház közelében adódott. Így került Tarcalra laborvezetőnek 20 évesen, 1971-ben, ahol az akkori nagyszabású útépítésekhez használt kőzetet vizsgálta.

Egy évvel később ismerkedett meg Szabó Máriával, a barcikai kézilabdacsapat 16 éves üdvöskéjével. Sem a távolság, sem a katonaidő nem gyengítette a kapcsolatot, sőt, ismét kazincbarcikai munkahelyet eredményezett, és egy házasságot, amely 2001-ben már az ezüstlakodalomnál tart. Bernadett lányuk 1977 szeptemberében, István fiuk 1988-ban született.

A barcikai albérletet – egy újabb csábításnak engedve – felcserélték egy erdőbényei lakásra, és Puskás János az Országos Érc- és Ásványbányák szolgálatába szegődött, az akkor épülő kalcináló üzem dolgozója lett 1978 szeptemberétől. Örömmel jöttek Olaszliszka szomszédságába, közel a szülőkhöz. Az örömbe azonban jó adag üröm is cseppent, hiszen tapasztalniuk kellett, hogy a „szocialista iparvárosban” természetes templombajárás itt, falun, főbenjáró bűnnek számít, ezért aztán egészen a rendszerváltásig megszenvedtek a hitükért, de kitartottak. Sőt, az első szabad választásokon Puskás János ringbe szállt mint kereszténydemokrata országgyűlési képviselőjelölt. Ma is szívesen emlékszik a történtekre:

– Azzal eleve tisztában voltam, hogy Németh Miklóst, a volt miniszterelnököt nem győzhetem le, de jól esett részt venni abban a folyamatban, amely a vallásos gondolkodást a „nagypolitika” szintjére emelte. Tíz jelölt közül az ötödik helyen végeztem, viszont Isépy Tamás bácsi – az én töredékszavazataimnak is köszönhetően – a keresztény eszme képviselőjeként bekerült a parlamentbe. Az sem közömbös számomra, hogy Németh Miklós személyében kiváló embert ismertem meg, mai napig jó kapcsolatban vagyunk egymással. Erdőbénye tehát okozott nekünk keserű éveket, de ezekért bőven kárpótol az, hogy barátságba kerültem Lavotta Gézával, a kiváló művésszel. Nemcsak fafaragást, de emberséget, kitartást is tanultam tőle, féltett kincsként őrzöm alkotásait. A barcikai templomot is az ő domborfaragású keresztútja ékesíti. Nem szerelemből jöttem Erdőbényére, de mégis áldom a napot, amikor így döntöttem. Munkahelyem a túlméretezett szocialista üzem átalakult, 1992-ben elváltak útjaink. 1993. április 1-én perlitduzzasztót létesítettünk Olaszliszkán. Ezt az üzemet, amit hét év alatt raktunk össze, két nap alatt elvitte a privatizáció, eladták az általunk bérelt épületet. Ma már – Mardetti Bt. néven – saját üzemben duzzasztjuk a perlitet, és csomagoljuk ipari, mezőgazdasági termékeinket.

Az olaszos hangzású név mögött a család szeretete jelenik meg: a feleség, Marika, valamint a két gyermek: Bernadett és István nevéből alkotta a lírai lelkű vállalkozó, Puskás János, „hivatalos” rangra emelve a családi háttér nélkülözhetetlen támogatását.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)