Csobaj

A Csugányok falualapítónak számítanak Csobajon, a nyolcszázhuszonöt lelkes taktaközi településen. A falu eredete az időszámítás előtti időkre nyúlik vissza, ezt bizonyítják az itt feltárt kelta eredetű sírok is. A hely a történelem során többször cserélt gazdát, és nem kímélték a természeti katasztrófák sem. Mai arculata 1945 után alakult ki, a lakóházak fele azóta épült.

Bár Csugány Bertalan polgármester Taktakenézen született 1936. április 10-én, mégis egész gyermekkora Csobajhoz kötődött. Édesapja földműves cseléd volt, aki a II. világháború végén, amikor egy hídépítéshez vezényelték ki, megfázott, megbetegedett, és még abban az évben meghalt. Így három gyermek, egy fiú és két lány felnevelése maradt a harmincöt évesen özveggyé lett édesanyjára. Már egészen fiatalon napszámba járt a Nagyhomokostanyára, a Hódostanyára, télen meg fát vágott a báji erdőn nagybátyjával. Az általános iskolából Megyesi Bertalan irodalomtanár a legkedvesebb emléke. Szabadidejében társaival, rongylabdával fociztak. Ez úgy készült, hogy a harisnyaszárat jól megtömködték ronggyal, beszőtték dohányzsineggel, és rúgták, amíg tartott. Tizenhat éves korában került Miskolcra kőműves inasnak Dudajkára, a később Egyetemvárosnak nevezett városrészbe.

A szakmunkásképzőt kitűnővel végezte, brigádvezető lett a 28/2-es Építőipari Vállalatnál. Nem egészen fél év múltával Ózdra sodorta az élet, ekkor kezdtek a béketelepi lakóházak építéséhez. 1957-ben behívták katonának, határőr lett, és az ország másik végén, Hegyeshalmon és Pusztasomorján őrizte az osztrák–magyar határt huszonhét hónapig. Leszerelés után visszatért Ózdra, munkásszállón lakott, közben építette társaival a kórházat, iskolákat, óvodákat.

Jó munkájának köszönhetően hamarosan szakoktató lett a 102-es Szakmunkásképző Intézetben, ahol különösen Dobosi László igazgatót és Bárdos Zoltán igazgatóhelyettest szerette meg emberségéért. Nagyon szeretett oktatni, közben önmagát is képezte, elvégezte az építőipari technikumot, négy évig pedig pedagógiai tanfolyamra járt.

Nyolc éven át oktatta az elméletet és a gyakorlatot diákjainak, amikor 1967-ben a városi műszaki osztályon lett építész, a járás negyvenhat településének építési ügyeit intézte. 1982-ig maradt a hivatalnál, közben a főiskolán filozófia szakot is végzett. Ekkor a Töváll igazgatója lett, ez a cég a termelőszövetkezetek közös vállalkozásaként biztosított építőipari kapacitást az építkezésekhez, felújításokhoz. Fél évtized múlva visszahívták Ózdra, a városi tanácsra, városrendező volt a beruházási osztályon.

Mivel nem tudott ellenállni szűkebb hazája hívó szavának, 1988 őszén hazatért Csobajba, előbb megbízott tanácselnök lett, 1990-ben pedig polgármesterré választotta falu. Meglehetősen leromlott állapotban lévő falut vett át, főleg az ellátási intézmények voltak elhanyagolva. Ezért is épült ’90-ben új ABC, megkezdődött az utak aszfaltozása is. Ma már csak kettő maradt a település huszonegy utcájából, ahol még nem épült szilárd burkolat. Felújították a polgármesteri hivatalt, két új irodával egészítették ki. 1993. június 20-án második világháborús emlékművet avattak, a szobrot Tar Mihály Csobajról kivándorolt polgár hozta, a parkot az önkormányzat építette köré. Közben épült négy új tanterem is az általános iskolában, majd átadták az új telefonhálózatot, felújították az orvosi rendelőt, átalakították a szolgáltatóházat. 1996-ban kiépült a gázvezeték is és ma már Tokajból kapja a falu a jó minőségű ivóvizet. Jelenleg is folyik a szennyvízhálózat építése, ami tizenegy település kistérségi beruházásaként valósul meg, a munkákat összehangoló közműtársulás elnöke Csugány Bertalan lett.

A polgármester úr a jövő évi választáson már nem akar indulni, úgy gondolja eljött az ideje annak, hogy jól megérdemelt nyugdíját töltse. Addig még szeretné a maradék két utcát leaszfaltoztatni, a faluházat és az óvodát felújíttatni, játszóteret és parkot építeni, és a tájház után a Taktaközi Viselettörténeti Múzeumot kialakítani. Gazdag életútját Kiváló Építőipari Dolgozó, Tanács Kiváló Dolgozója (két alkalommal), Honvédelemért emlékérem és árvízvédelemért Széchenyi-emlékérem kitüntetésekkel ismerték el.

– Egész eddigi életem sikereiben az emberközpontú szemlélet játszotta fő szerepet, célom mindig a feladat pontos végrehajtása, és mások segítése volt. Mindig kvalifikált szakemberekkel vettem magam körül, elképzeléseimet megvitattam velük, kikértem a véleményüket. Polgármesterségem mindhárom ciklusában fontos szerepet játszott a képviselő-testület, akikkel közös döntéseket lehetett hozni, de kellett a lakosság bizalma, és közvetlen munkatársaim segítése is.

A polgármester tevékenysége során mindvégig számíthatott a hű társra, Kiss Irénre, a már nyugdíjas fodrászra, akivel 1960-ban kötött házasságot. Fiuk vállalkozó, két unokájuk van. Szabadidejében kertészkedik, háromszáz négyzetméteres nagy virágos parkja van örökzöldekkel, ám igazi kedvence a rózsa és a muskátli.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)