F. Nemes István

Pedagógus

Biharnagybajom 

szszb_33_kcs_f_nemes_istvan.jpgF. Nemes Isván életét is írhatták volna dalba a pacsirták, mint Csontos Vilmos  Hűség című versében, de nem írták. Biztosan más és fontosabb dolguk akadt. 1935. július 7-én jött a világra egy törzsökös bajomi sokgyermekes paraszt családban. Gyengécske gyerek lehetett, mert siettek a keresztvíz alá tartani. Édesapja „talpalatnyi” földjüket művelte, édesanyja a háztartást látta el. Zenei eszmélésének első élményei a nagyon jó hangú szüleitől hallott népdalok, zsoltárok és nóták voltak. Szép és derűs gyermekkora volt. Sokat látogatta a közelben lakó nagyszüleit. Mikor a nővére 3. osztályos volt, gyakran ment vele az iskolába, mert nagyon szerette Bagdány Zsuzsika néni énekóráit. Máig tudja, mely népdalokat – igazi, veretes régi és új népdalokat – tanulta meg akkor, 3-4 évesen. Zsuzsika nénivel aztán majd csak 3. osztályos korában találkozott újra.

Felsőtagozatos korában Makkay Géza és Hampek Anna voltak a tanárélményei. Előbbi Erdélyből érkezett Biharnagybajomba, a tanár nénivel pedig Tordán, a Népfőiskolán találkozott. Ők már jórészt a Mi dalaink-ból tanítottak. Nagyon sajnálja, hogy mindketten csak viszonylag kevés időt töltöttek Bajomban. Szűcs Sándorral, a híres bihari népfőiskola igazgatójával is ekkor ismerkedett meg. 6-7-8. osztályos gyerekként egyházi temetési szertartásokon énekeltek, segítve a kántortanító szolgálatát. Még most is beleborzong, ha hallja a XC. Zsoltárt: „Tebenned bíztunk eleitől fogva…” 7. osztályos volt 1947-ben, mikor tagja lett az akkor alakult iskolai énekkarnak. Fogékony lehetett a társadalmi problémák iránt is, mert ő lett az iskola első úttörőcsapatának a titkára, de nem volt kérdés, hogy tovább kell tanulnia!

Tanítóképzős éveit Hajdúnánáson és Hajdúböszörményben töltötte. Gyönyörűséges, varázslatos esztendőkre emlékszik vissza, nem feledhető, meghatározó élményekkel. Őket még megérintették a „fényes szelek” utolsó fuvallatai. Úgy érezték náluk igazabb hittel még senki sem hitt, de mikor hazajött – 51 vagy 52 lehetett – Édesanyja sírva panaszolta, hogy elvitték tőlük a kamra polcairól az összes befőttet és a szoba faláról a tokos ingaórát. Kellett a beszolgáltatásba. Tanítóképzős korában nagyszerű kórusokban énekelhetett Makláry Lajos, Baka János karnagyok vezetésével, s ott már kamarakórust is szervezett és dirigált. Később a karvezetést Czövek Lajostól tanulta. 18 éves nagykamaszként kezdett el tanítani. Talán túl korán. Szerencsére volt általános iskolai tanárai egyengették az útját, és ahol lehetett, segítették. ’53-ban, mindjárt az első évben, éneklő csoporttal jelentkezett. A következő évek máig ható élménye az iskolai énekkar. Sok tagjával még most is tartják a kapcsolatot. Az első tanítványaira – Kisbajomban – most is jól emlékszik, mint ahogy a következő évben tanított 1. osztályosokra is. Még a névsort is tudja.

1955-ben behívták katonának. Napra pontosan 2 évet szolgált. 56-ban szerencséje volt, nem keveredett tűzharcba. Így aztán nem lett se hős, se áldozat. Leszerelése után már csak magyart és éneket tanított. 24 évesen már ballagott az osztálya.  Az egri főiskolán elvégezte az ének-zene és a magyar szak 4-4 félévét. Ének-zenéből államvizsgázott is, de a magyar záródolgozatot már nem írta meg, ma is bánja. Osztályfőnök is volt. Nagyon kedvelte ezt a beosztást, mert ilyenkor a gyerekekkel sok esetben máig ható bensőséges viszony alakult ki. Akárcsak az énekkarosokkal. Sok szép gyereknek sok szép népdalt tanított. Sokszorosát a tankönyvben lévőknél. Mert igenis, az az ének-zene tanításának legfőbb értelme a daltanulás. Néhány évig Sárrétudvariba is átjárt, irányította az ottani parasztkórust, de feltámasztották a bajomi férfikórust is.

S aztán tett egy jó nagy kitérőt, mert 1967-ben elcsábították. 21 évig minden reggel ment Püspökladányba, este jött haza. Előbb néhány évig a Hazafias Népfront járási titkára, később járási tanulmányi, majd közművelődési felügyelő volt. Nem sajnálja az így eltöltött két évtizedet. Bővült a látóköre, és sok jó embert megismert. Volt olyan magyarórán Nagyrábén, mintha csak istentiszteleten lett volna, nem lett volna ilyen élménye, ha nem tanfelügyelő. Hazatérése után azt gondolta, hogy afféle levezető évek következnek. Nem egészen úgy történt. 54 esztendősen kezdett el citerázni, s ha már megtanult, tanítani is kezdett. És ezzel kezdetét vette a Karafitty-korszak. Mindinkább a népzene felé irányult a figyelme és érdeklődése. A legtöbbet Olsvai Imrétől, Benczéné dr. Mező Judittól, Joób Árpádtól és Széles Andrástól tanult. Tágult a népzenei látóköre, sok tapasztalatra tett szert és sok barátra talált a Vass Lajos Népzenei Szövetség táboraiban és más rendezvényein.  ’94-ben szervezte meg az első Karafitty Népzenei Találkozót, most készülnek a 24-re.  Az egész családja: felesége, két gyermeke, unokái és menye mindmáig együtt énekelnek/citeráznak az idén 26 éves Karafitty Együttesben.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése