Báránd–Budapest

Körtvélyessy Magda Báránd szülötte. Azé a településé, amelytől 19 évesen ugyan elszakadt, de soha-soha el nem felejtette. Amely azóta is vissza-visszatér álmaiban, amelynek emléke egyaránt felötlött benne az ezerarcú Niagara-vízesésnél állva, Karthágó romjainál vagy a New York-i vizet kóstolva, s amelyet oly sokszor megörökített képein és verseiben. A gyermekéveket a szűkösség, a földeken végzett munkában a kornak megfelelő részvétel, sok játék húgával és a többiekkel, a bárándi határ tüzetes bebarangolása és sok-sok élmény kísérte. Az iskolában jó fogalmazási és rajzkészségével tűnt ki. 14 éves korától naplót vezetett. 17 éves volt, amikor édesanyjuk meghalt. Két évre rá a fővárosban kereste boldogulását.

Budapesten nehéz volt munkát találni a háborús években. Divattervezést és gépírást tanult, majd 23 évesen egy autósiskolai oktatóhoz ment férjhez. Olyan munkát próbált keresni, ami közel áll a rajz iránt érzett elkötelezettségéhez. Belekóstolt a műszaki rajzolásba, de a tervezés rideg, kötött formái, a körzők és a vonalzók világa inkább ellenkezést szült benne. Közben a Dési Huber Képzőművész Körbe és több szabadiskolába járt, mert egyre nagyobb késztetést érzett elsajátítani a képi megjelenítés technikáit. Míg ezekben a körökben szénnel vetették papírra a témákat, addig ő otthon autodidakta módon akvarellezni kezdett. Néhány festményét látva Tamás Ervin fedezte fel, hogy inkább érdemes azzal foglalkoznia: „Maga kolorista, és a színekhez van nagyobb érzéke.” Ettől kezdve tíz évig ezzel a technikával alkotott. Több bárándi képe született ekkor, de sok alföldi témát is feldolgozott. Sosem állt festőállványával valami elé, hogy megörökítse. – Én belülről festek. Nálam minden, amit láttam, vizuálisan el van raktározva, s ezekből merítek, ha festek – mondja. Megfogadva a gyakorta ismétlődő tanácsot, olajra tért át, de ecset helyett spaklival dolgozott. Ezzel a technikával vált elismert festővé, s máig ezt kedveli.

Első verseit 15-16 éves korában írta, s azóta is hozzá-hozzányúl a tollhoz és a papírhoz. A korai próbálkozások után (a Kis Újság közölte először) kezdetben profetikus versei születtek (Budapest ostroma, Földrengés), később – amikor második, irodagép-műszerész férje jóvoltából négy földrészt beutazhatott – jórészt úti élményei ihlették sorainak megörökítését. S ami mindvégig jellemző volt költészete témaválasztására: a szülőföld és szülei szeretete és a szerelem olthatatlan tüze. Gyakorta előfordul, hogy festés közben jönnek kéretlenül a verssorok, s ez talán a magyarázata is annak, hogyan lehet egyszerre két múzsát szolgálni.

Miközben termékeny festő, sokat olvas, és rendíthetetlen utazóvá válik, képei egyre elvontabbak lesznek. Körtvélyessy Magda akkortájt, mai kifejezéssel, „három az egyben”: miközben megfesti utazási élményeit, s ahhoz éppen szervesen kapcsolódó, vagy éppen az asszociáció nyomán hazai élményt örökít meg versében, úti beszámolót is ír, vagy vetítettképes előadásokon osztotta meg a látottak örömét rendszeresen – amikor annak divatja volt – különböző közösségek előtt. A Tadzs Mahaltól Taormináig, Pompejitől a Karib-tengerig felsorolni is nehéz lenne a bejárt országokat, tájegységeket és nevezetességeket, ahonnan sosem felejtett el ajándékot hozni. Idehaza szülőföldjén kívül a Tabán és a Balaton ejti meg leginkább. Rajongásig szereti a virágokat, így nem véletlen, hogy a virágcsendélet kedves és gyakori témája lett festészetének.

Körtvélyessy Magda száznál is több kiállításán van túl, tekintélyes mennyiségű kritikára lehet büszke, kiállítás-megnyitóira neves művészettörténészek írtak bevezetőket. Pogány Ö. Gábor, a Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója például megállapította: „…határozottan fejezi ki magát, biztosan komponál, tüzes valőrökkel érzékelteti a képzetes távlatokat, s bár a mindennapi életben a finom nőiességet személyesíti meg, művei a tömör hangvétel, az indokolt biztonság, a művészi célszerűség eszközeivel készülnek.” Képeit egyaránt őrzik múzeumok, magángyűjtők és barátok. Természetesen szülőfalujában is fellelhető jó néhány, amelyeket ő ajándékozott. Báránd Nagyközség Önkormányzata Díszpolgári címmel ismerte el szülöttjének művészi pályáját.

Mindig örömmel tér haza feltöltődni és emlékeket idézni. Báránd köszöntése című versében így vall: „Ha feltűnik vonatom ablakából / a két kedves integető torony, / múltba hullt arcok lebegnek körül, / s egykori vidám, szép gyermekkorom – / Most is úgy érzem, itt az otthonom!” A főtér parkjába díszkutat állíttatott, amelyet a helyiek csak úgy neveznek: Körtvélyessy-kút. Legutóbb három éve elhunyt férje hagyatékát, egy írógépgyűjteményt (híres emberek, költők, írók használták azokat) ajándékozott falujának, amelynek most keresik kiállítási helyét.

Körtvélyessy Magda még most is alkotói teljében van. Újabb kiállításokra és harmadik kötete megírására, összeállítására készül. Olykor felkerekedik és átrepüli az óceánt is.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)