Báránd

Negyvenhárom és fél évet dolgoztam Bárándon 1998-ban bekövetkezett nyugdíjazásomig. 1989-ig egyedül láttam el az orvosi teendőket, akkortól egy másik körzetet is létrehoztak. Mikor idejöttem, már családom volt. Molnár Magdolnával még ötödéves koromban kötöttem házasságot. Előbb körzeti védőnőként, majd főasszisztensnőként volt nagy segítségemre.

Nemcsak magánéletemben volt támaszom, hanem a település egészségügye is nagy hasznát vette. Érkezésemkor még nem volt mindenütt villany, kövesút is csak itt-ott, rendelőintézet, kórház és mentő legközelebb Berettyóújfaluban, csak vonattal lehetett odajutni, Püspökladányban egy hatágyas szülőotthon – ennyit a háttérről. Gyalogosan, kerékpárral jártam akkor a falut és a tanyavilágot. Akit lehetett, itthon kellett meggyógyítani.

Saját erőmből tanultam meg a szakmát. Egy év után felmentettek a krónikus betegek előre bejelentése alól, ami azt jelentette, hogy a kórház megbízott a diagnózisaimban, s ez elismerést jelentett – összegzi a kezdeteket dr. Szabó József.

Hajdúböszörményben született 1929. szeptember 24-én. Szülei és nagyszülei rendre, fegyelemre és tisztességre nevelték. A határjárások és a szőlőbeni elfoglaltságok, amelyre gyakorta igazi hajdú paraszt anyai nagyapja vitte, jó előiskolája volt a középiskolai nyári szünidőkben végzett mezőgazdasági munkának.

Dolgozott kőművesek mellett is, hogy édesanyját segíthesse. Jól tanult, szerette, becsülte tanárait elemi iskolájában és a gimnáziumban is. Közülük is leginkább Csiha Tóni bácsira, aki a nemzeti tudatot is ébresztette, és hazafiságra nevelt, valamint Almási Márton bácsira emlékszik vissza a legnagyobb szeretettel.

Még gyerekként egyszer meglátogatta tartalékos tisztként szanitéc szakaszparancsnok édesapját a kollégiumban elhelyezett hadikórházban, ahová a Dontól érkeztek a sebesültek. A megrendítő látvány nyomán – amely néha azóta is visszatér álmában – határozta el, hogy neki is segítenie kell az elesetteken.

1947-ben nyert felvételt a Debreceni Egyetem Orvostudományi Karára. Kitűnő emberektől tanulhatott: Kulin, Fornet és Loesll professzoroktól és másoktól. Utolsó évesként a miskolci mentőszolgálatnál dolgozott medikusként.

Gyerekgyógyásznak készült, de káderpolitikai okok miatt ez nem valósulhatott meg, így vidékre pályázott, amire akkor egyébként is nagy igény volt. Öt nappal diplomája átvétele után már ki is nevezték Bárándra körzeti orvosnak. Hamar megismerte az embereket, és azok is gyorsan bizalmukba fogadták. Védőnő feleségével rajta tartották a szemüket minden gyereken.

Harcolt a vezetékes víz bevezetéséért, a higiénés körülmények kialakításáért, a cigány gyerekek beiskolázásáért. Téli estéken felvilágosító előadásokat tartott. Már az óvodában szorgalmazta a természetes életmódra nevelést. Véradásokat szervezett – maga is elérte a negyvenszeres véradó címet.

Gyógyító munkája közepette egyaránt érték sikerélmények és nehezen emészthető, feledhető események és halálesetek.

Mindig öröm volt egy-egy újszülött világrahozatalában közreműködni, egy-egy sikeres felépülést konstatálni, de mély nyomokat hagyott benne például a gyermekbénulási járvány 1957-ben, amikor tizenhárom gyermeknél alakult ki maradandó bénulás. Pályája derekán hívták főorvosnak Hajdúböszörménybe és Püspökladányba is, de ő maradt – Bárándon érezte magát jól, falusi orvosként.

Az orvos nemcsak gyógyít, hanem társadalmi lény is: szívének együtt kell dobbannia a falusiakkal – magyarázza a közéletben való részvételét dr. Szabó József. Volt tanácstag, vb-tag, megyei tanácstag és az első ciklusban önkormányzati képviselő Bárándon.

1956-ban tagja volt a Forradalmi Bizottmánynak – egy pofon sem csattant el, vigyáztak a rendre. Hosszú éveken át vagy sportköri elnökként, vagy a labdarúgó-szakosztály vezetőjeként segítette kedvenc sportágának helyi sikereit a megyei első osztályig is eljutva. Sok barátra tett szert a kabai labdarúgócsapat pályaorvosaként is. Ha tehette, a Loki-meccsekre bement Debrecenbe.

Elismerései között nagy becsben tartja az 1975-ben kapott Kiváló Orvos kitüntetést, a megyei önkormányzat adományozta Bocskai István-díjat, de legjobban az 1998-ban életműve elismeréséül kapott Báránd Díszpolgára címnek örül. Ezen a településen tölti nyugdíjas éveit, ahol feleségével együtt gyakran felemlegetik az orvosi praxis eseményeit, emlékeit. Még mindig gyakran felkeresik és tanácsait kérik egészségügyi és életmódi kérdésekben, de gyakran terítékre kerülnek egyéb ügyes-bajos ügyek is, amelyekben szintén kíváncsiak a véleményére. Dr. Szabó József ugyanúgy segít, mint aktív háziorvos korában.

József fiuk agrármérnök, Magdolna lányuk gyermekorvos. Négy unokának örülnek.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)