Báránd

Fővárosi lehetőségeket, jól fizető állást hagyott maga mögött, mikor hazajött felnevelő földjére, Bárándra. Otthon ugyan nem várta munkahely, de mivel a művelődési ház gazdátlan volt, így közhasznú foglalkoztatottként alkalmazták. ’99-ben nevezték ki közalkalmazottnak, és 2000-től 2002-ig, majd 2002-től 2007-ig a művelődési ház vezetésével bízták meg.

Nyékiné Katona Hedvig 1992-ben érettségizett Berettyóújfaluban az akkori Zalka Máté Szakközépiskolában óvónői szakon, mely iskola ma már Bessenyei György nevét viseli. Érettségi után Esztergomba jelentkezett tanító–művelődésszervező szakra. Már középiskolás korában kipróbálhatta magát ezen a téren, hiszen egy ifjúsági klubot vezetett akkortájt, Bárándon. 1996-ban kapta meg diplomáját, de nemcsak ezen a két szakon, hanem filmforgalmazásból is, mivel azt is elvégezte időközben.

A diploma kézhezvétele után Budapesten helyezkedett el, de nem igazán szerette meg a fővárost. Hazatért tehát Bárándra és a tulajdonképpen teljesen elhalt művelődést újjászervezte. Egy-két klub, csoport volt ugyan a faluban, de csak önmagukra támaszkodva, feltételek híján működtek. Szinte egy évig azon gondolkodott, hogy mit lehetne tenni. A ház teljesen leromlott állapotban volt. Nem is mentek be szívesen az emberek, egy elavult, dohos, büdös épületbe. Akkor akadt egy pályázati lehetőség, melyet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma hirdetett meg a működését szüneteltető művelődési házak újraindítása tárgyában.

– Ezen nyertünk ötmillió kétszázezer forintot. Ehhez tett az önkormányzat egymillió-hatszázezret, így összesen hatmillió-nyolcszázezer forintot költöttünk a ház felújítására. A munkálatok során megoldottuk az épület szigetelését, a belső térben a falat lambériával burkoltuk, padokat, széket, asztalt vásároltunk, burkoltattunk, korszerűsítettük a fűtést, valamint megszüntettük a kinti W.C.-t. Ma már elmondhatjuk, hogy összkomfortos művelődési ház áll a bárándi lakosok rendelkezésére. Érdekeltségnövelő pályázatokon, videókamerát, számítógépet, fénymásolót, technikai berendezéseket is nyertünk – sorolja a millenniumi években megvalósult beruházásokat.

Ez az átalakulás meghozta gyümölcsét, mert egyre többen térnek be a művelődési házba, egyre több csoport működik, egyre több rendezvényt szerveznek benne. A nagymúltú citeraegyüttes most már odatartozik, időközben népi tánccsoport is alakult. Az idén nyáron Zebegényben voltak alkotótáborban egy gyerekcsoporttal, és a püspökladányi Vonzáskör Egyesület közreműködésével kéthetes hagyományőrző tábort szerveztek. Évkörjáték címmel hasonlót ugyancsak a fiatalabb korosztálynak.

– Igyekszünk díjmentessé tenni a rendezvényeinket, mert én azt gondolom, hogy fontos hogy bejöjjenek az emberek, és mivel elég sok a hátrányos helyzetű család, ezért nekik is biztosítani kell ezt a lehetőséget – mondja a fiatal művelődésiház-vezető.

Nagyon jó kapcsolatban van a falu egyéb intézményeivel, az iskolával, az óvodával, az egészségüggyel. Segítik egymást mindenben. Talán ez is a siker titka. Nagy hangsúlyt fektet a hagyományok ápolására. Arató napot, szüreti bált szerveztek, ahol a gyerekeknek, a fiataloknak bemutathatják az idősebb generáció tagjai hogyan dolgoztak, mulattak hajdanában. A hagyományos szüreti bálra a környékbeli településekről is szívesen jönnek hozzájuk. Nem tartja fontosnak, hogy a szórakoztató iparból hívjon meg előadókat, mert az olyan anyagi teher lenne, amit nem tudnának megfizetni. Van a községben olyan vendéglátóhely, amely felvállalja a diszkót, a fiatalok tömegszórakoztatását. Ezeknek a helyeknek úgymond „megéri”.

A művelődési háznak viszont szerény számításai szerint éves szinten fél millió forint veszteséget okozna. Véleménye szerint a művelődési ház inkább a kultúrát közvetítse, legyen otthona a civil szervezeteknek. A hagyományőrző gyermekvilág műhely keretén belül két évig működött a Kőrösi Csoma Sándor népfőiskola Váradi Zoltánné vezetésével, ahova határainkon túli magyar fiatalok is érkeztek a magyar művelődéstörténet tanulmányozása céljából. Pap Gábor művészettörténész volt ennek a népfőiskolai kurzusnak a szellemi atyja. Ezek a havi egy hétvégi alkalmak mindig nyitottak voltak a helyi fiatalok, idősek számára, ahol táncház, értékes előadások várták őket.

Az országos moziválság elérte Bárándot is. Bezárta kapuit a mozi, mivel elavultak a berendezései, a fűtése pedig megoldatlan. Egy házimozirendszer összeállítását tervezi az igazgatónő, ami átvenné a mozi szerepét, de ehhez az kell, hogy pályázatokon nyerjenek és meg tudják venni az ehhez szükséges eszközöket. Tervei között szerepel még a Teleház útjára indítása.

– Azért jöttem haza, mert ismerek itt minden embert, engem is ismernek.  Ha valamit tudok tenni az itt élőkért, akkor nem volt hiábavaló, hogy hazajöttem – mondja befejezésképpen Nyékiné Katona Hedvig, az „egyszemélyes művelődési intézmény” vezetője.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)