Báránd

Törékeny, kicsi asszony. Nem is hinné az ember, hogy egy kétszázhatvan fős intézmény életét irányítja nap mint nap. De kezdjük az elején: 1968. augusztus 14-én lépett be első munkahelyére, a berettyóújfalui területi kórház ideg-elme osztályára mint szakképzett ápolónő. Majd elment gyesre, és négy leány gyermeke született. Ezt követően már csak Püspökladányban szeretett volna elhelyezkedni, így került 1978. április 1-jétől az Egyesített Egészségügyi Intézmény Szociális Otthonába dolgozni, ahol volt három műszakos ápolónő, osztályvezető ápolónő, főnővér, megbízott igazgató több alkalommal. 1998. február 13-tól jogutódjának a Hajdú-Bihar Megyei Pszichiátriai és Értelmi Fogyatékosok Otthonának kinevezett igazgatója. A munka és a nagy család mellett megszerezte az ideg-elme szakápolói képesítést, 1996-ban a DOTE egészségügyi főiskolai karán diplomás ápolónő lett, majd 2002-ben szociális szakvizsgát is tett. Mindig vonzotta az egészségügy, már a gimnáziumban a tanárai is e pálya felé irányították.

„Szociálisan érzékeny voltam egészen biztos már akkor is. Szeretem az embereket, vidám természetű vagyok. Jó közösségi embernek tartom magam. Nem bántam meg a pályaválasztást. Sokan mondják, hogy nem tudnának ilyen emberek között dolgozni, én meg más emberek között nem tudnék.” Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogyan lehet szeretni ezt a gyors sikereket nem produkáló szakmát. „Már a kórházi munkát is szerettem, de ott a betegek állandóan változtak. Míg a szociális otthonban azt tapasztaltam, hogy azért érzem jól magam, mert az ellátottak szinte az otthonuknak tekintik az intézményt, és meghatározhatatlan ideig tartózkodnak itt. Mi pótoljuk nekik a hozzátartozókat, mi teremtjük meg a családias légkört számukra.”

Az intézmény típusát tekintve tartós bentlakásos otthon. Tizennyolc éves kortól élete végéig maradhat itt az ellátott. Teljes ellátást biztosít: ápolást, gondozást, egészségügyi ellátást, a szabadidő eltöltését, foglalkoztatást, rehabilitációt. Jelenleg két telephelyen működnek. A bárándi a központi telephely, ahol száz beteget látnak el, akik elsősorban szenvedélybetegek. A hosszúháti telephelyen 125 értelmi fogyatékos és 35 pszichiátriai betegük van.

Régebben ez az otthon nem volt kijelölve szenvedélybetegek ellátására, de sajnos az igény erre a típusú intézményre egyre nő – nagyon sokan vannak várólistán –, így egész Hajdú-Bihar megyében ezt az intézményt jelölték ki a szenvedélybetegek bentlakásos ápolására, gondozására. Összesen 158 dolgozóval látják el feladataikat. Ebből száz fő az, aki közvetlenül az ápolást, gondozást és a foglalkoztatást, a mentálhigiénés tevékenységet végzi.

„Aki erre a területre jön dolgozni, az tudja, hogy mire vállalkozik. Kicsi a fluktuáció, megmaradnak a pályán. Lehetőségük van a továbbképzésre, amit ki is használnak a dolgozók és mi igyekszünk erőnkhöz mérten támogatni őket ebben.” 2002-ben a fenntartó Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat céltámogatást kapott, hogy az igen rossz állapotban lévő otthon rekonstrukciós munkálatait megkezdje. „Az építkezés tavaly novemberben kezdődött, azóta átadásra került a modern, minden igényt kielégítő konyha, ebédlő. Jelen pillanatban egy lakórész épül az ellátottak számára, melyben kétágyas szobák, a foglalkoztatáshoz szükséges helyiségek, közösségi terek, egyéni beszélgetésre alkalmas szobák lesznek kialakítva. Könyvtárszoba, teakonyha, s minden olyan helyiség, mely korszerű, a XXI. századnak megfelelő ellátást biztosít majd ellátottjaink számára.”

A szociális intézmények általában a lakott területtől kicsit távol esnek. Báránd és Szerep külterületén találhatók.

„Régebben volt az divat, hogy a szociális otthonokat és ezen belül a beteg embereket, a fogyatékosokat eldugták és azt gondolták, hogy ha nincsenek szem előtt, akkor a probléma nem is létezik. De mi igyekszünk mindenkinek a tudomására hozni, hogy vagyunk, élünk.

Nyitunk a társadalom felé, megmutatjuk magunkat. A minden évben megrendezésre kerülő hagyományos gálaműsorunk olyan nagy népszerűségnek örvend, hogy általában két előadást kell tartanunk. Otthonlakóink számára egy- vagy többnapos kirándulásokat szervezünk a környékre, a Balatonra, sőt már kétszer voltunk Görögországban és Spanyolországban rendes turistabusszal. Az ellátottjaink nagyon tudnak viselkedni és alkalmazkodni. A Felkarolva nevű alapítványunk vásárolt Bükkszentkereszten egy üdülőt, ahova négy ellátott két kísérővel heti turnusban váltja egymást. Nagyon értékelik és becsülik ezt a lehetőséget. Nagyon sok élménnyel térnek haza. Az otthonlakó és a gondozó kapcsolata is teljesen más értelmet kap egy-egy ilyen üdülés után.”

Az 1947-ben Kabán született Demeter Árpádné, Ica, négy évig bejáró tanuló volt a püspökladányi Karacs Ferenc Gimnáziumba. Ott ismerkedett meg leendő férjével. A szíve mégis Kabához húzza, hiszen édesanyja és négy öccse ott él, ott alapítottak családot, onnan hozta ízes beszédét, a szociális munkához nélkülözhetetlen szeretetet.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)