Nyíregyháza

Az önálló élet esetenkénti keserű könnyeit korán megízlelte az 1933. december 11-én, Sárkeresztúron, Tuba Mária és Ekler György házasságából született fiúgyermek. Édesanyjuk korai halála miatt, öccseivel – Mihállyal és Józseffel – együtt, javarészt a rokonoknál nevelkedtek. Egy kis időre megtapasztalták az árvaházi életet is. Végül más-más kollégiumban nőttek fel. Testvérei a Dunántúlon élnek. Ekler György felesége, Varjú Éva Ibolya, Jánkmajtisról került a fővárosba, oda, ahol az egyetemen tanult, és ahol élete párját is megismerte. Elsőszülött fiuk 42 éves, matematika–fizika szakos tanár. Egy számítástechnikai vállalkozásban dolgozik. Feleségével, aki festőművésznek is tehetséges – együtt nevelik a 18 és a 14 éves gyermekeiket. Kisebbik fiuk 40 éves, földrajz–rajz szakos tanár. Felesége, minden idejét és energiáját a 4 és fél éves, illetve a kétéves gyermekeivel való foglalkozás köti le.

Ekler György Székesfehérvárott a József Attila Gimnáziumban érettségizett 1953-ban, ahonnan útja egyenesen a fővárosba, az Eötvös Loránd Tudományegyetemre vezetett. Történészi diplomáját 1958-ban, majd az azt követő filozófiait 1964-ben szerezte meg. Harmadik oklevelét a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia állította ki 1980-ban.

Az egyetem befejezését követően, feleségével kéz a kézben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe irányították lépteiket. Munkát akkoriban, az egyetemisták ’56-os szerepének „megítélése” miatt csak családi kapcsolatok segítségével sikerült szerezniük. Így kezdtek el tanítani Ópályiban, ahol két évet töltöttek el.

1960-ban Ekler Györgyöt hamarosan a tanítóképző főiskola filozófia tanáraként látjuk viszont a katedrán. Vezető tanárként együtt dolgozott Botár Józseffel és Cservenyák Lászlóval. A hallgatók egymás között tréfásan csak az „Atya-Fiú-Szentlélek” néven emlegették őket. Ekler György őszinte örömmel emlékezik vissza a főiskola akkori igazgatójára, Adriányi Lászlóra, aki puritán és következetes emberségével kivívta mindenki megbecsülését. Ugyanakkor nem felejti el megemlíteni azokat sem, akikkel együtt tanított, így: Lakatos Istvánt, dr. Kiss Lajost, Szalai Pált, Tarczay Zoltánt. Szakmai büszkeséggel emlékezik vissza azokra az évekre, amikor átjártak tanítani a tanárképző főiskolára és a felsőfokú képzést nyújtó mezőgazdasági technikumba.

1962 újabb fordulatot hozott Ekler György életében: egyrészt megkezdődött a megyében a marxizmus oktatása a tanárképző főiskolán, másrészt az egri tanárképző főiskola őt és társait kérte fel hallgatóik vizsgáztatására. Mindezek mellett egy év múlva ő lett a Nyíregyházi Esti Egyetem főállású igazgatója és a pártiskola vezetője is.

1970-ben vállalta el a megyei pb ideológiai titkári funkcióját. Szavaival élve az akkor végzett, korrekt politikai oktatásnak is része volt a később lezajlott rendszerváltás milyenségében, hisz a hallgatók megtanulták: az általános emberi műveltség része az ideológiai-politikai tudás. Elmondja, hogy mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy az esti egyetemen az órákat a kor legjobb szakemberei tartsák meg. Így tanított ott többek között Pór József és Bimbó Mihály is. Teljes erőbedobással támogatta az iskolák, a művelődési házak építését, amiben partnerekre talált az akkori tanácsi vezetőkben, köztük Gyúró Imrében és Kuknyó Jánosban. Kedves emlékként őrzi az Ópályiban, 1986. augusztus 19-én átadott új iskola avatószalagjának egy darabját. A beosztásban eltöltött tizennyolc évre visszatekintve mondja el: sok-sok emberre lehetett támaszkodni, anélkül, hogy ismerték volna egymást. Az egyszerű emberek innovációja sok nehézség leküzdésében segített. Hagyta dolgozni a munkatársait. Baja csak azokkal volt, akik pápábbak akartak lenni a pápánál. Számtalan esetben kellett aktív, jól dolgozó, közéleti embereket megvédenie azoktól, akik csak az áskálódáshoz, a gáncsoskodáshoz értettek. Ezek mellett a megye közművelődése és közoktatása azóta sem fejlődött akkorát, mint 1970 és 1988 között. Többek között Ekler György érdeme az, hogy a párt szót értett az értelmiséggel. A nyolcvanas évek elején egyre inkább felerősödtek a kritikai hangok, a párttagság radikalizálódott, megkopott a párt politikájába vetett bizalom. Az információk nem helyes értékelése és értelmezése újabb erőt adott a kételkedőknek.

Ekler György a magas beosztásával járó hatalom gyakorlása közben mindvégig ember tudott maradni. Emelt fővel élhette át a rendszerváltozást, mert közéleti feladatnak tekintette és akként is igyekezett ellátni valamennyi munkakörét. Elismerései közül a Munka Érdemrend arany fokozatát, valamint a Szocialista Magyarországért Érdemrendet emeli ki.

Szabad idejében kertészkedik, valamint rengeteget olvas, feleségével együtt, kedvencétől, Szabó Magdától és másoktól. Rendszeres olvasója a Mozgó Világ, az Élet és Irodalom, a Kritika írásainak.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)