Nyíregyháza

Míg egy gyermek felnő, számtalan próbatétel vár rá, amelyek a sorsát eldönthetik. Van, akit a megpróbáltatások megtörnek, és vannak, akiket elszántabbá, kitartóbbá tesznek a megnyert lehetőségek.

A Zilahi József életútját követő krónikás a tényektől is meglepődik, hiszen szinte magát nevelte, és gyermekként is másokért felelt az az ember, aki 1995 januárjától Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Közgyűlésének az elnöke. Ha életútját nagyjából kettéosztjuk úgy, hogy a megyei közigazgatásban töltött idejének, és az azt megelőzőnek a történetét vizsgáljuk, mintha két emberről lenne szó. Nem a személyes tulajdonságai, hanem a maga elé tűzött feladatok változnak.

Zilahi József kertvárosinak vallja magát, noha apai ősei Szilágysomlyóról jöttek rég ide, anyja családja pedig kótaji. Galambos Lajos írónak unokatestvére anyai ágon. A kertvárosi Nyíregyháza nem mindig azt jelentette, amit ma. Valamikor a legszegényebbek lakótelepe volt ez, és Friedmann-telepnek nevezték.

Édesapja ezek közé az emberek közé tartozott, annak ellenére, hogy fuvaros volt. Zilahi József 1936. június 9-én született. A háború alatt hazavárták öccsével, Lászlóval édesapjukat, aki ugyan megérkezett, de végzetesen legyengülve, és nagyobbik fia tizedik születésnapján meghalt. Édesanyja ekkor állt munkába, hogy felnevelje a két kitűnően tanuló kisfiát.

Amikor beiratkozott az építőipari technikumba, nem gondolta, hogy az érettségiig még olyan hosszú utat kell megjárnia.

Az iskolát anyagi okokból ott kellett hagynia. Egy körző ára anyja kétheti keresete lett volna. Kőműves tanulónak állt, ahonnan 1950-ben Mohácsra vitték hat hónapra, onnan meg Miskolc környékére, ahol a nagy építkezések folytak. 1952-ben teszi le a kőművesvizsgát, és tizenhat évesen már egy harmincfős brigád vezetője. Ilyen rekordot se sokat ismerünk! Ahogy mondja, Maximenko névvel illették akkor őket, mert előkészítették a munkaversenyt.

Tizennyolc évesen tér haza a megyei kútfúró vállalathoz dolgozni, de a Duna zöld árja olyan nagy, hogy Győr mellé rendelik hat hétre. 1957 áprilisában vonult be a katonasághoz. Itt is a nehezebb feladatok közül sorsoltak rá, a határőrséghez került a nyugati részekre. Pest és Fót után Nagykanizsára vezénylik, ahol kissé feltöltődhet, és felkészülhet másfajta feladatokra. Politikai tiszt, kilencszáz forint fizetéssel, amiből küldhet édesanyjának, és tanulhat. Az érettségit már itthon, a Kossuthban szerezte meg hatvankettőben.

Rögtön folytatja a tanulmányait építőmérnöki szakon, és az időközben vízműnek átkeresztelt munkahelyéről ’64-ben már főépítésvezetőként megy át az akkor Beruházási Vállalatnak, később NYÍRBER-nek nevezett munkahelyére műszaki ellenőrnek.

A mi megyénkben ekkor látványos, nagy beruházások történtek, és ezek közül szívesen emlékszik Zilahi József a megyei kórház gyermekosztályára, a papírgyárra, az akkori almatárolóra, és azokra a majorokra, amelyek a nyíregyházi járásban épültek. Mindezeket a megyei tanács tervosztálya irányítja, és egy újabb csúcs következik: Zilahi József harminc évesen a tervosztály főmérnöke, osztályvezető-helyettes. Most már valóban az egész megyére figyel.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye − persze akkor még a Bereg név nélkül − jelentős létesítményeit hosszan lehetne sorolni, a teljesség igénye nélkül álljanak itt a legfontosabbak: Mátészalkán az ipari park, a Magyar Optikai Művek, Kisvárdán a baromfifeldolgozó, Újfehértón a gyapjúfonó épül, és az 1970-es árvíz utáni helyreállítások következtek.

Visszaemlékezik, hogy volt idő, amikor elérte: az ország összes építő vállalata a mi megyénkben dolgozott. ’70 júniusától októberéig ötezer lakást építettek, napi ezer vagon építőanyagra volt szükség. 1972-86 között az építési-közlekedési-vízügyi osztályt vezette, 1986-tól az újonnan szervezett műszaki főosztályt.

Rendkívüli munkabírását mutatja, hogy ezerkilencszázhetvenkettőben gazdasági szakmérnöki diplomát szerez, 1985-ben pedig doktorál. Erről a tizenöt évről szívesen beszél, mert olyan kollégákkal dolgozott, akik fiatalok, lendületesek, jó partnerek voltak, és mint vezető, arra emlékszik, ami neki is jellemzője, az önálló felelősségvállalásukra.

Az emberekkel való bánni tudást tizenhat évesen már bizonyította, de a politika elméletét is tanulta. Hetvenöttől a politikai főiskolán, majd a rendszerváltás idején és után bizonyította, hogy miként lehet egy adott térségben a lehetőségeket cselekvésre fordítani.

Felesége is kertvárosi, vasutas családból származik. Lányának, Erikának és fiának, Zsoltnak egyenesebb ívű volt a pályakezdése. Már diplomások, leánya mérnök, fia orvos, mindketten családosok, apjuk szeretettel, elismeréssel szól róluk.

Neki most a legnagyobb gondja a megye, ahol az értő szó és a jobbító tudás lehet az igazgatás eszköze, csakúgy mint a gazdaságban és a közéletben.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)