Nyíregyháza

Helmeczy László élete nyitott könyv Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Lakatosként kezdett dolgozni, munka mellett végezte el a jogi egyetemet, később Nyíregyháza sikeres ügyvédjeként lett ismert. A rendszerváltozást követően politikai pályára lépett: városi, majd országgyűlési képviselő lett. 1999-től a megyei közgyűlés elnöke. Bárhová vezérelte sorsa, mindig következetesen és sokat dolgozott. Indíttatását soha nem feledte, ha tehette, támogatta a segítségre szorulókat: ellenzéki ügyvédként koncepciós perek áldozatait, különböző szintű vezetőként pedig az olyan egyszerű embereket, akik ritkán kerülnek reflektorfénybe.

Kiemelkedő éve volt 1998, a harmadik szabad választások esztendeje, amikor a Fiatal Demokraták Szövetsége megyei elnökeként építette a Fideszt és vezette sikerre pártja választási kampányát. Jórészt ennek eredményeként választották meg a megyei közgyűlés alelnökének. E tisztségében is a tőle megszokott lendülettel vetette magát a munka sűrűjébe. Egy tragédia azonban hamar megszakította négy évre felépített terveinek sorát: váratlanul elhunyt Zilahi József. Az elnök – aki sikeresen integrálta a közgyűlés sokszínű politikai erőit – utódlása kézenfekvőnek látszott Helmeczy László személyében, ám éppen saját pártjának egy csoportja állított vele szemben másik jelöltet. Miközben Fidesz-tagok javaslatára választották meg elnöknek, ugyanaz a politikai erő más tagjai folyamatosan ellene dolgoztak. Fél év alatt annyira megromlott a helyzet, hogy kilépett pártja országgyűlési frakciójából, majd magából a pártból is. Munkája mindig rengeteg volt, ráadásul ár- és belvíz, természeti katasztrófák sújtották a megyét: cián- és nehézfémszennyezés, amelyeknél a védelmi bizottság elnökeként is szervezni kellett a tennivalókat.

Közben hasonlóképpen kemény küzdőtérnek bizonyult a szerveződő Észak-alföldi Régió, amely az európai uniós csatlakozási folyamatban lehet hosszú évekig az egyik kulcsszereplő megyénk számára. Helmeczy László a realitások embere. Egy interjúban így vonta meg első elnöki évének eredményeit: „Bármennyire szeretnénk is, látványos fordulatra, gyors változásra nem számíthatunk, de mérsékelt javulásra igen. Új munkahelyek létrehozása, a meglévő vállalkozások erősítése a legfontosabb. Sokat várunk az épülő autópályától, a jobb közúti kapcsolat hozadékaként pedig újabb ipartelepítésekre is számítunk. Szeretnénk a megyében minél több tehetséges szakembert megtartani, többeket hazahívni, és a távolban élőkkel, alkotókkal is erősíteni a kötődést a szülőföldhöz.”

Szabolcs-Szatmár-Bereg három országgal határos, csatlakozásunk után ez az országrész lesz az Európai Unió keleti határa. Elnökként ezért is tulajdonít mindig nagy jelentőséget a határ menti kapcsolatoknak, amelyek már átszövik életünket, és ha a szomszédos országok gazdasága is megerősödik, fejlődésünk motorja lehet. Uniós pénzalapok támogatásával kibontakozóban vannak ukrán–magyar és román– magyar projektek, ezek lendíthetnek az együttműködésen, bár az igazi nagy áttörés még várat magára. Helmeczy László a gondok ellenére is szerencsés időszakban elnök, hiszen vezetésével lépett át a megye az új évezredbe.

A 2000–2001-es millenniumi években szép szobrokkal, emlékparkokkal, újjávarázsolt színházzal, megyei televízióval gazdagodott Szabolcs-Szatmár-Bereg, reprezentálni tudta szellemi értékeit, erősödött az összetartozás érzése. Az elnök a harmadik évezred nyitányára egy külön tervet is dédelgetett: a közgyűlés minden önkormányzatnak megyei zászlót ajándékozott, amely az állami, a millenniumi és a sajátjuk mellett reprezentálja azt a közösséget, amely együtt akarja ápolni hagyományait, együtt keresi fejlődés útját. Az élet azonban kevés időt adott az ünneplésre. 2001 tavasza már ismét a gátakon találta Helmeczy Lászlót: a Beregben ezúttal négy gátszakadás súlyosbította a helyzetet. Ugyanakkor a helytállás, az újjáépítés a megye megújulásra alkalmasságát is mutatta. Önerőből a beregi lakosság, a megye nem tudta volna ilyen szinten megvalósítani az újjáépítést, ehhez kellett az állam, a társadalom nagyvonalú segítsége: a nagy tragédia után az egyik leghátrányosabb vidék szebb és értékesebb lett, mint korábban.

A hír váratlanul érkezett, bár nem volt előzmények nélküli: 2001 késő őszén a szív jelzett veszélyt, amely a műtét során mintegy háromnegyed órányira megszűnt dobogni; a sok éve végzett megfeszített munka után egy kevés pihenést kért. „Engem a munka, a feladatok éltetnek. Ha nem dolgoznék keményen, biztosan ledöntene lábamról a betegség.” – mondta akkor Helmeczy László, akit alig egy héttel a műtéte után már a megyeházán, a parlamentben lehetett látni. A 2002. évi választások már ismét a régi lendületben találták, egy új párt, a Centrum színeiben indult, amelynek alapító tagja. „Én már régen, megválasztásom másnapján megkezdtem a kampányomat: igyekeztem úgy és annyit tenni a megyéért, hogy kiérdemeljem a választók ismételt bizalmát” – vallja.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)