Miskolc

Céljait mindig maga választotta, és előbb-utóbb a hozzájuk vezető utat is megtalálta, így ma már kijelenthető, hogy negyedszázados sikeres szakmai út áll mögötte. Pedig az indulás nem volt könnyű, hiszen apai ágon polgári, anyain pedig kisbirtokos családból származik, ami az ötvenes-hatvanas években „nem feltétlenül jelentett előnyt”. A történeti munkák szerint a sajókazai Sáfrányok kisnemesi családok voltak. Nagyapja magyar királyi százados volt, így édesapja, aki egyébként orvosnak készült  – jobb híján az építőiparban elhelyezkedve –, korai haláláig üzemvezetői posztig vitte, még a taszári „átnevelő tábort” is megjárta.

Egyik anyai dédapja községi bíró volt Nagy­barcán, másik nagyapja kivándorló magyarok gyermekeként már Amerikában született.

Sajókazai család idősebbik gyermekeként 1956. június 26-án született Sajószentpéteren. Húga, Borbála a B.-A.-Z. Megyei Önkormányzat osztályvezetője, aki az igazgatási és jogi osztály tevékenységét irányítja. Egy kúriaszerű házban felnőve szép gyermekkorra emlékezhet vissza, amelynek szép időszakai voltak a Nagybarcán töltött nyarak is. Az iskolában – jeles tanulóként – mindvégig humán érdeklődésű volt, de szerette a nyelveket is: angolul, németül és franciául társalgási szinten beszél.

Középiskolai tanulmányait a miskolci Herman Ottó Gimnázium francia tagozatán folytatta, ahol – szinte természetszerűleg – franciából dicséretesen érettségizett 1974-ben. A gimnáziumban kedvelte nyelvtanárait, rendszeres résztvevője volt a történelemszakkörnek, és máig jó szívvel gondol vissza osztályfőnökére – Mann Viktornéra  –, aki a magyart és a történelmet tanította. Érettségi után dolgozott, és egyetemi tanulmányait 1976-ban kezdte el a Janus Pannonius Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Az évkezdést beárnyékolta az a tény, hogy abban az évben veszítette el édesapját. Egyetemi tanulmányainak színtere, a szép fekvésű Mecsekalji város máig kedvenc városának számít. Tanulmányai során elsősorban a jogtörténet érdekelte. Ennek ellenére disszertációját polgárjogból, pontosabban az akkoriban „divatosnak számító” szövetkezeti jogból írta, nem sejtve azt, hogy ennek a későbbiekben milyen nagy hasznát veszi majd.

1982-ben – frissen szerzett jogi diplomájával a zsebében – bírósági fogalmazó lett tekintettel arra, hogy bírósági ösztöndíjas volt. Egy év múlva  – ösztöndíját visszafizetve – váltott, a B.-A.-Z. Megyei TESZÖV-höz került, szövetkezetek jogi képviseletét látta el.

Később, miután sikeresen letette az ügyvédi szakvizsgát, egyéni ügyvéd lett. Az elmúlt tizenöt év során, a büntetőjogon kívül, a polgárjog szinte valamennyi ágával foglalkozott: elsősorban a cégjoggal, munkajoggal és kötelmi joggal.

Miután mindig a maga ura szeretett lenni, természetesen kedvére van az a kötetlenség, amelynek alapján ő maga dönti el, hogy milyen ügy képviseletét vállalja el, mint ahogy a megoldást is ő maga keresi meg. Hihetetlen munkabírása révén, ha kell, akár „24 órát is dolgozik”, de ha szükségét érzi, akkor lazítani is képes. 1993 óta tagja az Ügyvédi Kamarának, valamint a B.-A.-Z. Megyei Területi Választási Iroda póttagja. Rendszeres résztvevője a kamarai továbbképzéseknek, naprakész szeret lenni abban, amivel foglakozik.

„Mindig határozott és céltudatos voltam – vallja Sáfrány ügyvéd úr. – Nem hiszem, hogy ezen a pályán enélkül hosszabb távon meg lehetne maradni. Híve vagyok az egyenes és nyílt beszédnek. Az ismert mondás szerint: „A sok munkától egyetlen rosszabb, az unalom, így számomra a munka, amelynek során ügyfeleimet igyekszem lelkiismeretesen képviselni, elemi létfeltétel.”

Egyetemi évei azért is emlékezetesek számára, mert itt ismerkedett meg az egyébként miskolci dr. Vörösváry Ildikóval, aki ugyancsak jogász, Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának gyámhatósági osztályvezetője. Kislányuk, a 11 éves Laura a Szent Imre Katolikus Általános Iskola kiváló tanulója és – apai örökség révén – úgy tűnik, hogy ő is inkább humán beállítottságú.

Dr. Sáfrány Gy. József szabad idejében elsősorban régi képeslapokat gyűjt csakis Miskolcról és környékéről. A több mint kétezer darabos gyűjteményből, amelynek legrégibb darabja az 1896-ból való, már kiállítást is rendeztek, jó néhány közülük – másolatban – a Megyei Bíróság falait díszíti. Az már szinte „foglalkozási ártalomnak tűnik”, hogy régi okiratokat, jogi könyveket, de főleg bírósági okiratokat is gyűjt.

Mivel családcentrikus ember, igyekszik minél többet foglalkozni kislányával, emellett szívesen „pepecsel” a családi ház udvarán, elsősorban hétvégeken.

Eddigi sikeres életútjában meghatározó szerepet játszott a családi háttér (családja, édesanyja, testvére), amely mindig segítette munkájában. A jövőt illetően mindenekelőtt egészséget szeretne, főleg azért, hogy lányát kellő módon felnevelhesse, majdani nyugdíjasként pedig elsősorban utazni szándékozik a nagyvilágban.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)