Nyíregyháza

Nem kellett számos forrást ellenőriznie a történésznek, hogy megbizonyosodjon: zuhogott a hó 1941 májusában Zalaegerszegen, amikor született. Mindez édesanyjának a világháborúban Rahóban hegyi vadászként szolgálatot teljesítő édesapjának írott leveléből egyértelműen kiderül. A múltkutatás iránti szenvedélyének ez csak egyik szép példája, de nem az oka.

A család Sümegen telepedett le, amire szívesen emlékszik vissza a kiváló régész. Nehéz körülmények között éltek, de mindezt pótolta a szellemi táplálék: a helyi Kisfaludy Emlékmúzeumban falta a könyveket, sőt egy idő után elemistaként már csoportokat is kalauzolt az ifjú „muzeológus”. A vár 1957-ben kezdődő helyreállításán két nyáron át segédmunkásként, majd szorgalma elismeréséül már művezetőként dolgozik az érettségiző régészjelölt. 1959-ben tagja azon keveseknek, akik elkezdhetik tanulmányaikat az ELTE történelem–régész szakán kiváló tanárok, a nagy „öregek” irányítása mellett. A nagy hírű Eötvös-kollégium lakója a Veszprém Megyei Tanács ösztöndíjasa, s az Akadémia Régészeti Intézetében cédulázik, nyaranta pedig többek között Várpalotán és Városlődön ásat – szakdolgozatát is az itteni karthauzi kolostorból írja. Diplomásként a veszprémi Bakonyi Múzeumba kezd, 1965-ben Nyíregyházára kerül, ahová nemcsak a szolgálati férőhely vonzza az akkor már nős Németh Pétert, hanem Szabolcs honfoglalás kori leletanyagának gazdagsága és az Árpád-kori templomok. Felesége is a múzeumban kap elhelyezést mint az újkorral foglalkozó történész. A megyét már ismeri, hiszen a kisvárdai várban még egyetemistaként egy nyáron át végez feltárást, s noha a szakmai emlékek szépek, tudja, itt még nem „dunántúliak” a viszonyok. A család először egy kilenc négyzetméteres szállást kap a belvárosban, ahol víz sincs, és csak később sikerül egy 1956-os lakáskiutalást a múltból előásva annak érvényt szerezni, s a Stadion utcára költözni.

Németh Péter közben egyre eredményesebben dolgozik, s 1972-ben megpályázza az igazgatói állást. Akkor a politika – noha a szakma egységesen őt támogatja – nem mellette dönt, ám a vezető elődje kisvártatva Budapestre távozik. Ekkor őt kérik fel megbízottként, és van annyira konok, hogy a fél év lejártával nem adja be pályázatát. Ekkor azonban már nem kérdés: őt nevezik ki a Jósa András Múzeum igazgatójának 1974-ben, s egészen nyugdíjazásáig, 2003-ig betölti e posztot. Csakúgy, mint az egyetemen, itt is a szakma doyenjei közé kerül: a megyei települési múzeumok élén idős szaktekintélyek állnak. Egyik legfontosabb feladata az épületek rendbetétele, ami tulajdonképpen a mai napig is zajlik. Az ő koncepciója volt, hogy specializálják az intézményeket. Így alakultak ki az évek során a sajátos arculatok, hisz nem látta értelmét, hogy minden múzeum mindent gyűjtsön. Büszke a személyi állományra, mely országos szinten is erős: megkövetelte a bölcsészdoktori végzettséget.

A terjedelem miatt felsorolhatatlan az elmúlt három évtized valamennyi történése, melyek közül mindenképpen kiemelkedik a nemzetségfői és ispáni központok régészeti kutatásainak megyei programja és eredményei. Az igazgatói munka mellett természetesen nem hagy fel a szakmával: az ő nevéhez fűződik a rakamazi honfoglalás kori temető feltárása, a szabolcsi földvárat úgy ismeri, mint a tenyerét, s szívesen emlékszik vissza hét középkori templom régészeti kutatására is.

Sikerként értékeli, hogy az államalapítás millenniumára hat település monográfiája készült el az ő hathatós közreműködésével, s nagy eredménynek tartja a sok közül az 1997-ben megjelent kötetet, mely a középkori Szabolcs megye településeiről szóló tudást foglalja össze. Mindennél beszédesebb, hogy munkatársai 60. születésnapjára elkészítették bibliográfiáját, mely 200 publikáció címét tartalmazza. A nyugdíjas évek sem inaktívak számára: a szenvedélyes kutató mosolyával közli, hogy készül a középkori Szatmár megye településeiről szóló műve, s 2006-ra megjelenteti Nyíregyháza kétkötetes monográfiáját.

Szívesen gondol vissza tanári pályafutására is: 25 évig állt a katedrán a mai Nyíregyházi Főiskolán, s oktatta országos elismertséggel a magyar történelmet a kezdetektől Mohácsig. Emellett egy évtizedig rovatvezetője a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szemlének, amit tovább folytat. Egy ideje a közéletben is szerepet vállal, az MSZP jelöltjeként 1998-ban és 2002-ben is a Nyíregyházi Közgyűlés tagja lett egyéni képviselőként, melyben kulturális szakemberként számos jó ügy felkarolását, fejlesztését segítette. Felesége, Nóra, szintén szakmabeli, ám gyermekei nem: lánya, Nóra, villamosmérnök Budapesten, míg fia, József, földrajz–testnevelés tanár Nyíregyházán. Dr. Németh Péter társasági ember, de családja mellett könyvei között is kiválóan érzi magát, hiszen szenvedélyes gyűjtő és méltán lehet büszke egyedi könyvtárára – is.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)