Miskolc

Ha ma élne Móricz Zsigmond, akár dr. Dobos Lászlóról is megformálhatná a „boldog embert”. Nemcsak azért, mert több évtizedes pályáján számtalan szakmai siker és öröm részese volt gyógytornászként, gyógypedagógusként, közigazgatási szakemberként, a Miskolci Gyermekváros igazgatójaként, jelenleg pedig felnőttoktatási szakemberként, hanem azért is, mert munkája mellett mindig örömet lelt családjában felesége, gyermekei, unokái révén.

1938. augusztus 26-án született Egerben, ám felcseperedésének korszaka a megyének nevet adó településhez, Heveshez kötődik. Apai nagyapja és édesapja is jogász volt (ő maga is jogi doktori címet szerzett), édesanyja pedig a falusi háztartás tennivalóinak szervezése és irányítása mellett elsősorban az ő nevelésével foglalkozott. Tőle tanulta a praktikumot, a mindenhez való értés és az elmaradhatatlan napi tevékenységek elvégzésének fontosságát úgy, hogy közben részesült édesanyja szeretetéből, megértéséből is. Rendkívül nagy tudású édesapja irányította figyelmét az emberekkel való bánásmód, a tolerancia fontosságára, sorstársaink gondjainak megértésére.

Édesapja (aki egyébként megjárta a keleti frontot, ráadásul még hét évet hadifogolyként is lehúzott az „örök hómezők birodalmában”) úgy gondolta, hogy a hevesi általános iskolában egyébként jól tanuló „szertelen falusi gyereknek, aki minden iránt érdeklődik, ahhoz hogy „rendes emberré” váljon, szüksége van arra, hogy a híres debreceni Református Kollégiumban tanuljon”.

Itt nagy hasznát vette annak, hogy már gyerekfejjel végigolvasta a klasszikus irodalmat, és annak is, hogy „háborús gyermekként” mindig mindenért meg kellett küzdenie. Mindeközben sportolt: kosarazott, atletizált, úszott, sőt még az NB II.-ben futballozott is, a sport megtanította a „csapatjáték” fontosságára. Felnőtt életének első évtizedében előbb a miskolci Semmelweis Kórházban gyógytornászként paralízises gyermekek gyógytornáztatásával, majd a miskolci Kisegítő Iskola gyógypedagógia tanáraként értelmi fogyatékos tanulók nevelésével foglalkozott.

Az újabb fél évtizedet Miskolc város Művelődési Osztályán töltötte, ahol gyermek-, ifjúságvédelmi és gyógypedagógiai főelőadóként tevékenykedett. Feladata elsősorban a város iskolai gyermekvédelmi munkájának szervezése, a gyermekvédelem területén működő hatóságok, intézmények gyermekvédelmi munkájának koordinálása volt.

Innen a Miskolci Gyermekvárosba vezetett útja, három évtizeden keresztül irányította igazgatóként az intézmény munkáját. A tervezés, építés, megalapítás koordináló feladatain túl tevékeny részese volt a Gyermekváros szakmai koncepciója kialakításának, majd folyamatos korszerűsítésének, megújításának. Ellátott városi, megyei, országos szaktanácsadói feladatokat, részt vett a gyermekvédelmi törvény előkészítésében, több szociális intézmény és alapítvány létrehozásában.

Tulajdonképpen élete negyedik nagy korszakának tekinthető a Miskolci Egyetemen 2000-től napjainkig eltöltött több mint hat esztendő, amelynek legfontosabb eleme a felnőttképzési tevékenységnek jogi, igazgatási, szervezési és adminisztratív kialakítása.

A Miskolci Egyetem Továbbképzési Központja keretein belül intézi a másoddiplomás gyógypedagógus-képzés szakvezetői feladatait, szakmai konferenciákat, szemináriumokat, tanfolyamokat, továbbképzéseket szervez, hazai és külföldi pályázatokon vesz részt projektvezetőként.

Mindehhez számos szakmai képesítést szerzett: a Gyógytornászképző Iskola után következett a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, majd a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Szegeden, végül a Menedzserképző Iskola Budapesten. Többek között a B.-A.-Z. megyei Bűnmegelőzési Alapítvány kuratóriumi elnöke, a „Sorsokért” Alapítvány alelnöke, a „Tanuló Régió” Észak-magyarországi Alapítvány kuratóriumi titkára.

„Az ember sikeres életútjának elsősorban a családi indíttatás a meghatározója – véli dr. Dobos László. – Mindig kerestem és találtam olyan feladatokat, kihívásokat, amelyeket örömmel vállaltam fel és végeztem. Életem során emberi sorsokat segítettem, támogattam, ezért soha nem tudtam elfáradni, mindig szívesen dolgoztam.”

Felesége, Vörös Eleonóra eredetileg biológia–testnevelés szakos, ma már többdiplomás szakember, aki a Miskolci Fruska Regionális Hatáskörű Módszertani Gyermekotthon vezetője. Két lánya férjezett, négy unoka boldog nagyszülője.

Szabad idejében szívesen túráznak, kirándulnak, emellett otthon kertészkednek: virágaival, Buksi kutyájával foglalkozik. Boldog embernek érzi magát, több mint négy évtized munka után ma is töretlenül tevékenykedik, naponta 10–12 órát dolgozik.

„Mai fejével” sem járna be más utat, legfeljebb „kritikus szemmel” tekintene néhány dologra.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)