Nyíregyháza

Dauda György arról beszél, hogy aligha van kellemesebb dolog a világon, mint amikor a napsütötte homok és az érő alma illata összekeveredik a levegőben. Egy csapásra teli lesz a főorvosi szoba ezzel az illattal. Pedig csupán húsz éve szívja magába ennek a tájnak a levegőjét. Budapesten született 1936-ban, húsz évig élt a fővárosban. Úgynevezett jól szituált értelmiségi családban nevelkedett. Édesapja repülőmérnök volt, bécsi születésű édesanyja zongoraművésznő. A kisfiú előbb tudott németül, mint magyarul, de amikor a háború után nem volt ildomos németül beszélni, lassanként előtérbe került a magyar nyelv.

Négyen voltak testvérek: két lány és két fiú. Dauda György Csepelen kezdte az iskolát, de megbetegedett és Orosházára vitték a rokonokhoz. Miután meggyógyult, a budapesti bencés gimnáziumba került, de csak két évig járhatott oda, mivel az intézményt államosították.

Érettségi tanulmányait a Petőfi gimnáziumban kezdte, ott is érettségizett. Jó tanuló volt, de továbbtanulásra alkalmatlannak találták. Két évig műtőssegédként dolgozott Budapesten a szívsebészeti klinikán. Meghatározó élményeket szerzett itt, egyrészt magas színvonalú munka folyt az intézményben, másrészt úgy bántak vele, mint jövendő kollégával.

1956 szeptemberében megkezdhette tanulmányait Debrecenben, az orvostudományi egyetemen. Ezzel vette kezdetét egy húszesztendős cívis városi tartózkodás, amelynek annyi mindent köszönhet. Az egyetem szigorú volt, mégis átlengte valamiféle bensőséges, családi hangulat.

Úgy alakult a helyzet, hogy az ötvenhatos forradalom idején Debrecent 300 tank vette körül, így nemigen volt értelme az utcára vonulni, és esetleg konfrontálódni. Ehelyett nagy vitákat rendeztek, s ezek közel hozták egymáshoz az embereket.

Negyedéves korától a Kórbonctan Intézetben dolgozott. Endres Pongrác professzor volt az intézet vezetője, aki lenyűgöző műveltséggel, szakmai tudással rendelkezett. Mindez a szakma iránti nagyfokú alázattal párosult. Dauda Györgynek bőven jutott a sikerből is. Sokat dolgozott a tudományos diákkörben, az intézetben is hamar befogadták, részt vehetett a tudományos munkában. Amikor ötödéves lett, mindenki természetesnek tartotta, hogy végzés után az intézetbe kerül. A magas vérnyomásos betegség kutatása volt az intézet egyik fontos feladata, ebben a munkában önálló feladatot is kapott, amelyet sikeresen megoldott.

1962-ben megnősült, bent laktak a Kórbonctani Intézetben. Négy év múlva szakvizsgázott. 1968-ban kisfiúk született, akiből szintén orvos lett.

1971-ben Heidelbergben töltött egy évet, az ottani gyógyszertani intézetben folytatott a magas vérnyomásos betegséggel kapcsolatos kutatást, amellyel nemzetközi sikert is aratott. 1974-ben védte meg kandidátusi értekezését.

1975 őszén egy munka Nyíregyházára szólította. Az itteni kórbonctan kellemes meglepetésül szolgált, mert jó közösséget talált itt. Dauda György számára mindig nagyon fontos volt a közösség, amelynek a tagja. Az intézet korábbi vezetője meghalt, a kórház akkori vezetői felkínálták az osztályvezető főorvosi állást. Másfél évig átjárt Debrecenből, aztán letelepedtek Nyíregyházán.

Nehéz volt a feladat, ami várt rá, de Dauda György szerette a kihívásokat, a munka elől pedig sohasem futamodott meg. Ha most visszatekint a két évtizedre, azt kell mondania, hogy megérte. Olyan munkatársak veszik körül, akik szeretik a hivatásukat. Sikerült egy jól működő patológiai osztályt létrehozni az itt kinevelt szakorvosok, szakorvos-jelöltek segítségével. Ezt elérni egyáltalán nem volt könnyű feladat, mert ez a szakma még mindig nem vált vonzóvá a fiatal orvosok számára. Itt nincsen lehetőség magas keresetek elérésére, ezért a legtöbben néhány év múlva elmennek oda, ahol többet fizetnek. Aki mégis marad, megszállottja a szakmájának, s szereti is azt a közösséget, amelyhez tartozik.

A kívülálló számára furcsa lehet, amikor azt hallja, hogy a kórboncnok szereti a munkáját, hiszen naponta akár több alkalommal is boncol. De a holttest már nem egyéniség, hanem tárgy. Magában foglal egy csomó olyan információt, amelyet a szakemberek csak így tudnak meg. Egy ideig azt hitték, hogy a modern képalkotó eljárások segítségével minden megtudható az élő szervezetről. A gyakorlat ezt nem igazolta. Akkor lehetett igazán helyes diagnózisokat felállítani, ha volt boncolási tapasztalat és kontroll. Azokban az országokban igazán fejlett a diagnosztika, amelyekben a boncolási arány is magas. Meg kell találni azokat az elváltozásokat, amelyek a tüneteket okozzák. Ezért a boncolás az élő érdekében történik.

Dauda György annyira szereti a munkáját, hogy ha leül a mikroszkóphoz, mindent elfelejt, megszűnik körülötte a világ, csak a feladat marad.

Ha minden elcsendesül, akkor a feleségével autóba ülnek, elmennek Szabolcs községben lévő hétvégi házukba, hogy a pihenés után folytatódjék az életre szóló szenvedély: a munka.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)