Debrecen

Megmaradtam annak az egyszerű embernek, aki voltam Tiszaladányban – árulja el a titkot dr. Csikai Erzsébet, akiről már-már legendák keringenek újkerti háziorvosi körzetében, és azok elbeszélései nyomán, akik Gyöngyösi utcai természetgyógyászatán felkeresték, hogy csodálatosan orvosol, nyugtat és reményt ad, s akinek eredményes gyógyításairól sokszor és szívesen írnak a magazinok.

1948. február 10-én született. Szülei egyszerű, tiszta lelkű parasztemberek voltak, akik a nagyszülőkkel együtt szeretetben, meghitt odafigyeléssel nevelték. Édesapja két hold gyümölcsöst és szőlőt ültetett, ahol a munkából is kivette a részét – sosem érezte nyűgnek, vélhetően azért, mert nem felejtették el azt értékelni, megdicsérni –, s ahol felejthetetlen nyarakat töltött. Nagyanyja a falu esze volt, édesanyja, ahogy egy kis csendhez jutott, versekbe öntötte érzéseit. Náluk mindig nyitva volt az ajtó, s a legtermészetesebb dolog volt a vendéget leültetni, megkínálni, s ha a szükség úgy hozta, segíteni. Nagyon szeretett iskolába járni: szorgalmas, jó tanuló diák volt az általánosban és a tokaji gimnáziumban is.

Sokat volt beteg, s mindig hitte, hogy az orvos csodákat tud csinálni. Elhatározta, ő is az lesz. Elsőre helyhiány miatt nem vették fel. Egy évig nehéz fizikai munkát végzett, amely idő alatt sokat tanult az egyszerű emberektől. A DOTE-n 1973-ban kézhez vett diplomájával a megyei egészségügyi osztályon kapott munkát. Az alapvetően irodai tevékenység közben jó néhány szakmai tapasztalatszerzési lehetőséget kapott, kiélte szervezési készségét, üzemorvosként gyakorlatban maradt, társadalmi orvostan szakvizsgát tett, később háziorvostant, de hat év után körzetbe kérte magát, hogy gyógyíthasson. Három alkalommal helyettesíteni volt alkalma szülőfalujában, Tiszaladányban, ahol mindig örömmel fogadták, s különböző eseteket megoldva több gyakorlati tapasztalatot szerzett ott, mint előtte évek alatt.

Miközben megismerte körzetét, egyre inkább foglalkoztatta, hogy minden betegségnek lelki oka van. Érdeklődése ezért fokozatosan a természetgyógyászat felé fordult. Először a talpmasszázs fortélyaiban merült el – rájött, milyen rengeteg dolgot árul el az emberről a lába –, majd jöttek újabb és újabb dolgok, amelyek egyszerre voltak nagyszerű felfedezések és a hagyományos orvoslással történő összevetések. Felfedezése – miszerint a természetgyógyászat szakágainak és a hagyományos orvoslásnak is megvan a maga helye és szerepe az emberek gyógyításában – a két terület ötvözésében öltött aztán testet. Született empátiás készségét, a népi gyógyászat mai korra adaptált módszereit és a természetgyógyászat egyes elemeit kiegészítőként háziorvosi rendelőjében is sikeresen alkalmazza, míg az emberek lelkével magánrendelőjében foglalkozik. Ott az akupresszúrától kezdve a talpmasszázsig, az idült betegek gyógyításától a szeretetmasszázsig a gyógyítás széles tárházát alkalmazza – s mindig mellékhatások nélkül. Bár már vannak biztató kezdeti lépések, sajnálja, hogy nem hódít nagyobb teret az orvosképzésben a természetgyógyászat: szélesebb körű alkalmazása esetén kisebb lenne a gyógyszerköltség, kevesebb táppénzes nap terhelné az államkasszát.

Nem tartja meg magának titkait. Rendszeresen oktat, tanfolyamokat tart, de már néhány könyvet és jegyzetet is írt (Talpra állított egészség, Üzenet nekem és neked, Gyógyító zónák, Akupresszúra stb.). Vizsgáztatója és ellenőre az Egészségügyi Továbbképző Intézetnek, amelynek a megbízásából például a talpmasszázst is felügyeli az országban.

Bár sokszor az egész napját gyógyítással tölti, soha nem érzi magát fáradtnak. – Miért vagyok jókedvű még este is? – teszi fel a kérdést mintegy önmagának. – Mert én irányítom az életemet, arra fordítom az időm, amire én szeretném, s amit teszek nap mint nap, abban sikerélményt találok. Én kiadom az érzéseimet – ezt mindenkinek tanácsolom –, nem törődöm vele, hogy mások mit gondolnak. Időnként meg kell állni és örülni egy kicsit. Mindig van valami, aminek lehet örülni: a frissen lehullott hónak, egy napsugárnak, egy idegen arcán látott mosolynak. Én azért érzem jól magam a bőrömben, mert sok útravalót kaptam a szüleimtől. Mindig megkaptam azt a simogatást, biztatást, amire szükségem volt. Megtanultam, mi a legfontosabb: szeretettel lenni mindenki iránt. Édesanyám is így biztatott egy versében:

„A lelkeket is gyógyítsd / A te szereteteddel.”

1967 óta boldog házasságban él dr. Bényei Miklós történésszel, akinek a nyugodt háttérért is hálás. Péter fiuk VI. éves orvostanhallgató – ő szintén körzeti orvosként szeretne dolgozni –,

Ágnes lányuk tanítóképző főiskolát, majd kulturális menedzser szakot végzett az egyetemen. Olvasni, kirándulni szeret, szívesen kertészkedik, kézimunkázik. Ha nyugdíjas lesz, házasságközvetítő centrumot hoz létre és működtet majd, ahol lehetőségük lesz a párkeresőknek kulturáltan megismerniük egymást, mielőtt döntenének.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)