Miskolc

Pest megye után rendőri szempontból is Borsod az ország második legnagyobb megyéje. A tíz kapitányságon, 29 rendőrőrsön több mint 1700 hivatásos rendőr és négyszáz közalkalmazott végzi feladatát szakszerűen, az egyik legeredményesebben dolgozó apparátus a borsodi. Hosszú évek átgondolt tevékenysége eredményeként rendőrnek lenni rangot jelent. Aki itt dolgozik, az máshol is megállja a helyét, több országos szintű rendőri vezető került ki ebből a megyéből.

A sikerekben elvitathatatlan szerepe van dr. Berta László dandártábornoknak, aki fél évtizede irányítja a megyei főkapitányság munkáját. Az „Isten háta mögötti” bodrogközi Nagyrozvágyról elszármazott egyszerű emberek (édesapja vasgyári munkás volt az LKM-ben, édesanyja háztartásbeliként, a négytagú családot pátyolgatta) idősebbik fiúgyermekeként született 1949. augusztus 31-én Sátoraljaújhelyen. Öccse ugyancsak rendőr, a megyei főkapitányságon dolgozik. Miskolcon nőtt fel, előbb a Városház téren laktak, később a Széchenyi utcában a hosszú udvaron 16 család élt, zömében szoba-konyhás lakásokban. Az ott lakó gyerekeknek a véget nem érő foci- és fejelő csaták jelentették a kikapcsolódást. Talán ezért számított Berta László kedvenc tantárgyai közé a testnevelés a Palóczy László Általános Iskolában, ahol a nagyon szigorú tanárok munkájának eredményeként a jó tanulók a Földesben is megállták a helyüket.

Gyerekként kipróbálta „az erdész életet”, nyáron „Mexikóban”, a Digép melletti erdőben dolgozott. Ezért is készült Sopronba, az erdészeti technikumba, ám az élet másfelé irányította, a 100. Számú Pataki István Szakmunkásképző Intézet szakközépiskolai osztályában kötött ki, géplakatos szakmát tanult. Bár nem igazán erre vágyott, idővel megszerette ezt a foglalatosságot. A jó elméleti alapokra építve a szakmai tárgyak is egyre jobban mentek, így a sikeres érettségi mellé a szakmunkás-bizonyítványt is megkapta. Néhány társával a továbbtanulás mellett döntött, így a Nyíregyházi Mezőgazdasági Felsőfokú Technikumba jelentkezett gépész szakra.

A remek három főiskolai év alatt nemcsak a tanulásra, udvarlásra, a kosárlabdára jutott idő, hanem a főiskolai zenekarral (ahol egyébként basszusgitározott) is egyre több babért szereztek: az Építőkben zenéltek, Balassagyarmaton, amatőr fesztiválon szerepeltek. Nyíregyházán találta meg jövendőbelijét is Kiss Magdolna személyében, aki a tanítóképzőben végzett, és akit a diplomaosztás évében feleségül is vett, ezért kerestek olyan helyet, ahol mindketten álláshoz, lakáshoz juthatnak. A szépnevű településen, Igriciben ez sikerült, a Hejőmenti ÁG-ban gépészgyakornok lett.

A 20 hónapos katonai szolgálat után műhelyvezetőként folytatta, időközben az üzemmérnöki diplomát is megszerezte. 1974-ben vett jelentős fordulatot élete, hisz előbb az ifjúsági mozgalomban töltött néhány évet, majd 1977-ben a rendőrséghez került, a Megyei Vizsgálati Osztályon kezdett. Hamarosan értékelő tiszt lett, aztán egy újabb kitérő, előbb a rendőr-főkapitányság KISZ-titkára, majd 1983-ban a Miskolci Rendőrkapitányság párttitkára lett.

1987-ben tért vissza a szakmához, operatív területet irányított, két évvel később pedig a bűnmegelőzési egységek megszervezése lett a feladata. Közben arra is szakított időt, hogy Miskolcon, a jogi karon újabb diplomát szerezzen 1992-ben. Valószínűleg ez is szerepet játszott abban, hogy 1993-ban már a főkapitányi hivatal vezetője és 1997. február 1-jén pedig kinevezték Borsod megye főkapitányává. Negyedszázados rendőri tevékenységét többek között a Haza Szolgálatáért Érdeméremmel, a Közbiztonságért Éremmel, a VPOP és a Polgárőr Szövetség elismerésével, 2001-ben a szlovák belügyminiszter elismerő oklevelével jutalmazták.

– Ha kaptam egy feladatot – mondja a főkapitány úr –, azt mindig úgy hajtottam végre, hogy az a legfontosabb feladat, hisz a munkát mindig becsülettel, tisztességgel kell végezni. Soha nem a következő beosztáson töprengtem, mások ítélték meg úgy, hogy bízhatnak rám újabb, komolyabb feladatot. Fontos, hogy az ember próbáljon meg tisztességes maradni, állítson fel magával szemben egy normarendszert. Nálam ez a családból jött, az egyszerű segédmunkás édesapámtól tanultam. A mércét mindig magasra állítottam, szeretem azt, ha rend van körülöttem.

A ma már igazgatóhelyettesként dolgozó feleséggel három gyermeket neveltek fel: László főosztályvezető a Cora-ban, Beáta Zeneakadémiát végzett oboa művésztanár, Mónika pedig zeneművészeti főiskolán végzett, fuvola szakos tanár. Mindhárman családosok. A négy unokával együtt összesen tizenketten ülik körül az asztalt, ha összegyűlik a család a kertes házban. Korábban szőlőműveléssel foglalatoskodott kikapcsolódásképpen, újabban a lovaglás rejtelmeivel ismerkedik, olvas, meg a ház körül serénykedik, ha van egy kis szabadideje.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)