Nyíregyháza

Igen sok gyermek küzd beilleszkedési vagy kommunikációs zavarral, esetleg képtelen megtalálni a helyét a családban, a számára a társadalmat jelentő iskolai közösségben. Még számos gond nehezíti a felnövekvő korosztályok legalább egyharmadának életét. Erről beszélgetünk Diczházy Veronikával, a nyíregyházi nevelési tanácsadó igazgatójával.

Születése óta Nyíregyházán él, bár Csenger szerepel a születési anyakönyvi kivonatában. Édesanyja, lánynevén Barcsay Olga, könyvelési csoportvezetőként vonult nyugdíjba. Ma már a felnőtt gyermekek sikereinek örül. Édesapja, néhai Diczházy István, a háború előtti hadsereg hegyivadász századosa, és katonatiszti múltja miatt a szocialista rendszerben hátrányos megkülönböztetésnek is ki volt téve. A rendszerváltozás után, még életében, rehabilitálták, őrnaggyá léptették elő. A vízügyi igazgatóságról költségvetési vezetői munkakörből ment nyugdíjba. Még amatőr festőként is megismerhette a közvélemény. A családban Vera a legidősebb gyermek, Olga analitikus vegyész, az édesapa következő házasságából született Mariann ügyvéd, és az édesanya második házasságából született Mártonffy Pál mérnök-közgazdász lett. Diczházy Veronika a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett ezerkilencszázhatvannégyben. Ezt követően elvégezte a Felsőfokú Tanítóképző Intézet tanítói szakát. Megismerkedett a pszichológiával, a filozófiával és mindkét szakterület iránt komoly lelkesedést és elhivatottságot érzett. Ezerkilencszázhatvanhétben megszerezte tanítói oklevelét, s mivel az említett tudományágakban nem folyt levelező tagozatos képzés, ezért beiratkozott a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola levelező tagozatára, ahol az értelmi fogyatékosok és a hibás beszédűek oktatását tanulmányozta. Jeles eredménnyel végzett ezerkilencszázhetvenháromban.

Valódi célja a pszichológiai képzés volt, így harmadik szakként a pszichopedagógiát választotta, amit ezerkilencszázhetvenötben végzett el – a tőle megszokott módon – igen sikeresen. Hogy az elmélet és a gyakorlat teljes egységet képezzen a munkájában, ebben az időszakban, 1967 és ’77 között a nagykállói megyei ideg- és elmegyógyintézet női elmeosztályán dolgozott pszichológusként.

Ezerkilencszázhetvenhétben került az előtte egy évvel megalakított, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nevelési Tanácsadóba pszichológusi munkakörbe. Pályamódosítását kizárólag az indokolta, hogy a megszerzett képességeit, ismereteit a leghasznosabban gyermekintézményben tudta hasznosítani.

Közben a tanulással továbbra sem szakított. Ezerkilencszáznyolcvanban felvették az ELTE pszichológia szakára, ahol ezerkilencszáznyolcvannégyben diplomázott. Ezzel egy időben a nyíregyházi városi intézménnyé átalakuló nevelési tanácsadó megbízott  majd kinevezett vezetője lett. Mindeközben tevékenyen részt vett a nevelési tanácsadók megyei hálózatának kiépítésében. Munkáját többször ismerték el különböző kitüntetéssel.

Munkaköri tevékenységén túl részt vett a pedagógusképzésben és továbbképzésben. Folyamatosan megkeresik a helyi sajtótól, rádiótól, televíziótól, részese a szakmai fórumoknak. Pályázati munkákban való részvétellel segíti saját szakterülete és Nyíregyháza város oktatáspolitikai céljainak megvalósítását. Ezerkilencszáznyolcvanhét óta pedig az Igazságügyi Minisztérium által kinevezett szakértője a megyének.

Nagy lelkesedéssel beszél az igazgatónő arról, hogy lassan, de biztosan sikerült oldani a társadalom, a szülők, a gyermekek részéről irántuk megnyilvánuló elzárkózást. Valamifajta megbélyegzettséget érzett az, akit a nevelési tanácsadóba irányítottak. Mára viszont annyira beépült a munkájuk a gyermekintézmények oktatási, nevelési tevékenységébe, hogy alig győzik erővel. Jelenleg hat pszichológus, tizenkét logopédus, egy gyógypedagógus (siketeket tanít), két fejlesztő pedagógus, egy pedagógus és egy konduktor dolgozik a szorosan együttműködő teamben, de volt kineziológus is a szakemberek között. A három-tizennyolc év közti korosztály tagjai önként is jöhetnek a Tűzoltó utca 1. szám alatti tanácsadóba. (Hamarosan új helyre költöznek, ugyanis rég kinőtték ezt az épületet.)

Régen a csodát várták a nevelési tanácsadótól egy probléma megoldásában, mára azonban beépült a gyermekintézmények, a szülők, a pedagógusok és a gyermekek közti kapcsolatrendszerbe. Ma már minden iskolában, óvodában logopédus foglalkozik a kommunikációs zavarral küzdő gyerekkel. Havonta kimegy a pszichológus az intézményekbe. A nevelési tanácsadóban harminc mozgássérült gyermekkel foglalkozik orvos és konduktor. Mint Diczházy Veronika elmondta: a prevencióra igyekeznek a hangsúlyt helyezni.

Szabadidejében sokat olvas, járja a természetet és igazi hobbija a régiségek gyűjtése. Aktív pihenése idején ezzel szeretne behatóbban foglalkozni. A filozófia, az élet értelmének keresése végigkíséri útját.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)