Hortobágy

Köszönhetően elsősorban a médiának, a legtöbb embernek a csikós-gulyás puszta, a délibáb, meg a kilenclyukú híd jut az eszébe, ha a Hortobágy szót hallja. Pedig van egy „másik” Hortobágy is, a település, amely a honfoglalás óta lakott terület és ma ezernyolcszáz embernek jelent otthont, megélhetést. Községi rangot 1966-ban kapott, itt jött létre az ország első nemzeti parkja 1973-ban, amely a 1999-ben elnyerte a Világörökség része címet.

Hortobágy polgármestere 1994 óta Cseri Géza, egy hamisítatlan pesti srácból lett hortobágyi lakos és lokálpatrióta. Édesapja géplakatos mesterember volt, aki felnőtt fejjel végzett technikumot, édesanyja Röltex boltvezető-helyettesként ment nyugdíjba. Rákospalotán nőtt fel, Újpesten a Könyves Kálmán Gimnáziumba járt, érettségi után erdész szeretett volna lenni. A nyári gyakorlaton nagyon megszerette a börzsönyi erdőket, ám „helyszűke” miatt nem vették fel. Egy évet dolgozott az erdőrendezési felügyeleten, majd 1957-ben újra megpróbálkozott Sopronnal.

Újból helyszűke lett a vége, felvették viszont felvételi nélkül a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre. A pontyfélék és családja témakörben, állattanból tett jeles szigorlat után meginvitálták a dr. Pacs István által irányított diákkörbe, az állattenyésztési tanszékre. Egyetemistaként részt vett Ribánszky Miklós (az Országos Halászati Felügyelőség igazgatója) halkutatási munkájában.

Az ő tanácsára és közreműködésével kötött társadalmi ösztöndíjat Hortobágyi Állami Gazdasággal. 1962. július 1-től dolgozott az ötvennégyezer hektáron elterülő Hortobágyi Állami Gazdaságban, ahol az akkori igazgatóhelyettes, Polgár Sándor, a kiváló képességű vezető pártját fogta, hamarosan halászati egységvezető lett, 1966-ban szerezte meg a halászati szakmérnöki képesítést.

Aztán megindult felfelé a ranglétrán: 1967-ben a halászati kerület főállattenyésztője, 1970-ben halászati kerületi igazgató, 1973-ban a hortobágyi és a tiszavidéki halgazdaságok összevonása után a HÁG igazgatóhelyettese, végül 1983-ban a halgazdasági leányvállalat igazgatója lett. E negyedszázad alatt nagy fejlesztések sora valósult meg a halászat terén: korszerű telelőrendszerek kiépítése, nagy halkeltető telep létesítése, ivadéknevelő rendszer megvalósítása.

– Ez a negyedszázad sokkal több, mint emlék: életem egyik legszebb, legtartalmasabb szakasza volt, kiváló eredményeivel és nehézségeivel együtt is – vallja Cseri Géza.

Aztán szakmai ellentétbe került akkori főnökével, így kihasználta az Agrober nyújtotta lehetőséget: pályázat útján három évre Brazíliába ment dolgozni feleségével együtt (ebből végül hat év lett) egy halszaporító és ivadéknevelő project managere volt. Élményekben gazdagon tértek haza 1992-ben, szinte mindent érdemlegeset láttak ebben a földrésznyi országban.

Itthon, miután az állami gazdaság nem tartott igényt munkájára, előbb vállalkozó lett, majd két év múlva barátai unszolására elindult a polgármester választáson. A „Hortobágy többet érdemel!” szlogen sikeres volt, 68%-os eredménnyel nyert. Elsőrendű feladatának tekintette az európai szinten élő faluközpont mellett, a tanyaközpontokban élő hétszáz ember életminőségének javítását, ami ivóvizet, úthálózatot, közvilágítást jelentett. Bár egyre nehezebb a finanszírozás megoldása, továbbra is fenntartják a magas színvonalon működő intézményrendszert. Bővült az idegenforgalmi repertoár, igazi csapatmunkával kilenc jelentősebb rendezvényt (Majális, Táltos-nap, Hortobágyi Lovas Napok, Hídi-vásár, Vadász – Horgász Napok, Gulyás verseny, Pásztortalálkozó, Vizslaverseny, Technikai Sportnap) hoztak létre a község idegenforgalmában érdekelt cégekkel együtt. Cél a turizmus fellendítése és az önkormányzat idegenforgalmi bevételeinek növelése.

– Lassan a második ciklusom végéhez érek – mondja a polgármester úr –, minden erőmmel azon voltam, hogy az itt élő lakosság életét szebbé, jobbá, kulturáltabbá tegyem. Ehhez nagyon jó társakat találtam a helyi közigazgatásban és intézményeiben. Hogy mit hoz a jövő? Ha a kormányzat továbbra is ilyen önkormányzati politikát folytat (feladatot ad az önkormányzatnak, de pénzt nem ad hozzá!), akkor el kell gondolkodnom azon, hogy érdemes-e folytatni.

Úgy véli, eddigi sikeres életútjában kiemelkedően fontos szerepet játszott Kupai Erzsébet, egy mezőtúri református család leánya, aki szintén szakmabeli, ma már nyugdíjas halászati szakember, és akivel jövőre ünneplik 40. házassági évfordulójukat. 1965-ben született fiúk gépészmérnök, és a család nagy örömére halászati szakmérnöki képesítést szerzett, így továbbviszi a szülői örökséget. A polgármester úr régi hobbija a zene, ezen belül a nemzetiségi zenegyűjtés, háromszáz magnókazetta és hétszáz nagylemez őrzi a dél-amerikai és más népek zenéjét. Nagy szerelme a színház és az utazás. A pocak ellen a tenisszel védekezik, még csak véletlenül sem látszik rajta, hogy már túl van a hatodik ikszen.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)