Tiszacsege

Édesapám is gépész ember volt csakúgy, mint amivé én lettem. Tizedik gyerekként születtem hajdúböszörményi családunkba, s emlékszem, mérhetetlenül szegények voltunk. Édesanyám szeretetben, görög katolikus hitben nevelt bennünket. Ma már mosolygunk rajta, hogy hányszor csillapítottuk éhségünket zsíros kenyérrel. Akkor fordultak egy kicsit jobbra a körülmények, amikor édesapám otthon terménydarálót kezdett működtetni. A darálót kiszolgáló kis lakatosműhelyben aztán fokról fokra kirajzolódott elkötelezettségem a lakatosmesterség, egyáltalán a fémmegmunkálás irányában – emlékszik vissza Nagy Miklós, a NAGÉV Kft. Tűzihorganyzó Divíziójának vezetője, azaz tiszacsegei gyáregységének igazgatója.

A kis lakatosműhelyben előbb ezt-azt preparált, majd egyre komolyabb feladatokra vállalkozott bátyjával, miközben tanult. Középiskolai és felsőfokú tanulmányait Debrecenben úgy végezte el, hogy közben bátyjával együtt dolgoztak a felvállalt lakatosmunkákon. Amikor 1984-ben divatba jött a melléküzemág, iparszerű termelésbe fogtak, illetve bedolgoztak – mikor mi érte meg. Fém alkatrészeket gyártottak például az ináncsi termelőszövetkezetnek, a Taksony és Vidéke Áfésznek (ott egyidejűleg üzemépületet is béreltek), sertéstelepekre acélkarámokat állítottak össze és építettek be, huzaltartó eszközöket készítettek a Tungsramnak, acélszerkezeti felújításokat végeztek el ipari üzemeknél. Legkedveltebb munkájuk az ipari járórács gyártása volt a Fémmunkás Vállalatnak. Amikor a vállalat 1989-ben tönkrement, megtartották a terméket, s továbbfejlesztve a technológiát ma is gyártják azt. Ehhez szervezeti keretként alakult meg 1991-ben, Hajdúböszörményben a NAGÉV Kft. A járórácsokat eleinte Dombóváron tűzihorganyoztatták, de a termelés felfutása után egyre nagyobb gondot okozott a szállítás. Ekkor határozták el, hogy saját horganyzóüzemet létesítenek. Tiszacsegén a MEZŐGÉP nyolc éve üresen álló telepe jó választásnak tűnt, mert a környező megyeszékhelyektől, Debrecentől, Miskolctól, Nyíregyházától egyenlő távolságra, földrajzilag középpontban van, s rendelkezésre állt a munkaerő is.

1998. május végére végeztek az építési munkálatokkal és a gépi berendezések telepítésével, kezdődhetett a termelés. A fő profil az ipari járórácsgyártás maradt, amelyet száraz technológiával vonnak be tűzihorgannyal. Azóta technológiai fejlesztést hajtottak végre, hogy megfeleljenek az európai uniós előírásoknak is, mert Európa különböző gyáraiban szintén beépítésre kerülnek termékeik közvetett export formájában. Jelentős mennyiségben vállalnak bérmunkát darabáru és lemez horganyzására. Ennek érdekében élő kapcsolatot ápolnak a törzsmegrendelőkkel, s ezt is segítendő tevékenykedik a Magyar Tűzihorganyzók Szövetségében is. Átlagosan 150 főt foglalkoztatnak, az utánpótlást Dunaújvárosban képezik ki, ahol OKJ-s szakmát szereznek dolgozóik. Munkájuk minőségét ISO minőségbiztosítás szerint garantálják.

Nagy Miklós eleinte naponta járt át dolgozni Hajdúböszörményből, 2000 októberében azonban családjával együtt átköltözött Tiszacsegére. Egyre inkább megszerette ezt a várost, s érdekelni kezdték annak problémái, politikai élete is. 2002-ben felkérték külsős tagnak a városi önkormányzat pénzügyi bizottságába, ahol alaposabban megismerte a város helyzetét, lehetőségeit. A 2006-os önkormányzati választáson már képviselőjelöltként is megmérette magát, s egyből a középmezőnyben végezve lett a képviselő-testület tagja. Amikor Jónás Sándor polgármester őt kérte fel alpolgármesterének, két-három beszélgetés után mondott igent. Szíve szerint azonnal rábólintott volna a felkérésre, hogy mégis töprengett, annak oka az a dilemma volt, hogy a funkció betöltésével járó rendszeres kötelezettségek összeegyeztethetők-e gazdasági vezetői leterheltségével. Azontúl, hogy – a képviselők megegyezése szerinti felosztás révén – hozzá tartozik a város tizenketted része összes problémájának képviselete, alpolgármesterként a város üzemeltetését felügyeli, koordinálja a közmunkaprogramokat, az intézmények működését, de műszaki emberként oroszlánrészt vállal a város beruházásainak előkészítésében, a megvalósulás figyelemmel kísérésében, azok ellenőrzésében is. Ezek különösen izgalmas feladatok, hiszen jelentős európai uniós pályázati pénzekre számítanak a város fejlesztése, szépítése érdekében.

Gajdán Edittel, aki cégüknél irodavezető, boldog, kiegyensúlyozott házasságban élnek. Négy gyermekük növekedését, fejlődését vigyázzák-óvják: Miklós a Budapesti Műszaki Főiskolán tanul, Nikolett, Alexandra és Gergő még általános iskolás.

– Mindig szerettem az új kihívásokat, akkor érzem elememben magam, amikor valami újat kell létrehozni és működőképes pályára állítani. Ilyen volt a tűzihorganyzó divízió létrehozása, és ilyen most az alpolgármesterség is. Ezek után jöhetnek akár újabb kihívások is…

 (Hajdú-Bihari Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)