Balmazújváros

Ezerkilencszázhetvenöt nyarán egy ifjú házaspár érkezett Balmazújvárosba, hogy a debreceni (mai nevén Kígyó) gyógyszertárban töltött félévi gyakornokság után – az „Omnia pro aegrotis” – „Mindent a betegekért” jelszó jegyében – elfoglalják helyüket az újonnan épített gyógyszertárban. Az azóta eltelt közel harminc év alatt Orcsik István (hisz róla és feleségéről van szó) nemcsak közismert gyógyszerész, de elismert szakember lett a város határain túl is. Az errefelé igencsak ritka családi név mindennaposnak számít Kecelen és környékén, ahol ősei éltek és rokonai élnek ma is. Az apai nagyszülők gazdálkodtak, még saját malmuk is volt, egészen a háború utánig, amikor mindenüket elvesztették. Édesapja is ebben a családi gazdaságban dolgozott, közben műszaki végzettséget szerzett, így lett később műszaki katonatiszt.

A szolgálati vezénylés az oka, hogy a család legidősebb gyermeke 1952. szeptember 20-án Pécsett született, húga (ő ma az egészségügyben dolgozik Baján) Gyöngyösön, öccse pedig, aki Kecskeméten vállalkozó Nyíregyházán jött a világra. Gyermekkorában, amelynek jelentős részét Pécsett töltötte, a visszafogottabb gyermekek közé számított. Legkedvesebb időtöltése az anyai nagymamától örökölt szenvedély, az olvasás volt. „Mindenevő” volt, még a padláson talált „ponyvákat” is elolvasta. (Egyébként ez a nagymama által összegyűjtött családi könyvtár darabonkénti eladogatása jelentette a túlélést a család számára az ötvenes évek elején.) A tanulással nemigen volt gondja (a gimnáziumban a legjobbak közé számított!), szívesen sakkozott, a középiskolában az iskolaválogatottságig vitte.

A Löwey Klára Gimnázium – akkor még kuriózumnak számító – kémia–biológia tagozatán tanult, ahol tanáraitól sok figyelmet és támogatást kapott. Érettségi után Budapest és Szeged között választhatott (csak ebben a két városban folyt akkor gyógyszerészképzés), ő az utóbbi mellett döntött, mert közelebb érezte ősei szülőföldjéhez.

Közben szülei elváltak, így a saját lábra állás mellett – apai támogatás híján – elsősorban második nevelőanyja szerény támogatására számíthatott. Az egyetemi évek alatt sok-sok pályázatot írt, amelyek némi pénzt is hoztak a konyhára, kiegészítve a megélhetést jelentő ösztöndíjat. Már elsős korától komoly munkát végzett a tudományos diákkörben, és tagja volt a diákönkormányzatnak is, előbb évfolyami, később kari, végül egyetemi szinten. 1976-ban két gyógyszertár működött Balmazújvárosban, és a már említett új gyógyszertárban Orcsik István hamarosan gyógyszertárvezető-helyettes, majd 1986-ban gyógyszertárvezető lett. Munkája mellett az egyetemmel is tartotta kapcsolatot, 1988-ban védte meg doktori disszertációját, amelyben hortobágyi növények vizsgálatával foglalkozott, gyógynövény- és drogismeretből doktorált. Időközben szakosodott is, a gyógyszer hatástan és toxikológia területén szakgyógyszerész lett.

A kilencvenes évek elején őt is „megcsapta a vállalkozás szele”, állatgyógyszerek forgalmazására alapított egy kft.-ét, amely egy garázsban kezdte tevékenységét. Amikor sor került a gyógyszertárak privatizációjára, előbb bérbe vette az általa működtetett patikát, majd később megvásárolta.  A magángyógyszertárak megjelenése újabb kihívást jelentett, ezért – egy romos épület felújításával – önálló állatgyógyszertárat nyitottak, ahol állatorvosi szakmai tanácsadás is bővítette a patika tevékenységét.

A nagy lépést az új egészségügyi centrum építésének kezdete jelentette 1997-ben. Az 1998 végén megnyitott épületben működik az Őrangyal gyógyszertár, az állatpatika, egy gyógyászati segédeszköz üzlet és egy drogéria, valamint szakorvosi rendelők állnak az érdeklődők rendelkezésére. Ma két bt.-ben és egy kft.-ben közel harminc dolgozót foglalkoztatnak, éves forgalmuk eléri a félmilliárd forintot.

Dr. Orcsik István munkája mellett mindig közéleti ember is volt. A Vöröskeresztben végzett munkáját Vöröskeresztes Munkáért arany fokozattal ismerték el. A Magyar Gyógyszerészkamara országos küldötte, a balmazújvárosi római katolikus egyház tanácstagja, volt megyei tanácstag, két ciklusban pedig a helyi önkormányzat képviselője.

– Nagyon fontos a szorgalom – vallja eddigi sikereinek titkát kutatva. – Ami a legkényelmesebb, az a legrosszabb megoldás! Az a jó, ha az ember nyitott szemmel jár, és igyekszik megfelelni a környezet elvárásainak. Soha nem akartam passzív részese lenni a dolgoknak, olykor „előreszaladtam”. Az volt a célom, hogy elfogadjanak szakembernek, és közben a család is megtalálja helyét.

Ez sikerült dr. Orcsik Istvánnak, hisz Hanuder Máriával kötött házasságából 1976-ban született fiuk, Róbert, ugyancsak gyógyszerész lett. A gyógyszerész úr ma is szereti a sakkot, ám az igazi kikapcsolódást a Keleti-főcsatorna partján lévő kis halásztanya jelenti számára.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)