Balmazújváros

Az új évezred első éve több szempontból is emlékezetes Végh István igazgató és testnevelő számára: harminc éve dolgozik a pedagóguspályán, huszonöt éve él Balmazújvároson, iskolájában tizenöt éve működik sikeresen a testnevelés tagozat, és idén szeptemberben töltötte be ötvenötödik életévét. 1946-ban született Tiszafüreden olyan családban, ahol hagyományosan nagy szerepet játszott a sport. Jogász nagyapja, aki Móricz Zsigmond és Medgyessy Ferenc osztálytársa is volt a debreceni kollégiumban – magyar ifjúsági tornászbajnok. Édesanyja lány korában versenyszerűen úszott és műkorcsolyázott Marosvásárhelyen.

A legnagyobb hatással mégis édesapja sportszeretete volt rá, ő országúti kerékpározásban nyert vidéki bajnokságot, később pedig futballmérkőzéseket vezetett. Igaz, a „kun” apa és a „székely anya” öt fiúgyermekéből csak ketten sportoltak versenyszerűen, de a többiek is „mozgékonyak” voltak. Tiszafüreden járt iskolába, a gimnáziumban focizott, atletizált.

Érettségi után – édesapja 1956-os tevékenysége miatt, megbélyegzett emberek lettek és emiatt – nem vették fel a kertészeti egyetemre. Gyári segédmunkás lett, majd néhány hónap múlva behívták katonának. A honvédségnél döntötte el, hogy jelentkezik a tanárképző főiskolára, 1967-ben a nyíregyházi főiskola biológia–testnevelés szakos hallgatója lett.

Negyedéves korában megnősült, feleségül vette Lengyel Erzsébet magyar-történelem szakos évfolyamtársát, akivel még Tiszafüreden ismerkedett meg. 1971-ben Egyek–Telekházára kerültek mindketten, itt kaptak állást és szolgálati lakást. A rendkívül kedvezőtlen körülmények ellenére hamar sikereket ért el, négyszer nyertek röplabdában megyei úttörő olimpiát, egyszer az országos döntőbe is eljutottak. Aztán öt év múlva, az időközben megszületett két fiú jövőjét is szem előtt tartva, váltottak, beköltöztek Balmazújvárosba, ahol a bánlaki iskolában találtak nagyszerű kollégákra. Velük karöltve, társadalmi munkában nagyméretű salakpályát építettek, amely alkalmas volt atlétikai versenyek, kézilabda- és labdarúgó-mérkőzések lebonyolítására is. 1980-ban érték el a legjobb eredményeket, az úttörő olimpia megyei döntőjén a három-, négy-, és öttusázók csapatban és egyéniben is aranyérmesek lettek.

Kiemelkedő szakmai tudása alkalmassá tette arra is, hogy ezerkilencszáznyolcvanháromban szakfelügyelői, később szaktanácsadói feladatokkal bízzák meg. Nemcsak felügyelt, tanácsokat adott kollégáinak, hanem fontos versenyek, sportünnepélyek szervezője, irányítója is volt. 1986-ban indították az első testnevelés tagozatos osztályt, ma már öten tanítják a testnevelést, tanítványaik sikert sikerre halmoznak.

Végh István életében jelentős változást hozott az 1990-es év, amikor is a nyugdíjba vonult igazgatója helyét megpályázta, és elnyerte a vezetői beosztást. Szerencsés embernek mondhatta magát, hisz az iskola nevelőtestülete fogékony volt az újra, szakmailag kiválóan felkészültek. A testnevelés tagozatos osztályokat átszervezték sportági osztályokká (fiú labdarúgás, lány kézilabda), emelt szintű matematikaoktatást folytatnak. A siker nem is maradt el, a diákolimpiákon második, harmadik, negyedik helyezéseket értek el, a fiú labdarúgás 2000-ben országos első lett, 2001-ben pedig megnyerték az országos Pepsi-kupát, aminek egy olaszországi út lett a jutalma. Fiú focicsapatuk több nyugat-európai országban járt, bár oda még nem jutottak el, rendszeresen kapnak meghívót az USA-ból is.

A város második legnagyobb általános iskolájának hétszáz tanulója évente százharminc-százötven különböző sport-, tanulmányi-, ének- és szavalóversenyen vesz részt. Énekkaruk ismert a határokon túl is, már háromszor jártak külföldi vendégszereplésen. A szülők kérésére bővítették a nyelvoktatást, és tehetséggondozással is segítik tanítványaikat. 1991 óta alapítvány is segíti a testnevelés, az idegennyelv-oktatás és az intézmény fejlesztését. Mindig is a jó példák, kezdeményezések felkarolója, segítője volt. Ezt és a testnevelés terén elért eredményeit is elismerték, amikor 1993-ban Toldi Miklós-díjjal és emlékplakettel tüntették ki.

A város közéletébe is bekapcsolódott, 1994-ben egyéni választókörzetben önkormányzati képviselővé választották, az intézmény felügyeleti, oktatási és sportbizottság elnöke.

– Szüleimtől, nagyszüleimtől munkaszeretetet, nagy munkabírást örököltem – mondja az igazgató úr. – Azért lettem pedagógus, mert szeretem a gyerekeket, testnevelő pedig azért, mert szeretem a sportot. Mindent azért csinálok, mert vallom, hogy az ifjúság testi nevelése nem a megemelt óraszámokon, nem a különböző rendeleteken, hanem a testnevelő tanár lelkiismeretes munkáján múlik.

Az igazgató úr szabad idejében kertészkedik, gondozza a Keleti-főcsatorna partján a hétvégi házat körülvevő hetvennégy gyümölcsfát, és újabban a horgászat rejtelmeivel ismerkedik.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)