Tiszacsege

Ezerkilencszázkilencvenben nevezte ki az önkormányzat iskolaigazgatónak, hat évvel később létrehozták a közoktatási és közművelődési intézményt, amely magába foglalja az általános iskolát, a szakiskolát, a napköziotthonos óvodát, a városi könyvtárat és a Petőfi Sándor Művelődési Házat. A szakmailag önálló intézményeket a fiatalos, temperamentumos, egy mosolyra mindig kész Farkas Jánosné fogja össze egy kézbe, 130 ember munkáltatója.

Karácsonyi ajándékként, 1953. december 24-én született Mezőcsáton. Édesapja Tiszakeszin, a szivattyútelepen volt főgépész, hat ember tartozott a keze alá, egész életében a gépészettel foglalkozott. Édesanyja háztartásbeliként a három gyermek nevelésével foglalkozott. Bátyja mezőgazdasági gépszerelő volt az erdészetnél, nővére agrármérnökként dolgozott, ma már mindketten nyugdíjasok. Szinte filmekbe illő ragyogó gyermekkort biztosított számára a szivattyútelep és környéke, az ártéri Tisza-part, a végtelen síkság, az erdő. Szülei barátságos emberek voltak, édesanyjával gyakran megfordult a környékbeli piacokon, hogy a kertben termett friss gyümölcsöt eladják. Az olvasás szeretetét a szülőktől örökölte, ez a szenvedélye máig megmaradt.

Az iskolában kitűnően tanult, a továbbtanulást Sátoraljaújhely, a kertészeti szakközépiskola jelentette számára. Itt egy döntően fiús osztályba került, traktort vezetett, megkedvelte meg a motorozást (ez máig kedvenc időtöltése!). Tanárai közül különösen Rezsabek tanár úr maradt meg a jó emlékezetében. 1972-ben érettségizett, felvételt nyert Nyíregyházán a Tanárképző Főiskola biológia–mezőgazdasági ismeretek szakára, ám úgy döntött, hogy szülei segítése érdekében levelezőn tanul, képesítés nélküli nevelőként tanítani kezdett szülőfalujában, majd kollégiumi nevelő lett. Itt jó leckét kapott a felnőtté váláshoz. Főleg dr. Kozaróczky Gyuláné és Greiz István gyerekekhez való viszonya, tanítási módszere, embersége hagyott benne mély nyomokat.

1977-ben államvizsgázott a főiskolán, még ebben az évben Tiszacsegére került, azóta itt tanít. Fiatal tanárként mozgalmas életet élt: osztályfőnök, rajvezető, majd hamarosan vöröskeresztes tanárelnök, később csapatvezető lett. Volt olyan nyár, hogy kollégáival két turnusban is üdültették a gyerekeket a Balatonnál. Mindig a „szíve csücskét” jelentette a gyakorlókert, itt Bana Misu bácsi segítőkészségére számíthatott. 1991-ben, szinte frissen kinevezett igazgatóként szervezte meg a speciális szakiskolai képzést az elsősorban hátrányos helyzetű és fogyatékos gyermekek számára.

1994 óta csak a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetűekkel foglalkoznak szakiskolai keretben. A szakképzés profilját korábban a zöldség-fűszernövény termesztése jelentette, ma a kor igényeihez igazodva falusi vendéglátással foglalkoznak. Iskolájában ma 57 pedagógus dolgozik, akik jó szakemberek, jelentős részük egyetemi végzettséget szerzett. Jelenleg 607 gyereket oktatnak, a tanulói létszám az utóbbi években némileg csökken. A szakiskolában mindig egy osztályt készítenek fel a szakmunkásvizsgára. Van eltérő tantervű oktatás is, itt fogyatékos gyerekek képzésével foglalkoznak. Kiemelkedő tárgyi felszereltségük van, ma is tíz napközis csoportot működtetnek, bár ez sokba kerül, és kevés támogatást kapnak hozzá.

– Határozott vagyok minden olyan dologban – mondja az igazgatónő –,  ami a gyerekek és a pedagógus kollégák, az intézmény dolgozóinak érdekeit érinti. Most az a dolgom, hogy igazgatóként álljak helyt. Ez nem „egyemberes” feladat. A kollégákkal végzett munkámban a gyermekszeretet a hajtóerő, a gyermekben is az embert látom! Az a legjobb érzés az, amikor a diákok, kollégák megosztják velem a legféltettebb titkaikat. Kollégiumi nevelőként tanultam meg, hogy emberi szóval, emberséggel olyan dolgokat ki lehet aknázni embertársainkból, kollégáimból, amit maguk sem gondoltak volna. Voltak persze kudarcaim is, de tanultam belőlük, igyekszem mindennek a jó oldalát látni.

Farkas Jánosné ma is aktív közéleti ember, már a harmadik ciklusban tagja a városi önkormányzatnak, az oktatási, művelődési és sportbizottságban tevékenykedik. Emellett a Tisza-csege Ifjúságáért Alapítvány kuratóriumának titkára, a helyi Vöröskereszt elnöke, a Csegei Csengőszó Alapítvány „gazdája”. Nagyon sok pályázatot írnak, szakértő gárdával, igazi csapatmunkában dolgoznak.

1976-ban kötött házasságot Farkas Jánossal, ő képzettségét tekintve autószerelő, most egy bt.-nél dolgozik. 1979-ben született Klára lányuk, aki ma Budapesten rendőrtiszt, hadnagyi rangban szolgál. Szabadidejében a már említett olvasás mellett kertészkedik, mint mondja:

– Nagyon szép dolog a kertészkedés! – elsősorban a dísznövények érdeklik. Eddigi életútját érdekesnek, változatosnak és sikeresnek érzi. Mai fejjel néhány dolgot biztosan másképp tenne, de az alapdolgokon nem változtatna.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)