Egyek

Sok ezer társához hasonlóan a falu, a vidék nélkülözhetetlen emberei közé tartozik. Ő az, aki hóban-fagyban, esőben-sárban éjjel-nappal eljut a beteghez, hogy segítsen rajta, enyhítsen fájdalmán. Majtényi Gábor kilencéves korában határozta el, hogy orvos lesz, mert úgy érezte, ez a hivatás áll hozzá legközelebb, és az emberek gyógyítása nemes feladat, ám e cél eléréséig hosszú és nehéz utat tett meg.

1935. július 10-én született Újpesten (a család akkor éppen ott lakott, de hamarosan Felsőgödre költöztek) a család második gyermekeként. Nővére, aki tavaly hunyt el, korábban textiltechnikusként dolgozott. Édesapja halálakor kétesztendős volt, így személyes emléke nincsen róla, ezt egész életében nagyon hiányolta. Később édesanyja újból férjhez ment, így tízéves koráig nevelőapja is volt, ám ekkor szülei elváltak. Édesanyja, egyedül nevelte gyermekeit, varrónőként kereste a kenyeret a család számára. Gyermekkorát Felsőgödön töltötte, nagyon szeretett sakkozni, versenyszerűen is művelte ezt a sportot, több egyesületben első osztályú versenyzőként szerepelt.

Középiskolai és egyetemei tanulmányait is „bejáróként”, naponta ingázva végezte, ez az akkori utazási viszonyok között okozott megpróbáltatásokat. Gyakorlatilag már tizenhat éves kora óta eltartotta magát, középiskolás korában korrepetált, egyetemistaként éjszakai ügyeleteket is vállalt a korrepetálások mellett, így teremtette elő a tanulmányaihoz szükséges anyagiakat. Budapesten a Kölcsey-gimnáziumban érettségizett kitűnően, nem volt tantárgy, ami kifogott volna rajta. Gimnáziumi éveiből különösen magyartanára és osztályfőnöke, Boross Ferenc maradt meg emlékezetében, aki mindvégig „emberszámba” vette diákjait.

Az egyetemi évek érdekesek voltak, rendkívül szabadnak érezte magát, ekkor jegyezte meg viccesen a ma mosolyt fakasztó dolgot: „Ha lenne két és félezer forint biztos jövedelmem, életem végéig egyetemre járnék!”

Orvosi pályáját Ózdon a kórházban kezdte 1960-ban, a különböző kórházi osztályokon végzett munka után 1962. január 1-jétől ment körzeti orvosnak Csernelybe, egy Ózd melletti kis bányászfaluba. (Azóta, immár negyven éve körzeti orvos vagy mai nevén háziorvos!) Három csatolt községe volt: Lénárddaróc, Bükkmogyorósd, Nekézseny. Három év múlva Borsod északi csücskébe tette át székhelyét, előbb Abaújvár, Alsó- és Felső-Kéked, Pányok, valamint Zsujta lakosságát gyógyította 1972-ig, majd néhány évre Gönc és Göncruszka következett. 1975-ben hívták Sárospatakra, ahol közel egy évtizedig állt a gyógyítás szolgálatában, különösen a gimnáziumi tanulók szűrésében végzett aktív munkát. Ezért még Állami Díjra is felterjesztették, de ezt végül nem kapta meg. Egyéves kenézlői kitérő után 1985-ben került Egyekre, ahol a mai napig gyógyít.

Fiatalabb korában még jobban „nyüzsgött”, vezetésével alapellátási tudományos konferenciát szerveztek Miskolcon 1977-ben. Ugyanebben az évben az elsők között szakvizsgázott általános orvostanból. Közreműködött az Általános Orvosok Tudományos Egyesületének munkájában, tagja volt a vezetőségnek, miként az Országos Körzeti Orvosi Intézet Szakmai Kollégiumának is. Mindig törekedett a szakmai színvonal emelésére, ám nagy szívfájdalma, hogy falun erre nincs különösebb igény.

Egy időben még a politikába is „beleszagolt”. Másfél évig a helyi képviselő-testület tagja volt, de hamar rádöbbent arra, hogy ez nem az ő világa és lemondott mandátumáról. Eddigi életútjának elismerését nem mérték bőkezűen. E téren, a már említett felterjesztés mellett, egy Megyei Tisztiorvosi Dicséretre emlékezik szívesen, amelyet egy csecsemő életének megmentéséért kapott.

– Az én munkámban a segítő szándék az elsődleges – vallja –, mert csak így érdemes csinálni! Egész életemben ez vezérelt. Soha nem akartam más lenni, mint alapellátást végző orvos, munkámat ma is, 67 évesen is szívesen végzem, lehetőleg úgy, hogy a lelkiismeretem nyugodt legyen. Igaz, az éjszakai ügyelet, a készenlét olykor egy kicsit már fárasztó.

Első házasságából, amely 23 év után válással végződött két lánya született, az idősebb Sárospatakon, a fiatalabb Miskolcon él. Újabb házasságát 1985-ben kötötte Szenes Erzsébettel, akivel megértésben, harmóniában élnek csaknem két évtizede. Ezalatt együtt nevelték fel felesége két gyermekét: az idősebbik fiút, aki gyógyszerész és édesanyjával együtt működtetik az egyeki gyógyszertárat, és a fiatalabb leányt, ő Budapesten orvos.

Majtényi Gábornak szabadidejében ma is a sakk jelenti a fő hobbit. Hosszú időn keresztül levelezési sakk formájában űzte ezt a sportot, mára modernizálódott a dolog: interneten, e-mailen váltanak lépéseket. Szeret olvasni, elsősorban költeményeket és szépprózát. Színházba is járnak, bérletük van a debreceni Csokonai Színházba. Eddigi életével, amelynek során kemény munkával, nagy nehézségek közepette érte el eredményeit, elégedett.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)