Boros Sándor

56-os veterán

Nyíregyháza, Sátoraljaújhely

A Borossanyi! Ő 56-os, én 56 éves. Ő 89-szer volt műtve, én 3-szor. Ő 12 évig járt kórházról, kórházra, én alig egy hetet élveztem a kórházi vendégszeretetet. Ő egy kézigránáttól vesztette el fél arcát, amit a Damjanich laktanyából ’56 októberében kidobtak a fegyvert követelő tömegre, 3 méterre robbant tőle, leszakította az állát, én egyszer dobtam el egy kézigránát, még 1979-ben, amikor sorkatonai szolgálatomat töltöttem Kiskőrösön, de azt is egy domb mögül, hogy véletlenül se sérüljön meg senki tőle. Ő könnyezve, elcsukló hangon emlékszik a Damjanich laktanyánál az ’56-os eseményekre, én most ugyanaz a laktanya egykori katonai szállásából kialakított négyemeletes ház negyedik emeleti apartmanjában lakom.

Boros Sándor Nyíregyházán született, a városközponthoz néhány utcára a Kéz utcában lakott. Fűtésszerelői szakvizsgát tett, majd a 2 éves katonaság után Nyíregyházán a helyi építőipari szakcégnél dolgozott. A forradalom első három napja, október 23-a, 24-e és 25-e viszonylag csendesen telt Nyíregyházán, október 26-án viszont elkezdődtek az események, amelyek elindítói a Miskolcról érkezett fiatalok voltak. Ők a szovjet hősi emlékművek ledöntésére szólították fel a helyieket, illetve a helyi katonák által őrzött Damjanich laktanyából akartak fegyvert szerezni. Aznap fizetésnap volt, s a telephelyekről a városba érkezők a munkások, akiknél futótűzként terjedt, hogy Miskolcon a tömegbe lőttek, Debrecenben a postát lőtték szét és a határ mellett egyre nagyobb mértékben kezdődtek el a szovjet katonák mozgása.

Október 26-án bányászok érkeztek Tokaj felől Nyíregyházára, a város határában lévő rendőröktől azt követelték, hogy távolítsák el sapkájukról a vörös csillagot. A mostani Hősök terén a miskolciak és a helyiek részvételével tartottak rögtönzött gyűlést, ahol azt követelték, hogy a tér egyik oldalán álló és jelenleg is meglévő irodaház tetejéről távolítsák el a vörös csillagot. A városközpontban lévő irodaházról Budai András leszerelte a vörös csillagot, helyére Tomasovszky András már a nemzeti színű zászlót tűzte ki. Ezután a tömeg elvonult, hogy a városközponthoz közeli szovjet emlékművet, a kozák lovas szobrot ledöntse. A ledöntött szobornál Tomasovszky olvasta fel az ötpontos sztrájkfelhívást, majd a tömeg a nyomdához és a városközponthoz vonult. Aznap kiszabadították a börtönből a rabokat, majd több vállalat és intézmény is eltávolította homlokzatáról a vörös csillagot. Délután a városháza előtt tartottak nagygyűlést, ami után a tömeg egy része a Damjanich laktanyához vonult, hogy fegyvereket szerezzen.

Boros Sándor is a tömeggel tartott, s a többiekkel együtt javasolta, ne a főbejáratnál próbálják betörni a laktanyába, hanem az oldalsó, az úgynevezett kantin felőli oldalon. Mivel a laktanyát őrző katonák észlelték a tömeg vonulását, a laktanyából tüzet nyitottak a tömegre, illetve egy kézigránátot is kidobtak, ami Boros Sándortól 2 méterre robbant fel. A tömegben rengetegen sebesültek meg a lövésektől. Boros Sándor súlyosan sérült meg, az állkapcsát teljesen leszakította a felrobbanó gránát, életveszélyes sérülésekkel feküdt a laktanya oldalán. Csapó László és barátai találtak rá és vitték el ölbe a közeli kórházba. Csapó László legendás hírű röplabdás volt Nyíregyházán, már elhunyt, lánya, Csapó Gabriella sokszoros magyar válogatott röplabdás. A kórházban már az orvosok lemondtak Boros Sándor életéről, súlyos sérüléseit látva azt mondták Csapónak, csak napjai vannak hátra. Az ÁVH értesült az eseményekről, a kórházban próbálták kihallgatni Borost, aki nem tudott beszélni, legyintve ott hagyták a súlyos sebesült fiatalembert, mondván, úgyis halálán van, nem tudnak vele mit kezdeni.

Ő idén lett nagyapa, ráadásul dupla, hiszen lányának ikrei születtek, én januárban követem a nagyapaságban. Ő Kis Dömösnek szólít engem barátja, apám után, akit Dömösnek becéz, én Öregfiúnak hívom. Ő 83 éves, apámmal egyidős, de még mindig olyan energia van benne, mint bennem 56 évesen. Ő az egyik legendás szereplője a városi stadion süllyesztett röplabda pályáján zajló meccseknek, mint jegyzőkönyvvezető, apám a pályán ütötte a vizet fakasztó bombákat, én a lelátón az egyik leglelkesebb szurkoló voltam. Ő és apám lelkesen mesélik a sztorikat, a hatalmas röplabda csatákat, a balatoni és a külföldi turnékat, amelyeken többnyire én is részt vettem, én már csak halványan emlékszem ezekre, hiszen alig voltam tíz éves. Ő szomorúan mondja, hogy a sztorik főszereplői már nem élnek, én koromnál fogva szerencsés vagyok, mert még mindig együtt látom őket.

Mivel az ötvenes években az orvostudomány még alig foglalkozott a különböző plasztikai beültetésekkel, az orvosok a széttört állkapcsot próbálták helyre kapni. Boros Sándor szívós szervezetének köszönheti, hogy túlélte a gránát okozta sérüléseket, és ha lassan is, de felépült. 19 alkalommal műtöttek csak a sérült állkapcsát, először a csípőjéből kioperált csonttal próbálták pótolni a széttört csontokat, de azt kilökte a szervezet, majd ugyancsak próbálkoztak azzal, hogy a combjából leszedett bőrrel takarják el a sérült részt, ami részben sikerült. Az elkövetkező 20 évben szinte évente történt sebészi beavatkozás, de csak rész sikerrel, heges forradások, deformált állkapocs maradt az eredeti helyén. Boros felépülése után a helyi építőipari szakcégnél helyezkedett el, Csapó László és röplabdás társai, Dorogi László és Máthé Dezső invitálására szabad idejében a helyi röplabda csapat intézője lett. Nyugdíjasként Sátoraljaújhelyre költözött, megnősült. Aktív tagja lett a Nagy Imre Társaságnak, egykori barátai közül már szinte csak Máthé Dezső él, a többiek elhunytak.

Ő, ha a nyolcvanas években végigment az utcán, sokan úgy néztek rá, mint más bolygóbelire, én egyszer éreztem így magam, amikor ázsiai turnén az egyötvenes dél-koreaiak közös fotókat készítettek velem, ekkora kombinált szekrényt ember formában még nem láttak. Ő túl élt mindent, s szeretné unokáját látni, felnőni, én is szeretnék túl élni mindent és legalább ott lenni az unokám érettségijén. Ő a forradalom 60. évfordulójára október 23-án megkapja Sátoraljaújhely díszpolgári címét, amihez már előre gratuláltam. Ő még nem kapta meg Nyíregyháza díszpolgári címét, én szeretnék majd hozzá gratulálni!

2010-ben Boros Sándort Schmitt Pál, Magyarország köztársasági elnöke – Magyarország miniszterelnökének előterjesztésére – az október 23-i nemzeti ünnep, az 1956-os forradalom és szabadságharc 54. évfordulója alkalmából a hazafias helytállással példát mutató, a magyar függetlenséget szolgáló, a társadalmi párbeszéd, a társadalmi béke, a nemzet egységének megvalósítása, a békés rendszerváltozás megteremtése érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként a NAGY IMRE ÉRDEMREND kitüntetést adományozta Boros Sándornak, a Nagy Imre Társaság tagjának.

*** 
                                                                                                                                                                                   

  Írta: Máthé Csaba

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése