Boros Sándor

56-os veterán

Nyíregyháza, Sátoraljaújhely

A Borossanyi! Ő 56-os, én 56 éves. Ő 89-szer volt műtve, én 3-szor. Ő 12 évig járt kórházról, kórházra, én alig egy hetet élveztem a kórházi vendégszeretetet. Ő egy kézigránáttól vesztette el fél arcát, amit a Damjanich laktanyából ’56 októberében kidobtak a fegyvert követelő tömegre, 3 méterre robbant tőle, leszakította az állát, én egyszer dobtam el egy kézigránát, még 1979-ben, amikor sorkatonai szolgálatomat töltöttem Kiskőrösön, de azt is egy domb mögül, hogy véletlenül se sérüljön meg senki tőle. Ő könnyezve, elcsukló hangon emlékszik a Damjanich laktanyánál az ’56-os eseményekre, én most ugyanaz a laktanya egykori katonai szállásából kialakított négyemeletes ház negyedik emeleti apartmanjában lakom.

Boros Sándor Nyíregyházán született, a városközponthoz néhány utcára a Kéz utcában lakott. Fűtésszerelői szakvizsgát tett, majd a 2 éves katonaság után Nyíregyházán a helyi építőipari szakcégnél dolgozott. A forradalom első három napja, október 23-a, 24-e és 25-e viszonylag csendesen telt Nyíregyházán, október 26-án viszont elkezdődtek az események, amelyek elindítói a Miskolcról érkezett fiatalok voltak. Ők a szovjet hősi emlékművek ledöntésére szólították fel a helyieket, illetve a helyi katonák által őrzött Damjanich laktanyából akartak fegyvert szerezni. Aznap fizetésnap volt, s a telephelyekről a városba érkezők a munkások, akiknél futótűzként terjedt, hogy Miskolcon a tömegbe lőttek, Debrecenben a postát lőtték szét és a határ mellett egyre nagyobb mértékben kezdődtek el a szovjet katonák mozgása.

Október 26-án bányászok érkeztek Tokaj felől Nyíregyházára, a város határában lévő rendőröktől azt követelték, hogy távolítsák el sapkájukról a vörös csillagot. A mostani Hősök terén a miskolciak és a helyiek részvételével tartottak rögtönzött gyűlést, ahol azt követelték, hogy a tér egyik oldalán álló és jelenleg is meglévő irodaház tetejéről távolítsák el a vörös csillagot. A városközpontban lévő irodaházról Budai András leszerelte a vörös csillagot, helyére Tomasovszky András már a nemzeti színű zászlót tűzte ki. Ezután a tömeg elvonult, hogy a városközponthoz közeli szovjet emlékművet, a kozák lovas szobrot ledöntse. A ledöntött szobornál Tomasovszky olvasta fel az ötpontos sztrájkfelhívást, majd a tömeg a nyomdához és a városközponthoz vonult. Aznap kiszabadították a börtönből a rabokat, majd több vállalat és intézmény is eltávolította homlokzatáról a vörös csillagot. Délután a városháza előtt tartottak nagygyűlést, ami után a tömeg egy része a Damjanich laktanyához vonult, hogy fegyvereket szerezzen.

Boros Sándor is a tömeggel tartott, s a többiekkel együtt javasolta, ne a főbejáratnál próbálják betörni a laktanyába, hanem az oldalsó, az úgynevezett kantin felőli oldalon. Mivel a laktanyát őrző katonák észlelték a tömeg vonulását, a laktanyából tüzet nyitottak a tömegre, illetve egy kézigránátot is kidobtak, ami Boros Sándortól 2 méterre robbant fel. A tömegben rengetegen sebesültek meg a lövésektől. Boros Sándor súlyosan sérült meg, az állkapcsát teljesen leszakította a felrobbanó gránát, életveszélyes sérülésekkel feküdt a laktanya oldalán. Csapó László és barátai találtak rá és vitték el ölbe a közeli kórházba. Csapó László legendás hírű röplabdás volt Nyíregyházán, már elhunyt, lánya, Csapó Gabriella sokszoros magyar válogatott röplabdás. A kórházban már az orvosok lemondtak Boros Sándor életéről, súlyos sérüléseit látva azt mondták Csapónak, csak napjai vannak hátra. Az ÁVH értesült az eseményekről, a kórházban próbálták kihallgatni Borost, aki nem tudott beszélni, legyintve ott hagyták a súlyos sebesült fiatalembert, mondván, úgyis halálán van, nem tudnak vele mit kezdeni.

Ő idén lett nagyapa, ráadásul dupla, hiszen lányának ikrei születtek, én januárban követem a nagyapaságban. Ő Kis Dömösnek szólít engem barátja, apám után, akit Dömösnek becéz, én Öregfiúnak hívom. Ő 83 éves, apámmal egyidős, de még mindig olyan energia van benne, mint bennem 56 évesen. Ő az egyik legendás szereplője a városi stadion süllyesztett röplabda pályáján zajló meccseknek, mint jegyzőkönyvvezető, apám a pályán ütötte a vizet fakasztó bombákat, én a lelátón az egyik leglelkesebb szurkoló voltam. Ő és apám lelkesen mesélik a sztorikat, a hatalmas röplabda csatákat, a balatoni és a külföldi turnékat, amelyeken többnyire én is részt vettem, én már csak halványan emlékszem ezekre, hiszen alig voltam tíz éves. Ő szomorúan mondja, hogy a sztorik főszereplői már nem élnek, én koromnál fogva szerencsés vagyok, mert még mindig együtt látom őket.

Mivel az ötvenes években az orvostudomány még alig foglalkozott a különböző plasztikai beültetésekkel, az orvosok a széttört állkapcsot próbálták helyre kapni. Boros Sándor szívós szervezetének köszönheti, hogy túlélte a gránát okozta sérüléseket, és ha lassan is, de felépült. 19 alkalommal műtöttek csak a sérült állkapcsát, először a csípőjéből kioperált csonttal próbálták pótolni a széttört csontokat, de azt kilökte a szervezet, majd ugyancsak próbálkoztak azzal, hogy a combjából leszedett bőrrel takarják el a sérült részt, ami részben sikerült. Az elkövetkező 20 évben szinte évente történt sebészi beavatkozás, de csak rész sikerrel, heges forradások, deformált állkapocs maradt az eredeti helyén. Boros felépülése után a helyi építőipari szakcégnél helyezkedett el, Csapó László és röplabdás társai, Dorogi László és Máthé Dezső invitálására szabad idejében a helyi röplabda csapat intézője lett. Nyugdíjasként Sátoraljaújhelyre költözött, megnősült. Aktív tagja lett a Nagy Imre Társaságnak, egykori barátai közül már szinte csak Máthé Dezső él, a többiek elhunytak.

Ő, ha a nyolcvanas években végigment az utcán, sokan úgy néztek rá, mint más bolygóbelire, én egyszer éreztem így magam, amikor ázsiai turnén az egyötvenes dél-koreaiak közös fotókat készítettek velem, ekkora kombinált szekrényt ember formában még nem láttak. Ő túl élt mindent, s szeretné unokáját látni, felnőni, én is szeretnék túl élni mindent és legalább ott lenni az unokám érettségijén. Ő a forradalom 60. évfordulójára október 23-án megkapja Sátoraljaújhely díszpolgári címét, amihez már előre gratuláltam. Ő még nem kapta meg Nyíregyháza díszpolgári címét, én szeretnék majd hozzá gratulálni!

2010-ben Boros Sándort Schmitt Pál, Magyarország köztársasági elnöke – Magyarország miniszterelnökének előterjesztésére – az október 23-i nemzeti ünnep, az 1956-os forradalom és szabadságharc 54. évfordulója alkalmából a hazafias helytállással példát mutató, a magyar függetlenséget szolgáló, a társadalmi párbeszéd, a társadalmi béke, a nemzet egységének megvalósítása, a békés rendszerváltozás megteremtése érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként a NAGY IMRE ÉRDEMREND kitüntetést adományozta Boros Sándornak, a Nagy Imre Társaság tagjának.

*** 
                                                                                                                                                                                   

  Írta: Máthé Csaba

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése