Gáborján

Baranyai Endre szerint az élet egyik legboldogabb pillanata, amikor odaérkezve búzatáblája széléhez, megáll, s látja, hogy szép és súlyos fejek sorjáznak egyöntetűen. A látvány a korábbi döntések és erőfeszítések visszaigazolása, egyszersmind a jövőbeni boldogulás ígérete is: maga a csoda.

Ezerkilencszáznyolcvankilenctől számítja magát önálló gazdálkodónak, amikor megnyílt a tagi földek kimérésének és kivételének lehetősége, amellyel élt is mind a sajátjával, mind szüleiével kapcsolatosan. Húsz-huszonegy hektáron gazdálkodtak ekkor, kisebb tehenészetet és sertéstörzstenyészetet ellátandó. Ekkor vásárolta meg első MTZ-jét. A föld aztán a kárpótlásból gyarapodott, de a lényegesebb növekedés akkor következett be, amikor hetedmagával kiválva a gáborjáni termelőszövetkezetből, a földdel együtt a vagyonjegyeket is kihozták.

Szülei és saját tapasztalatait mindig kiegészítette azzal a tudásanyaggal, amihez bármilyen fórumon, termékbemutatón, szakcikkekben hozzá lehetett jutni, az árbevétel döntő részét pedig rendszeresen visszaforgatta a termelésbe, a művelhető területek gyarapításába. Az 1990–94-es esztendőkben hitelek és támogatások igénybevételével teljessé tette a gépparkot, hogy minden műveletet időben, a megfelelő hatékonysággal végezhessenek, magtárat, istállókat épített.

A fő profil: a növendékmarha-nevelés exportra, emellett búza (most már rendszeresen malmi minőségben, egyébiránt a szaporítóanyag-előállításról saját maga gondoskodik), kukorica és napraforgó termesztése a takarmányok mellett. Tervei között a juhtenyésztés profilba vétele és – megfelelni az EU-elvárásoknak – egy külterületi tanya, de inkább bázis vagy telephely létesítése szerepel.

Bízik benne, hogy a csatlakozással hosszú távon jól jár ő is, sorstársai is, de addig is meg kell erősödni. Addig érdemes gyarapítani a földterületet (ma százötven hektár saját és ugyanannyi bérelt földön gazdálkodik három alkalmazottja segítségével, tíz hektár nyárerdőt telepített), elérni, hogy minőségi javulás történjen a gépparkban – egyébként is fontos a termelés egészére vonatkozóan a hatékonyságot növelni –, s természetesen jó előre megismerni a szabályokat és számolgatni.

Ugyanezeket az elveket alkalmazza a 2000-ben huszonnégy taggal alakított beszerző-értékesítő új típusú szövetkezetben, amelynek elnöke, s a Gáborjáni Gazdakörben – amelynek szintén elnöke – is hasonló témakörök kerülnek napirendre.

Baranyai Endre jól érzi magát szülőhelyén – őt is megbecsülik. Gyermekéveiben szerette meg a gazdálkodást, azóta is ez élteti. Otthoni részvétele a családi munkamegosztásban – egyéni gazdálkodás után tsz-tagok lettek szülei –, az apai tanácsok és az általános iskolában Papp Sándor tanár úr gyakorlatias útmutatásai a mezőgazdaság tágabb titkairól jó iskolának bizonyultak.

Ugyancsak sokat köszönhetett Ungvári tanár úrnak, későbbi tanulmányai során, az élvezetes biológiaórákon hallottakért, és Lazányi tanár úrnak – az egyébként általa nem különösen kedvelt – matematika tantárgy szépségeinek bemutatásáért, de kitűnő tanárok közreműködésével szerzett új ismereteket a pallagi Balásházy János Mezőgazdasági Technikum levelező tagozatán is. A mezőgazdasági szakmák elsajátítása előtt – „Csak a téeszt kerüld el, fiam!” apai tanácsnak eleget téve – szerszámkészítő szakmát tanult és űzött a berettyóújfalusi Elzettben, s amikor a helyi Új Élet Tsz elnöke szarvasmarhatelep-vezetőnek hívta 1980-ban, akkor kötelezte el magát formálisan is ezzel a szakterülettel.

Feleséget Hencidáról választott. Kelemen Irma pedagógus azóta is hű társa, és két gyermekkel ajándékozta meg: Enikő történelem–magyar–francia szakos tanár, Edit tanítónő, mindketten a gáborjáni általános iskolában dolgoznak. A család eddig egy gyönyörű unokával gyarapodott.

Ezerkilencszázkilencven óta tagja a helyi önkormányzatnak (az addig nem önálló település szétválási bizottságának is részvevője volt a Hencidával folytatott tárgyalásokban), s immár harmadik ciklusban alpolgármestere is a 980 lelkes falunak. Ma már történelem – s felsorolására is kevés ez a hely – a falu életében, amelyet az I. és II. világháborús emlékmű létesítésétől a faluház építéséig, a közművek telepítésétől a köztéri szobrok felállításán át a már hetedik éve ismétlődő alkotótábor létrehívásáig és működtetéséig közreműködésével a képviselő-testület elért. Mindeközben szívesen segít a hozzáfordulók gondján-baján, ajtaja mindenki előtt nyitva áll. 1995 óta presbiterként, 2000-től főgondnokként segíti, és amikor kell, irányítja a református gyülekezet életét – oroszlánrészt vállalt a templom tornya és hajója nemrég történt felújításában.

Vadászként a közös élményen túl a természet szeretetét éli meg, de jól érzi magát gáborjáni barátai között is: ha tehetik, összejárnak, kirándulni és fürdőbe mennek közösen – így kerekebb az élet.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)