Barangolás Tibolddarócon

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

Ki géppel száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudhatja, hogy hol építette vitéz leveldi Kozma Miklós, Magyarország hajdani belügyminisztere az első házat, ame­lyet a barlanglakok kitelepítésére szánt. S nem tudta hol terem és milyen ízű a daróci bor. Ám aki géppel száll fel e táj fölébe, az előbb ámul, szájtátva a természet e nagyszerű, emberléptékű térformáit látva. Egészen pontosan a kecsesen völgybe simuló, zöld üstökű hegyeket, a mélyben kanyargó, fénytől csillogó patakokat, piros tetős házakat, mezők, rétek, szántók, szőlők és újra csak szőlők kavalkádját látja. Nos, az előbb ámul odafent, aztán lekívánkozik nagyon gyorsan ide a földre átélni mindazt, amit e táj szépsége s egyedisége testközelből kínál minden emberfiának.

„Idegenvezetőnk” ezúttal megyénk egy újabb mikrotájegységére kalauzolja el Önöket. Ezúttal a Kácsi-patak völgyébe, hol egy ősi, történelmi község, Tibolddaróc nevezetességéivel, látnivalóival ismertetem meg az olvasóimat. Jó barangolást!

Fényes Elek, aki 1851-ben elkészítette a történelmi Magyarország geographiai szótárát, a kis településeket 4-5, esetleg 10 sor terjedelemre méltatta. Ám e könyv­ben voltak kivételek is, természetesen történelmi múltjuk, rangjuk alapján. Ilyen rangos falu mostani kirándulásunk helyszíne. Tibolddarócról 92 sor leírás olvasható a nevezett könyvben, mind-mind csupa érdekes adat.

Anonymus szerint e tájon átvonuló honfoglaló magyarok itt tartottak pihenőt. Ár­pád fejedelem pedig Örösúr apjának szállásbirtokot adott. Ezen a helyen − egészen pontosan a Tibolddaróccal szomszédos Kácson−, az Örösúr nemzetség holtestjeinek őrzésére a nemzetség tagjai monostort alapítottak. De nemcsak a honfoglaló magya­rok telepedtek meg e tájon! Századokkal később, egészen pontosan 1706. október utolsó napjaiban, majd valamivel később, 1710. január 9-15. között, tehát kétszer is tábort vert Tibolddarócon II. Rákóczi Ferenc.

E néhány történelmi példa is igazolja, jeles települések múltját és jelenét kutatjuk kirándulásunk során. Bükkábrányi északi, északnyugati irányban elhagyva, az addig alföldi jellegű táj előbb észrevétlenül, majd egyre inkább szembetűnően domborod­ni kezd, s mire feltűnnek Tibolddaróc házai, már egy, két nagy part között nyugvó települést látunk, melyre merőlegesen, a látóhatárt mintegy lezárva, a Bükk terme­tes hegyvonulata látható.

Az első, ami a változatos térformák mellett a szemünkbe tűnik, a nekünk balkézre eső partoldalon húzódó és fehérlő pincék nagy száma. Tibolddaróc ősi, neves borter­melőhely, ám e pincék funkciója koránt sem ilyen egyértelmű. Mert ugyan ma már e pincék 90 százaléka jóféle leánykát, zweigeltet, vagy rizlinget őriz, korábban a szá­zadforduló táján, sőt még utána is évtizedekig, emberi lakhelyül szolgáltak ezek a mésztufába (ahogy errefelé nevezik kőporba) vájt üregek. Ezek voltak a barlangla­kások, s Bükkalján itt Darócon volt belőlük legtöbb. Szabó Zoltán híres szociográfiá­jában, a Cifra nyomorúságban írja:

„Az a borsodi falu, ahol legtöbb a barlanglakás és ahol mintegy összegyűjtve és kristályosán jelennek meg a föld alá szorult szegényparasztság bajai: Tibolddaróc. A Bükk lábainál fekszik a „partokon”. Lépcsőszerű lejtőn vájódnak odúi a talajba és ha valami óriás ezen a lépcsőn indulna fölfelé a Bükkbe, úgy járhatna, hogy minden lépését házak tetején teszi meg.”

A másik szociográfus Kovács Imre meg azt írja: „sok lakás a ferde hegyoldalakban oly szerencsétlenül helyezkedik el, hogy a szomszédos disznóól valamivel magasab­ban van, és a disznók áttörték a vékony falat, s most a szűk nyíláson állandóan szivá­rog a trágyalé a lakásba.” Mindez ma már szerencsére csak történelem. A barlangla­kások felszámolása a Horthy korszakban elkezdődött. Szabó Zoltánnál olvasható: „Egy miniszter Tibolddarócon átutazván megrémült e látványtól és építtetett egy házat saját költségén.”

Ez az első ház − alig változott a külleme − ma is áll a Sályi út 2. szám alatt. Kriston József lakik most benne. Az ő apósa Szulányi Miklós és családja kapta ezt az épületet vitéz leveldi Kozma Miklóstól, Magyarország akkori belügyminiszterétől. Az egy­kori házavatásról fotó is készült, Frish Oszkár miskolci fotográfus jóvoltából. A meg­sárgult fotót azóta is ereklyeként őrzi a Kriston család. Kozma Miklós példáját pedig követte az akkori Borsod megyei főispán, vitéz Borbély-Maczky Emil is. O építtetett házat, majd pedig a Révay Irodalmi Rt. − afféle reklámcélra − 40 ezer pengőt ado­mányozott házépítésre, azzal a kikötéssel, hogy az új házakkal beépített falurészt Mikszáthfalvának nevezzék. így van ma is Tibolddarócon belül Mikszáthfalva, vagy népiesen Mikszárd.

Persze Daróc nemcsak e „cs-lakásairól” volt ismert. Már Fényes is írja 1851-ben, hogy „épületei közt a Majthényiak, gróf Péchy, Szalay, Fáy urak csinos lakházaik kitűnnek.”

E kastélyok, kúriák neve tulajdonosonként változott. Ma Bottlik, Majthényi, Halassy, Gencsi kúria neveket emlegetnek. Mert az épületek ma is állnak, igaz többségük kopott ruhában, kihasználatlanul. Külön is szólok a műemlék jellegű Bottlik kastély­ról. Amikor legutoljára ott jártam, ennek azért már több éve, a Lion Crest Kft. volt a tulajdonosa. Akkor eladásra kínálta a nemsokkal korábban nagy pénzeken felújított, ám mégis lakatlan épületet. Az 1830 körül klasszicista stílusban épült kastély nagy, több hektáros, de elhanyagolt park közepén fekvő impozáns épületét szemrevételez­ni, megtekinteni minden erre járó turistának feltétlen javasoljuk.

Miként a falu közepén található ugyancsak védett XVIII. századi rokokó Nepomuki Szent János szobrot, mely megkopottságában is impozáns alkotás. Ettől ötven méter­re Kossuth Lajos bronz mellszobra található (körülbelül másfél évtizede avatták), száz méterre pedig későbarokk-klasszicizáló római katolikus templom. 1816-ban kezdték építeni Répássy András plébános kezdeményezésére, Zwenger József egri kőműves tervei alapján. A falakat csak félig tudták felhúzni, mert időközben a pénz elfogyott. S csak jóval később, 1831-ben sikerült végleg befejezni az építkezést. A nagyméretű épület dísze a főoltárkép, Jakobey Károly alkotása és Árpádházi Szent Erzsébetet, a templom védőszentjét ábrázolja.

A templomhoz közel kezdődik a híres daróci pincesor sok szép régi présházzal, melyek közé az utóbbi években néhány igazán ronda „tájidegen” hétvégi ház építé­sét is engedélyezték. Nagyon sajnálatos, mert itt egy építészeti rendezéssel Magyarország egyik legszebb, leghangulatosabb pincesorát, vendéglátó helyét lehetne ki­alakítani. Így is megéri oda fellátogatni egyik-másik pincébe és felhörpinteni egy pohárkával a daróci borokból, amelyeket rangjuknak megfelelően legjobb ünnep­kor inni (például, mikor az anyós beugrik a kútba), de ha nincs ilyen ünnepnap, akkor sem ártalmas. Sőt… Kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben pedig orvosság.

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése