A tizenötéves háború legnagyobb csatája

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

A minap Tiszaújvárosban vendégszereplő Koncz Gábor színművésszel felidéztük szülőfaluját, Mezőkeresztest, ezt a jellegzetes dél-borsodi települést. Igaz, elsősorban a gyermekkori emlékekről beszélgettünk, de ennek nyomán bennem később felidéződtek más, e nagyközséghez kapcsolódó történelmi ismeretek is, hiszen az elmúlt évtizedek során gyakran megfordultam itt, kutatni a múló idő nyomait. Mert Mezőkeresztes − amely alig 40 km-re van Miskolctól és Tiszaújvárostól − jelentős szerepet játszott a magyar történelemben. Nevét e hely elsősorban egy csatával írta be a históriás könyvekbe, mely csata a XVI. század végének legnagyobb csatája volt, a tizenötéves háború legvéresebb ütközete, amely kihatással volt Magyarország ké­sőbbi történelmére. Történelmi barangolásunk során most ennek az ütközetnek emlékét idézem fel.

A XVI. század végén − ez Mohács százada − minden nagy kérdés: a török veszély, a Habsburg uralom, Erdély sorsa és jövője, a reformáció vagy ellenreformáció győzelme, egymással összefonódva vetődött fel. Nagy próbatétel volt ez a nemzet életében, s ez a próbatétel a tizenötéves − vagy más néven hosszú török − háborúval indul: 1591-ben. S ennek a háborúnak legdöntőbb kimenetelű csatája zajlott le 1596. október 23-a és 26-a között a mezőkeresztesi csatamezőn.

Csata volt ez a javából! A harmadik napi ütközet után legalább húszezer török és mintegy tizenkettő-tizenötezer császári (német, magyar) holttest borította a keresz­tesi és ábrányi csatamezőt. A korabeli szemtanúk szerint „tíz esztendő múlva is ugyan fejéredett az embercsont, és a sok sisak és fegyverderék”.

No, de menjünk sorjába… Amikor 1594-ben Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem is csatlakozott a törökellenes „Szent Ligához”, várható volt a Magyarország elle­ni török támadás. S valóban, 1596-ban III. Mohamed szultán nagy sereg élén személye­sen vezette ezt a hadjáratot országunk ellen. Ennek a hadjáratnak esett áldozatául jó néhány várunk, köztük az egri vár, amiről az egykori török író azt írta: „egy nagy ország meghódításával fölér”.

A császári hadak fővezérének kinevezett Miksa főherceg késlekedve, csak az egri vár eleste után indította meg csapatait a Felvidékre. Október 18-a volt már, amikor Szikszó és Sajóvámos között tábort ütött. Seregét, amely egyes források szerint 50-60 ezer, mások szerint 63 ezer jól felfegyverzett harcosból állt, a következő egységek alkották: Miksa vallon és vesztfáliai lovassága, valamint német gyalogosai; Báthory Zsigmond erdélyi és német lovassága; Teufennbach generális felső-magyarországi lovas és gyalogos katonái, valamint Pálffy Miklós alsó-magyarországi fegyveresei. Rendelkezett ezen kívül 70 sárgaréz ágyúval, 10-20 csöves, egyszerre elsüthető golyószóróval, és több „forgóágyúval”. A sereget nagy élelmiszerkészlettel kísérte a hadtáp, amit azért is érdemes kiemelni, mert a szultán serege viszont szűkölködött élelemben. Burton angol követ szerint (aki a szultánt kísérte): öt napra való élelmiszerük volt csupán. Már a kétszersült állományuk is kifogyóban volt. A török sereg létszámát egyébként a történetírók (Ortellius, Jansonius, Istvánffy) 150 ezerre be­csülték.

Miksa, a Sajóvámosnál megtartott haditanács után, Miskolcon át Mezőkeresztesre vonult azzal a céllal, hogy a Csincse patak mocsaras vidékén vegye fel a küzdelmet az akkor még Eger vára alatt tartózkodó törökkel, Erről a mocsaras vidékről később a szultán azt mondta: „éppen olyan, mint az, amely a poklot a paradicsomtól választja el”.

Amikor a császári csapatok elérték a tervezett hadműveleti területet, azon már állást foglalt Dsafer basa vezetésével a török előhad, mintegy 15 ezer harcos. Éppen ezért, amikor október 23-án, szerdán a császári előcsapatok, Király Albert erdélyi, Homonnai István magyar és Ruszwurm Hermann német hadai állást kerestek a pa­tak mentén, Dsafer basa részéről heves ellenállásba ütköztek. Azonban hiába volt a basa bámulatos hősiessége, hadtestét visszaverték, s a császáriaknak sikerült állást foglalniuk. Másnap csak kisebb csatározások voltak, különösebb eredmény nélkül.

Harmadnap megérkezett Eger alól a szultán és a török sereg derékhada, mely azon nyomban harcba bonyolódott. Mint azt Acsády Ignác írja: „a török intézkedések oly hiányosak voltak, hogy maga a szultán is a királyiak lőtávolságába került, s jó ideig életveszélyben forgott”.

A török hadrend felállása azon a pénteki napon a következő volt: elől mentek Csigalezádé Szinán és Murád basa, utánuk Szokolovics Hasszán budai basa, majd Ibrahim nagyvezér. Őket a szultán követte a janicsárokkal, s végül az anatóliai és ruméliai hadtestek következtek. A császáriaknál a jobbszárnyon Teufennbach, a balszárnyon Miksa főherceg és Báthory hadai foglaltak helyet.

A csata végig hullámzott, mindkét részről sok volt az elesett. Végül ugyan a török meghátrált, azonban á helyzeti előnyt Miksa nem használta ki. Estefelé az eső is eleredt, mire mindkét fél a táborába vonult vissza. Ugyancsak Acsády írja: „ A királyi vezérekre a kétnapi siker különböző benyomást tett. Egy részük azt ajánlotta, hogy nem kell újra támadni, mert a megfélemlített török magától eltávozik, s akkor Egert teljes biztonsággal vissza lehet foglalni. Pálffy és mások ellenben azt vitatták, hogy ki kell a helyzetet aknázni, a diadal biztos, s ők másnap a szultán sátrában akarnak vacsorázni”.

Másnap, a végzetes napon, október 26-án, szombaton újra csatarendben állt a két sereg. A Csincse bal partján a török, a jobb partján a császáriak. A csata lefolyásáról Borovszky Samu a következőket írja Borsod vármegye történetében: „Három óra volt délután, amikor a két ellenfél összecsapott. Különösen vitézül viselték magukat az erdélyiek; visszanyomták a törököket a posványokba. Király Albert meg székely csapataival a tatárokra rohant. Viszont a patakon mind sűrűbben átkelő törökök a császáriak jobb szárnyát támadták meg. Ekkor rohant előre a középen Báthory Zsigmond erdélyi hada, s oly ellenállhatatlan erőt fejtett ki, hogy áttörve a török első harcvonalát, visszaszorította a patak túlsó partjára”.

Ekkor már felnyomultak Pálffy és Teufennbach csapatai is, s a török szégyenszem­re megfutamodott. Menekült a szultán is, meg sem állt Szolnokig.

De ekkor történt a baj… A győzelem biztos tudatában lévő császáriaknál felbo­rult a hadrend. A zsoldosok, a hajdúk megrohanták a szultán és a basák üresen hagyott sátrait, s fosztogatni kezdtek. Teljesen elvesztették a fejüket, különösen, amikor rátaláltak a szultán kincstárára, a 70 láda aranyra. S ez a fegyelmezetlen­ség lett a vesztük.

„Egyszerre csak előrohant rejtekéből egy szedett-vedett csőcselék had, s megro­hanja a mit sem sejtő fosztogatókat. Csakhamar több és több török kerül elő, köztük a még el nem széledt janicsárok.”

Mindössze egy negyedóra telt talán el, s a császári hadsereg, amely már kézben tartotta a győzelmet, kénytelen volt futva menekülni. III. Mohamed csak Szolnokon értesült róla, hogy tulajdonképpen legyőzte a császáriakat. Nem véletlenül írt erről a csatáról Hóman Bálint és Szekfű Gyula: „Az 1596-i mezőkeresztesi csatából mindkét fél úgy távozott el, hogy nem tudta ki a győző”.

A vereség után Borsod megye egy csapásra a török birtokába jutott. Mindössze három hely, a fallal körülkerített Diósgyőr, Ónod és Szendrő őrizte meg függetlenségét. A török romboló útjába került falvak szinte teljesen elhamvadtak. Különösen a megye déli része vált valóságos romhalmazzá.

De Magyarország egészét tekintve sem volt kedvezőbb a kép. Mezőkeresztes után voltaképpen céltalanná vált a tizenötéves háború. A tehetetlen császári vezérek kezéből kicsúszott a kezdeményezés. Gyakori volt a várak elfoglalása és visszafoglalása anélkül, hogy az erőviszonyokban lényeges változás következett volna. Magyarországot a török és a zsoldosok egyaránt fosztogatták, s járványok pusztították.
Nem véletlen, hogy az 1606-ig tartó hosszú küzdelmet máig úgy emlegetik a törökkel vívott háborúk sorában, mint a magyarországi termelőerőkben legnagyobb pusztulást okozó időszakot.

E szomorú végű csatáról vált igazán ismert hellyé Mezőkeresztes. E csata emlékét sokáig semmi jel nem őrizte, mígnem 1996-ban, az egykori ütközet 400-dik évfordulójára Mezőkeresztes nagyközsége jelet állított a hajdani csatának. A kopjafa a település általános iskolájának udvarán áll szépen parkosított környezetben. Aki arra jár, keresse fel! Persze Mezőkeresztesre más látnivalóért is érdemes elmenni, de ezekről a következő fejezetben számolok be.

   (Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése