Kényszerpihenő

Csiporka, Bíborka és az izomláz

– Te Ibi! Nem kéne szólni az iskolába, hogy mi ma nem megyünk? – szólalt meg az autóban az orvostól hazafelé tartva Csiporka.

– De jó, hogy eszedbe jutott! – örült meg Ibi. – Magamtól is eszembe juthatott volna! Istenem, de rég voltam már iskolás! Látjátok, teljesen kiment a fejemből, mi a rend… – mosolygott hálásan a bogárkákra, majd jókora lendülettel bekanyarodott a garázs elé. – Először esztek, és csak azután telefonálgatunk! – szögezte le megfellebbezhetetlenül, s azonnal indult is a virágbolt felé, vállán a lányokkal.

– Bíborkám! Mindjárt ráteszlek erre a nagy liliomra, de előbb mozgasd át egy kicsit magad itt a tenyeremben, hogy biztos legyek abba, hogy nem zuhansz le a sziromról a sajgó tagjaid miatt!

Bíborka lépegetett, nyújtogatta, húzogatta a karjait, lábait, meglengette a szárnyait, majd kicsit még igaz nyögve, de önállóan talpra állt.

– Nem lesz baj! – mosolygott rá Ibire, majd rávetette magát az ízletes nektár-reggelire.

– Csiporkám, most te jössz! Rugózz egy kicsit, hogy jobban működjenek a lábaid, karjaid! Nagyon nem szeretném, ha egy hirtelen sajdulás miatt lezuhannál a zöldszárról!

A kis pufi láb először nehezen mozdult, majd lassan bejáródott, és Csiporka már a szemét sem szorította össze a fájdalomtól, nemhogy sziszegett, jajgatott volna, mint reggel. Kicsit még terpeszben, mereven, esetlenül járt, de amikor Ibi látta, hogy boldogul önállóan, rátette a legkedvencebb ízű, zöldcsíkos leveleinek egyikére.

Miközben a lányok jóízűen falatoztak, Ibi is bekapott néhány falat vajas kenyeret – csak úgy állva –, de aztán egy-két falat után mégis előkapta a mobilját, és kikereste a Bogársuli hívószámát.

– Jó napot kívánok! Virág Ibolya vagyok. Be szeretném jelenteni, hogy Csiporka és Bíborka ma nem megy iskolába.

– Ők sem? – lepődött meg annyira Stefi néni, hogy még visszaköszönni is elfelejtett.

– Miért? Mások is hiányoznak?

– Sajnos igen… Az összes lány… Mi a panasza a két kicsinek? – kérdezett vissza aggódva Stefi néni.

– Reggel mindenük fájt, alig bírtak megmozdulni… – mesélte az emlékezéstől kissé feldúlt hangon Ibi.

– Óóóóó, akkor jó! Már azt hittem, komoly a baj, de úgy látom, csak beütött náluk is az izomláz! – vidult fel Stefi néni.

– Voltunk orvosnál. Azt mondta, tartsam ma itthon őket, és figyeljek rájuk nagyon, nem rosszabbodik-e az állapotuk, bár semmi különöset nem talált ő sem náluk.

– Remélem, tényleg csak az úszás, vagyis a szokatlan mozgás az ok! Szerintem jó lenne, ha aludnának egyet az izgalomra, aztán meg mozogjanak, sétáljanak! Tudja, a kutyaharapást a szőrével kell gyógyítani!

– Úgy lesz! Ha minden rendben lesz, holnap a szokott időben viszem őket! Viszontlátásra!

– Viszontlátásra! Kérem, adja át az üzenetemet annak a két kis tündéri csodabogárnak!

– Csókolom! – kiabálták két falat között a virágról a lányok, amint meghallották, hogy Stefi néni őket emlegeti. – Holnap megyüüüünk!

***

Szerző: 2019. 07. 16.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése