Májuságak és csipkés zsebkendők

Mindkettő a szerelem, a fiatalok közötti szerelmi kapcsolat jelképe volt

Fehér zsebkendők, amelyeket őrzök a gyűjteményemben

„Május mit csinálsz? Május merre jársz? Virágos kedvedben, május mit csinálsz? Legelső napon, magam mulatom…”  

„A természet nevet most víg ábrázattal, Mert tele van minden gyönyörű illattal,

Virágzik minden fa, és fű szép divattal, Jár a meleg Nap-fény, tápláló harmattal.”…(1806.)

Van hónapsoroló vers is májusról: „szépen zöldellő, virágos, szép virágos, virágnyitó, virág dús, madárszavú.”

Számomra a legkedvesebb hónap május. Sok esemény, évforduló kapcsolódik, hozza. Május 5-én, éppen 59. éve volt az esküvőnk, május 3-án született a lányom, régen, amikor szűken adták a szabadnapokat, május elsején, másodikán munkaszünetet kaptunk. A 40 és az 50 éves kortárstalálkozók legtöbbször május első, második hetében vannak. Nagyon sokszor meghívnak, hiszen ötszáznál is több gyereket tanítottam a 37 év alatt. Csíkban május első napjaiban nyílt ki a pitypang, a mocsári gólyahír, a kockás kotuliliom. Csodásan szép a kert, a mező.

Szokás volt a majálisozás május elsején, a változás után, az 50-es években. Szabadtéri színpadi előadás, fúvós zenével közös mulatság a sörkertben, flekkenezés, mai megnevezéssel piknikezés. Szokás volt éjjeli zenét adni a kedves lánynak.

És a legfontosabb, nagyon szép szokással indul május nálunk is, Csíkmadarason, a kislányok és a lányok örömére. Minden év május elsején a kapukon napjainkban is díszelegnek a Jakab ágak, májuságak, a fenyők csúcsai, gazdagon feldíszítve krepp papír virágokkal, szalagokkal. A kislányok izgalommal várják a reggel, sőt éjszaka is ki-kifigyelnek, a fiúk izgatottan készülnek.

Jakabágak 2010-ben, a mi kerítésünkön

Tehát eltelt a húsvét is. Következett egy másik szép szokás, amelyet a gyerekek és régebb a fiatal legények is gyakoroltak, a jakabág, a májuság, az életfa, Nagyboldogasszonyunk fája. A friss hajtás, a jövendő anyaságvárást jelképezi, és állítása május elsejére virradóan a kislányok, vagy nagyobb leányok háza előtt történik.                        

Régebben, másképpen történt, a leányos házak udvarán, a ház előtt állítottak fel kis, feldíszített fenyőfákat. Nagyobbakat, 1,5-2 méter magasakat. Párosan állították, kettőt tettek, egyformát, színes, főleg piros, fehér, zöld krepp-papír rózsákat és szalagokat raktak rá. A leány legtöbbször attól a fiútól kapta a Jakab ágat, akinek a locsoláskor a bokrétát adta. A leány számított is az ágütésre, ezért már előre kihímezte a zsebkendőt, amit az ágütő legénynek illett adni. Amikor a legény felütötte az ágat, a lány arra is kellett vigyázzon, hogy nehogy ellopja azokat egy rivális legény az éjszaka folyamán. Megtörtént olyan is, hogy az eredeti fákat ellopták és másokat állítottak helyette, vagy kecskerágott ágakat.

Nagyon sok minden történt régebb, május elsejére virradóan. Vicces történetek. Szokás volt abban az időben, hogy a tél folyamán az erdőről a kisebb fenyőfákat gallyason hozták haza. Otthagyták az udvaron az ilyen fenyőfákat és a kecskék, juhok lerágták a tűleveleket, fiatalabb hajtásokat. Ezek a fák voltak a kecskerágott ágak. Tavasz fele egy rakásba rakták, esetleg a patak mentén gátként is használhatták.

Ördög Katalin kezében a zsebkendő (1905.)

A legények nem mindig csak feldíszített ágakat állítottak, hanem ellopták a kecskerágott fákat is, ezeket állították fel az olyan leányoknál, akikre valamilyen okból nehezteltek.  Egy alkalommal nagyon sok kecskerágott fa volt a Juhász Péter (Kurta) kertje mellett, mivel patak mentén lakott, védőgátként rakta oda. Éjszaka ezeket az ágakat lopták el a legények és állítgatták fel, vagy akarták felállítani a leányok háza elé. Minden legény vigyázott, hogy az ő szeretője háza elé ne állítsanak ilyen kecskerágott fát. Szégyennek számított.

A leányos családok is éberen figyeltek, ha netán mégis megtörtént volna, reggelig takarítsák el onnan. Szokás volt ilyenkor úgy is bosszút állni egy leányon, hogy leakasztották a kicsi kaput, elvitték messzire. Olyan is volt, hogy a leakasztott kaput belevetették a Madaras patakba.

Két hétre az ágütés után volt az  ágtisztelés, ami abban állott, hogy a leány meghívta vacsorára az ágütő legényt és adott neki két zsebkendőt, egy tiszta fehéret és egy csipkés, hímzettet.

Kézben a csipkés zsebkendők (1935.)

A csipkés zsebkendő tehát a szerelem, a fiatalok közti szerelmi kapcsolat jelképe volt. A leányok nagy gonddal készítették fehér gyolcsból és nagyon változatos mintával hímezték ki. Többféle színű hímző pamutot használtak a kivarráskor. A kihímzett minta is nagyon változatos volt, legtöbbször rózsa, szegfű, tulipán, gyöngyvirág zöld szárral és zöld levelekkel. Hímezték szálöltéssel és keresztszemesen is. Kézzel horgoltak rá leheletfinom csipkét. Igyekeztek remekművet készíteni, mivel a szeretőjüknek szánták. Saját részükre is hímeztek zsebkendőt, ezeket a kötényükbe tűzve viselték háromszögűre összehajtogatva. Ha a legény megkapta a zsebkendőt, akkor azt jól látható helyen viselte, vagy a lajbi felső zsebében, vagy a fehérharisnya zsebében. Ebből tudhatták, hogy ő már foglalt, neki komoly szeretője van. Népdal is szól erről: “Zsebkendőm is nála van a lajbi zsebében…”

Nagyon sokszor belehímezték a legény nevének kezdő betűit is, vagy a leány a saját maga nevét is. Sokszor a zsebkendőre még szerelmi vallomást is hímeztek.

Ha a kapcsolatnak vége szakadt, akkor a leány vissza is kérhette a zsebkendőt, sőt olyan is megtörtént, hogy a legény kalapjából kitépte a bokrétát, ha az mással táncolt, ha nem kapott tőle május ágat.

Az 1930-as években ifj. Lőrincz Dénes kapott egy nagyon szép, szerelmi versikés zsebkendőt Bálint Katinkától. Ez a zsebkendő is nagyon finom fehér gyolcsból készült, kézzel horgolt rá vékony csipkét Katinka, amelynek lyukaiba fehér gyöngyszemeket is varrt. Mind a négy sarkába egy-egy piros rózsát hímezett zöld szárral és levelekkel. A széleire négyzet alakban hímezte a következő szöveget:

„Lábad, akármerre járjon, Szíved értem holtig fájjon,

Ezt kívánja egy igaz szív, Aki hozzád holtodig hív.”

A zsebkendő még sokáig megmaradt Lőrincz Dénes tulajdonában, de útjaik elváltak. Itt maradtak a faluban, de mindkettő mással kötött házasságot.

Bíró Imre és felesége Ágnes, zsebkendővel, (1950.)

A hímzett zsebkendőt a lányok a székely ruhájukkal együtt viselték, rögzítve a kötényükkel, a legények az ünneplő mellényük, vagy a lájbijuk kicsi zsebében hordták, jól láthatóan. Ez jelentette, hogy komoly szeretőjük van. Ma már nem hímeznek csipkés zsebkendőt, és nem is ajándékoznak ilyent a leányok a legényeknek. Már az 1950-es évek végén kezdett kimaradni ez a szokás is. Kimaradt már az a szokás, hogy a legények üssenek nagyobb ágat, így kimaradt az ágtisztelés is. A májuságak is kisebbek lettek. Most csak feldíszített lucfenyő csúcsokat szegeznek fel a kapukra a kisfiúk egy kedves, szimpatikus kislánynak. Sokszor egy-egy kislány még két pár ágat is kap. Ezeket is szépen feldíszítik. Ebben a munkában besegít a család, az anyuka, az apuka is. Még mindig van, aki zsebkendőt ad a fiúcskának, de már nem kihímzettet, hanem üzletből vásároltat. Zsebkendő helyett adhatnak csokit is. Kár, hogy ez a szép szokás kihalófélben van. Május elsején reggel már egyre ritkábban lehet Jakab ágat látni a kapukon. Néhány kislánynál viszont több pár is van. Azt jelenti, hogy többen is szimpatikusnak tartják.

                                                          

Szerző: 2019. 04. 30.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló