Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Józsika kilenc hónapig Hilda volt
A tudomány akkori állása szerint a mama hasa állása, és az égi jegyek kislányt ígértek
1962. január 4. nevezetes nap volt az Ecceri fiú életében. Nem tudta még, hogy pont az a nap lesz az a nap, de aztán örömmel vette, hogy az lett. Azt is, hogy aki azon a napon született, az lett, nem pedig amaz. Hiszen elsőszülöttje gyerek lett, fiú, kani, nem pedig jány.
Mint amikor kérdezik arrafelé az újdonsült apukától:
– Na, mi lett?
– Jány!
– Nem baj az, csak egészséges legyen!
Persze a lánygyermeket aztán legalább úgy szereti, dédelgeti, kényezteti a család, talán még jobban is. Azért mégis csak úgy vannak, hogy elsőnek mindenképpen jó, ha fiú jön. Trónörökös.
Az Ecceri fiúéknál már előre el volt könyvelve, hogy az elsőszülött lány lesz. Felesége hasa állásából, meg mindenféle égi jegyekből tudományos úton kikövetkeztették összehasonlító elemzésekkel, hogy csakis lány lehet. Már a neve is megvolt: Hilda Zsuzsánna. A Hilda nem volt annyira elterjedt és közismert név, Zsuzsánna viszont volt a családban is, tehát a névválasztás ötven százalékig racionális volt. Ötven százalékig meg érzelmi, ugyanis volt neki a távoli Udvar községben egy ismerőse, akit Hildának hívtak.
Fiúnevet nem is választottak, annyira hittek a „megmondó embereknek”, talán azok meg is sértődtek volna, ha visszajut a fülükbe, hogy ezek a megátalkodottak kételkedtek a szavukban és nem átallottak fiúnevet is választani.
Így érkeztünk el ama jeles esztendő januárjának negyedik napjához, amikor is mondhatták, hogy felvirradt az Isten napja, eljött Titusz neve napja. Dugonics. Az Ecceri fiú felesége nem érezte jól magát, a család már tudta, hogy közeleg a nagy pillanat.
Szalajtottak a bábáért, Gizella néniért. A bábaasszony aztán mondta azon nyomban, hogy mentőt kell hívni, irány Csenger, a szülőotthon. Gyarmaton ekkor még nem volt kórház.
Az Ecceri fiú is elkísérte feleségét, bokszcsizmája alatt csak úgy ropogott a hó, amikor kilépett a szülőotthon kapuján. Az asszony már jó kezekben volt, akkoriban az apás szülést még hírből sem ismerték. Úgy gondolta, hogy szétnéz egy kicsit Csengerben, ha már itt van, az idő is jobban telik.
Előző nap született itt két kis lány, akik közül az egyik szintén az Ecceri fiú falujába való volt, a másik családja pedig hamarosan oda költözött. A falubelieket ismerte természetesen, a később falubeliekké válókkal pedig az egyik csengeri vendéglőben ismerkedett meg. Mert betévedt egy helyre, ahol éhét, szomját csillapította.
Ott aztán „beállították”, hogy megszületett a jánya.
– Micsoda?!
Pár perc múlva már a szülőszobában volt, ahonnan udvariasan, de határozottan tuszkolták ki a nővérek. Annyit azért megkérdeztek tőle:
– Mi lesz a kisfiú neve?
Erre a kérdésre sem ő, sem a felesége nem volt felkészülve.
– Legyen Szilveszter! – mondta aztán kicsit bizonytalanul.
– Jó, hogy nem már Újév! – vágta rá a felesége. Nem alakult ki konszenzus, amit akkoriban persze nem így fogalmaztak meg. Hülyén is hangzott volna az oroszi korcsmában, hogy nézzenek már oda ezek a szülők nem jutottak konszenzusra gyermekük névhasználatát illetően. E tájidegen kifejezések hallatán talán még a pályinka is megfagyott volna a poharakban.
Egyszóval akkor és ott nem tudtak megegyezni, ezért a kisfiú kezén levő szalagon egy ideig csak ennyi állt: Borbély fiú. Aztán a nagyapja után József, dédnagyapja után Bálint nevet kapott.
Akkoriban még szokás volt, hogy „enni vittek” a gyermekágyasnak. Az Ecceri fiú felségének is vittek olyan finom ételt, hogy jajaj! A csengeri és gacsályi rokonok egymás kezébe adták a kilincset. Aztán amikor öt nap múlva busszal vitték haza József Bálintot, akkor Tisztaberken pár percre megtelt a busz. De nem azért, mert a berkiek tömegesen akartak utazni, hanem azért, mert kíváncsiak voltak az Ecceri fiú elsőszülött fiára. A busz jó pár percig vesztegelt, mert a babanézés egy ideig eltartott. Aztán útjára engedték az ifjú rokonnal együtt. Otthon kézről kézre adták a fiút, megnézték, dicsérték. A vén Kósa Gyula bácsi meg is köpködte, hogy nagyobbra nőjön, miközben így szólt:
– Te Endre, ebbűl nem lesz kubikos! A köpködéssel próbált segíteni rajta.
Jöttek a rokonok, szomszédok, hozták a galamblevest, a madártejet és mindent, mi szem-szájnak ingere. Négercsók akkor még nem volt, maximum Afrikában. Női szeszély viszont már itt is volt.
A fiú csak megerősödött, cseperedett, már egész jól elboldogult a felnőttek furcsa szokásaival, sokat látott, hallott. Egyszer vendégek jöttek Tisztaberekről, rokonok. A berkiek mindig is adtak a külsőségekre, a szokásokat pontosan tartották, a vendéglátásnak is megvolt a pontos szertartása. Nem kis odafigyelést kívánt a berkiek vendégül látása, hogy abban hiba ne legyen.
Megérkezik a vendégsereg, az asztal szépen megterítve, a levest már kezdik kikanalazni a tángyérokból, amikor a figyelmes kisfiú észrevett egy hibát, amit egyből jelzett is hangos szóval:
– Anyu, szalvétát miért nem tettetek ki ezeknek a mángós berkieknek?
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése