Erdőháti zugfőzde Amerikában, Cleveland-ben

Házilag készítettek pálinkafőző berendezést, az alapanyag pedig a füge lett

Az Ecceri fiú édesapja még ecceribb volt, mondani szokás, hogy az alma nem esik messze a fájától. A füge meg végképp nem. Ha nincs alma, akkor ugyanis a füge is megteszi. Sej, haj fügefalevél!

Nevezetes ember volt éltében, 88 évesen még olyan fizikai és szellemi állapotban volt, hogy én róla komolyan azt hittem, hogy halhatatlan. Azzá is vált számomra, még ha a nyomorult kaszás nagy nehezen el is vitte. Máléfejtés közben az elmaradhatatlan pipával lepte meg váratlanul. Három napig küzdöttek, harcoltak egymással, hol a Halál vágta földhöz az idősebb Ecceri fiút, az én drága nagyapámat, hol ő a Halált. Aztán szerintem alkut köthettek egymással, nem hinném, hogy a Halál le tudta volna őt győzni. Az alku tartalmát nem ismerjük, de biztos összefüggésben van az utolsó trombitaszóval.

Na, de menjünk vissza az időben a múlt század húszas éveibe!

Az idősebb Ecceri fiú akkor már jó ideje Clevelandban élt. Ott érte az amerikai történelem dicstelen időszaka, amikor bevezették az alkoholtilalmat, az úgynevezett prohibíciót. Az alkoholtilalom persze nem terjedt ki minden fajta alkoholra és nem zártak ki mindenkit a tilalommal. Például a vallási vezetők bort legálisan rendelhettek, meg is nőtt a rendelés mennyisége rendesen. Számos kiskapu maradt bezáratlanul. A tilalom 13 éves időszaka még egy dolgot erősített fel rendesen. A szervezett bűnözést. Al Capone és a többiek ténykedésének csúcsa volt ez az időszak.

Az idősebb Ecceri fiú nem volt sem gengszter, sem maffiózó, pusztán egy életrevaló – élelmes – magyar fiú a nagy Ámerikában. Gyári munkásként dolgozott akkoriban a kis clevelandi „szatmári kolónia” tagjaként. Többen is voltak kint erdőháti magyarok. Ki rövidebb, ki hosszabb ideig, volt aki kint családot is alapított, hogy aztán a kis amerikás utódokkal gyarapodva haza települjön. Itthon aztán a személyi okmányokban dadogva szótagolhatták a hivatalos személyek, hogy születési helye Cle-ve-land… Hát az meg mi a rosseb? Hun született maga, hallja? Mi mángózik!?

Az idősebb Ecceri fiú is családot alapított odakint, született is Demeter Flórával kötött házasságából két kis fiúcska: Béla és Elemér (Elemér felnőtt korában nem létező angol tudásával „kápráztatott” bennünket, miszerint ő már csak pár csúnya szóra emlékezik, de azokat nem mondja, meg arra, hogy Elemér az Ílmör, a kutya meg Bukk).

Szükség volt tehát a kereset kiegészítésre. Sok volt az éhes száj, ahogy az óhazában mondták egykoron: „Áldott a sok kéz, átkozott a sok bél!”

A kereslet-kínálat közgazdasági definíciója az idősebb Ecceri fiú olvasatában úgy szólt, hogy szesztilalom ide, vagy oda, az emberek csak szomjasok, mindig lesz, aki meginna valamit. Összeállt hát Kis Jani komájával (kinek akkor bimbózott Menyhárt Évával a kapcsolata, de a kapcsolat már termőre is fordult hamarosan, így ott is elkelt a pluszpénz) és közösen elkezdtek pálinkát főzni. Házilag készítettek pálinkafőző berendezést, az alapanyag pedig a füge lett. Ehhez a gyümölcshöz tudtak olcsón hozzájutni, bizonyára jól is adta (egy kis cukor azért biztos megszaporította), igény meg nagyon is volt rá. Főzték, adták, boldogultak. Igazi sikertörténet, Zwack a fasorban sem volt akkoriban. Aztán azt nem írják a krónikák, hogy meddig tartott, de egyszer csak vége lett a szeszgyártásnak, hazahúzta őket az Erdőhát agyagos anyaföldje.

Ha ezt Hollywoodban az ottani filmes magyarok megtudták volna, akkor ott helyben leforgatják a Casablancát. Sajnos erre nem került sor, bár az idősebb Ecceri fiú kaszkadőrként is kipróbálta magát. Elmondása szerint „kicsit lovagolni kellett, aztán le kellett esni a lúrul.” Tömören így foglalta össze filmes pályafutását. Hiába is keresnénk a hollywoodi hírességek sétányán, az ő csillaga nem kapott ott helyet. Az ő csillaga az én képzeletem sétányán ragyog az idők végezetéig.

Írta:
Borbély Balázs

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése