Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Nagy feszültség az áramszünetben
Írta: Berekméri Edmond
Megrázó események zárlatos melltartóval, elkóborolt nagymamával, eltüzelt kerítéssel
Egyik novemberi vasárnap reggel nem kakaskukorékolásra, hanem az anyósom csengő hangjára ébredtünk. – Marika, nálad sincs villany? – érdeklődött a szomszédasszonytól. Ekkor még nem jutott el a tudatomig, hogy áramszünet van. Amikor először kinéztem az ablakon, azt hittem, ellopták az autót az udvarról. Néztem jobbra, aztán balra… Kerestem a nyomokat. Majd láttam, hogy csak a hó lepte be a járgányt. Megnyugodtam, s a festői tájat csodáltam az ablaküvegen át… De akkora szél volt, hogy összeborzolta a hajamat.
Első utam, mint mindig, a fürdőbe vezetett. Hűha, kaptam észhez. Nincs villany. Na, ma lesz egy kifogás, hogy miért nem borotválkoztam – mosolyogtam magamban. A lakásban ekkor már pincehőmérséklet uralkodott. Csak a boroshordók hiányoztak… Miközben a vécét lehúztam (aznap utoljára mert később vizünk sem volt), nagy humoristánk, Hofi Géza szavai jutottak eszembe: „Az illetékesek alaposan felkészültek a télre. De hogy hó és szél is lesz, arra nem számítottak!”
Kint hó és fagy, bent áramszünet. Isten veled, központi fűtés! Húsz év után újra be kell gyújtani a csempekályhákba… Ahhoz pedig, ugye tűzifa, gázolaj és gyufa szükséges. Nos, fát nemigen kaptam, sőt a fejszét is félórát kerestem. Pedig a balta mellett volt…
Mentőötletem támadt. Egyik oldalon nincsen szomszédunk, így fölösleges a kerítés. Fogtam magam, s egy részét felvágtam tüzelőnek. Gázolajat persze nem találtam, így szilvapálesszel locsoltam a csuszát… és a torkomat. Nálunk Sárpatakon 52 fokosra főzik… Mindkettő hamar begyúlt! Kimelegedtem a tűzgyújtótól. Aztán még egy-két korty, s már nem szidtam sem a rendszert, sem az Electrica igazgatóját.
Perceken belül olyan fojtogató füst kerekedett, hogy ajtót, ablakot tágra kellett nyitni. Kérdeztem az asszonyt, hogy megvan-e még a hosszú hús a fagyasztóban. Ő bólintott, én pedig behoztam a szobába, és felkötöttem a csillárra, hogy reggelre füstölődjön meg.
A szokásos vasárnapi ebéd elmaradt, mert anyósom egy fehér tyúkot akart levágni, s nem találta a nagy fehér hóban. A szomszéd bácsi hasonlóan járt a műfogsorával. Tüsszentés közben kiesett, aztán nem kapta el… Kellett nekünk hó!
Közben észrevettem, hogy a telefonom is lassan merülni kezd. Nem, nem! Nem a töltő miatt! Beleejtettem a felmosó vederbe. Szerencsére megtaláltam a veder alján. Feltettem a csempekályha tetejére száradni, fél óra alatt oda is ragadt. Ezután, ha beszélni akarok, fel kell ülnöm a kályhatetőre. Odatapasztom a fülem, mint Csingacsguk a földhöz, amikor lódobogást hallott…
Na, hamar kölcsönkértem az asszony készülékét, mert internet és „fészbúk” nélkül a nap nálunk nem térhet nyugovóra. Éppen egyik gernyeszegi ismerősöm írt a cseten: „Szeretettel várunk a gernyeszegi Erzsébet-napi bálba. Hozzatok magatokkal társaságot is! – ”Zenészeket, ne vigyünk? – válaszoltam vissza.
Estefelé kezdett fogyni a tűzifa. Már-már azt hittem, hogy könyveket kell raknom a tűzre. Aztán eszembe jutottak a bútorok. Először a katonakufferem hasogattam össze. Nehogy valamelyik lányom bevonuljon a seregbe… Aztán a kerekasztal egyik lábát aprítottam fel. Most úgyis a háromlábú a divat!
A vacsorát gyertyafénynél fogyasztottuk, így a félhomály miatt csak reggel vettem észre, hogy a reggelit is megettük. Kajázás után sétálni hívtak a lányok. – Gyalogoljunk egyet a friss levegőn! – javasolta az asszony. Meggyőzött. (Itt említem meg, hogy nagymamám hetvenéves korában kezdett el napi hét kilométert gyalogolni. Most nyolcvanhat, de fogalmunk sincs, hol a fenébe járhat.)
Séta után körbeültük az asztalt, hogy gyertyafénynél Gazdálkodj okosan-nal üssük el az időt. A harmadik dobásnál úgy elgurult a dobókocka, hogy azóta is keressük… Aztán el akartam mesélni a lányoknak a Hófehérke modern változatát. Amikor a törpék villanyszerelőnek állnak. Szendét Hapci rázta meg, Szundit az áram! Morgó rámordult Hófehérkére, mert zárlatos volt a melltartója. Tudor csavarhúzó után kutatott, majd a Kukában keresett valamit. A hetedik törpéről is akartam mondani valamit, de nem jutott eszembe a neve. Éreztem, hogy kezdek kimerülni, így elmentem lefeküdni. Ruhástól, vetetlen ágyba…
Na, találjátok ki, miről álmodtam! Égő villanykörtékről, forralt borról, fizetésemelésről… Aztán valami megrázott. Azt hittem az áram – de a feleségem volt. – Vesd le a cipődet, mossál fogat, aztán tegyél a tűzre! – utasított. Félálomban lehúztam a cipőimet, aztán egyiket feltettem a tűzre… Hogy ne fázzunk.
Holnap beperelem az áramszolgáltató céget: egy léckerítés, egy maroktelefon s egy fél pár sportcipő árát kell megtérítenie. S szálljanak ki, keressék meg a dobókockát! Ha nem térítik meg a kárt, a Nagy Nemzetgyűléshez fogok fordulni. Nem a romániaihoz! Itt áldemokrácia van, emberek! Az észak-koreaihoz. Mert ott szigorúság, rend és fegyelem uralkodik. Ott vagy kilőnék a holdra az Electrica elnökét, vagy rákapcsolnának vagy 440 voltot!
Akkor többet nem kellene foltot varrjanak a nadrágjára!
Néhány nappal később újra áramszünetet hirdettek. Tizenegytől ötig, összesen hat órát. Ezúttal nem volt semmi rendellenesség a vonalon. Nem is kellett beszálljanak, kiszálljanak… Azért tették, hogy szokjunk hozzá, máskor ne elégedetlenkedjünk, zúgolódjunk, ha egy napot nincs villany. Elvégre nagyapáink idejében nem is volt bevezetve. Igaz, elődeinknek nem volt se hűtőszekrénye, se tévéje, se fészbukja, nem is tudom, mivel tölthették a hosszú téli estéket… Á, eszembe jutott! De szégyellem kimondani… Szóval, játszadoztak… a paplan alatt. Azért volt családonként hét, nyolc gyerek abban az időben!
Hasonló
Pörköltszagú piperkőcök
Kormos alma, perzselt búzav...
Az utolsó rendelés
... És köszi a hívást!
Szerencsés csillagzat alatt
Kis papír, ha jó
Virágoskert az én telkem
Emlékőrző utasellátó
Lövés a gangon
Mint aki végtelenül messzir...
Az én kedves könyvem
Becsaptál, Patrick
Hiábavaló áldozat
Családi múzeum
Advent a kék hetesen
Környezetvédő gyógybenzin
Csillagszemű csikóim
Esetem a balesetin
A példaképem
Szindbád, a védelmező
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése