Virágoskert az én telkem

Írta: M. Szlávik Tünde

A fonnyadó akácfürtök piszkosszürkén járják széltáncukat, rongyaik közt még csak ritkán villantva némi zöldet. Oda-vissza végigsimítanak a háromszor is földig fűnyírózott, mégis szívósan élni akaró, lassan embernyi magasságú birsalmabokron, meg az útjukból bölcs engedékenységgel kitérő, egyre ferdébben növő platán óriás tenyerére emlékeztető levelein.

A rétes orgona bugái megrozsdásodva igyekeznek elrejteni épen-lilán maradt négyszirmú virágaikat. Még illatukat is irigyelték tőlem, a vázában meg néhány órát éltek csupán. A garázs túlvégén évekkel ezelőtt kinőtt bodza egyre pöffeszkedőbben könyököl a tetőre, a hőségben is mámorító illatot ontó, erőtől duzzadó virágernyők felváltva vetnek hol lenéző pillantásokat az öregedő akácra, hol kihívót az eperfára, melynek termései egyre inkább mellbimbót formáznak.

A sok telet megélt tuják elnehezült alsó ágaikkal igyekeznek az udvarból minél nagyobb területet elfoglalni. A kapubejáró felőli oldalon rendre rajtavesztenek, kárpótlásul a felnyírt törzseik közti nyiladékban árnyékot nyújthatnak a májustól októberig kint tanyázó kényes rokonoknak, a szobanövényeknek. Néha túlzásba viszik a testőrszerepet: a kisebb záporokból cseppnyit sem engednek át a cserepeseknek.

A prózai módon csak sásként emlegetett nőszirom fal felőli sora Boleyn Anna vértanúságával, merev derékkal várja, hogy bordó bársonyruhás teste a metszőolló áldozatává váljék. Ám a korai virághalál hamarabb utoléri a külső sorban a sárga szirmúakat, akik bimbóruhájukból kipattanva már az első éjszakán hanyatt vetik magukat a pázsiton, s hagyják, hogy mindenféle eső sárfoltot ejtsen gyenge palástjukon.

A lila akác éppen tizedik éve kap kegyelmet, bár nem nagyobb egy sarokban kucorgó kutyánál – csak a törzse vastagszik, ám sem felfelé nőni, sem virítani nem hajlandó, pedig ikertestvére a szomszédban már futóversenyt nyerhetne. Kárpótol helyette a kerítés minden egyes négyzetét befonó vadszőlő és persze a tűztövis, ami most vetélkedőt játszik a spíreával. Nyár végétől narancsszín bogyói, egész télen pedig az azokon lakmározó madársereg ad látnivalót – ha már egyszer akkorára nőtt, hogy a hálószobából kinézve mást nem is igen láthatunk. Talán egy keskeny sávot a magnóliából, ami elfagyhatott a télen, mert 10–20 kis kényszeredett virágot préselt ki csupán, s azok is hamar a búnak adták magukat.

A májusbokrot megkímélte Fagy apó jégfoga, álszemérmesen riszálják magukat virágai, miközben kacéran ki-kivillantják világosabb rózsaszínű harangkelyhüket. A gyöngyvirágcserje rekordot akar idén dönteni: teli van apró, most még jelentéktelen zöld bogyókkal, amiből nagy gubicsok bújnak majd elő, hogy aztán egyetlen éjszaka alatt rojtosra táncolják fehér szoknyájukat. A kokárdavirág még azon morfondírozik, a sárga vagy a piros sávját növelje-e szélesebbre. Addig is magasságra gyúr. Ezt a taktikát követi a sárga margaréta és a trombitafolyondár is. Ezek hárman megvárják, amíg mindenki más ledobja a virágait, s akkor versenyt tobzódnak, a fagyokig.

A szömörce kigyújtotta piros gyertyáit, de a szivarfa még várat magára. Talán jövőre már hajlandó lesz megvillantani valamit eljövendő pompájából, még túl fiatalka, levele sem lapunyi.

Madárdal és méhdöngés közepette teregetem ki ebbe a dús vegetációba fiaim tisztára mosottan is fekete, koponyás-láncos-hörgős-vérhányós-metálbandás motívumokkal dekorált pólóit. Míg a ruhacsipeszekkel bűvészkedek, galambraj árnyéka vetődik égnek emelt arcomra. Nagy ívben kikerülöm a madáritató peremén napozó zöld gyíkot, s hálát adok Istennek az érettségi szünetért.

Eredeti megjelenés: Háromszék

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése