Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Virágoskert az én telkem
Írta: M. Szlávik Tünde
A fonnyadó akácfürtök piszkosszürkén járják széltáncukat, rongyaik közt még csak ritkán villantva némi zöldet. Oda-vissza végigsimítanak a háromszor is földig fűnyírózott, mégis szívósan élni akaró, lassan embernyi magasságú birsalmabokron, meg az útjukból bölcs engedékenységgel kitérő, egyre ferdébben növő platán óriás tenyerére emlékeztető levelein.
A rétes orgona bugái megrozsdásodva igyekeznek elrejteni épen-lilán maradt négyszirmú virágaikat. Még illatukat is irigyelték tőlem, a vázában meg néhány órát éltek csupán. A garázs túlvégén évekkel ezelőtt kinőtt bodza egyre pöffeszkedőbben könyököl a tetőre, a hőségben is mámorító illatot ontó, erőtől duzzadó virágernyők felváltva vetnek hol lenéző pillantásokat az öregedő akácra, hol kihívót az eperfára, melynek termései egyre inkább mellbimbót formáznak.
A sok telet megélt tuják elnehezült alsó ágaikkal igyekeznek az udvarból minél nagyobb területet elfoglalni. A kapubejáró felőli oldalon rendre rajtavesztenek, kárpótlásul a felnyírt törzseik közti nyiladékban árnyékot nyújthatnak a májustól októberig kint tanyázó kényes rokonoknak, a szobanövényeknek. Néha túlzásba viszik a testőrszerepet: a kisebb záporokból cseppnyit sem engednek át a cserepeseknek.
A prózai módon csak sásként emlegetett nőszirom fal felőli sora Boleyn Anna vértanúságával, merev derékkal várja, hogy bordó bársonyruhás teste a metszőolló áldozatává váljék. Ám a korai virághalál hamarabb utoléri a külső sorban a sárga szirmúakat, akik bimbóruhájukból kipattanva már az első éjszakán hanyatt vetik magukat a pázsiton, s hagyják, hogy mindenféle eső sárfoltot ejtsen gyenge palástjukon.
A lila akác éppen tizedik éve kap kegyelmet, bár nem nagyobb egy sarokban kucorgó kutyánál – csak a törzse vastagszik, ám sem felfelé nőni, sem virítani nem hajlandó, pedig ikertestvére a szomszédban már futóversenyt nyerhetne. Kárpótol helyette a kerítés minden egyes négyzetét befonó vadszőlő és persze a tűztövis, ami most vetélkedőt játszik a spíreával. Nyár végétől narancsszín bogyói, egész télen pedig az azokon lakmározó madársereg ad látnivalót – ha már egyszer akkorára nőtt, hogy a hálószobából kinézve mást nem is igen láthatunk. Talán egy keskeny sávot a magnóliából, ami elfagyhatott a télen, mert 10–20 kis kényszeredett virágot préselt ki csupán, s azok is hamar a búnak adták magukat.
A májusbokrot megkímélte Fagy apó jégfoga, álszemérmesen riszálják magukat virágai, miközben kacéran ki-kivillantják világosabb rózsaszínű harangkelyhüket. A gyöngyvirágcserje rekordot akar idén dönteni: teli van apró, most még jelentéktelen zöld bogyókkal, amiből nagy gubicsok bújnak majd elő, hogy aztán egyetlen éjszaka alatt rojtosra táncolják fehér szoknyájukat. A kokárdavirág még azon morfondírozik, a sárga vagy a piros sávját növelje-e szélesebbre. Addig is magasságra gyúr. Ezt a taktikát követi a sárga margaréta és a trombitafolyondár is. Ezek hárman megvárják, amíg mindenki más ledobja a virágait, s akkor versenyt tobzódnak, a fagyokig.
A szömörce kigyújtotta piros gyertyáit, de a szivarfa még várat magára. Talán jövőre már hajlandó lesz megvillantani valamit eljövendő pompájából, még túl fiatalka, levele sem lapunyi.
Madárdal és méhdöngés közepette teregetem ki ebbe a dús vegetációba fiaim tisztára mosottan is fekete, koponyás-láncos-hörgős-vérhányós-metálbandás motívumokkal dekorált pólóit. Míg a ruhacsipeszekkel bűvészkedek, galambraj árnyéka vetődik égnek emelt arcomra. Nagy ívben kikerülöm a madáritató peremén napozó zöld gyíkot, s hálát adok Istennek az érettségi szünetért.
Eredeti megjelenés: Háromszék
Hasonló
Pörköltszagú piperkőcök
Kormos alma, perzselt búzav...
Az utolsó rendelés
Szerencsés csillagzat alatt
Kis papír, ha jó
Mint aki végtelenül messzir...
Hiábavaló áldozat
Csillagszemű csikóim
Esetem a balesetin
Szindbád, a védelmező
Nem addig van az…
Az én hősöm
Egy lélekkel lépteim előtt
Ikarosz a tuja tetején
Ha majd elvirít a gyöngyvir...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése