Kormos alma, perzselt búzavirág…

Tisztelgés Krúdy Gyula emléke előtt

Írta: M. Szlávik Tünde

Kedves Édesanyám!
Mire levelem kézhez veszi, én már messze járok. Hogy vasúton vagy ökrösfogaton, keletnek vagy délnek-é, még magam sem tudom. Ha Isten segít, s visszafizethetem a kis kapcsos könyvből kölcsönvett, jobb időkre tartogatott koronákat, a postautalvány majd hírt ad lakhelyem felől.

Nekem e városban tovább maradásom nincsen. A rossz nyelvek ragacsos pókhálójából csak egy úrinő szégyenbe hozásával szabadulhatnék, ki nekem soha bajt nem okozott. S ha mégis erre vetemednék, ugyan ki adna hitelt egy szegény virágárus lány szavának?

Édesapám haragját megértem: a szófia beszédet hallván sietett haza, s nem mérte szűken ütéseit. Az atya kötelessége híven őrködni lánya erénye felett, s mivel szemében cédává aljasított a hazug pletyka, helyesnek vélte dühét rajtam kitölteni. De hogy Kedvesanyám is úgy hitt a hazug praktikáknak, hogy engem szólnom sem engedett, az jobban fájt a test sebeinél. Vacsoránál kettőre terített, kedves ételem a kutyának lökte, undorral fordult el tőlem, mintha keléses lennék, s akkor se szánt, mikor Apám vérembe fagyva ott hagyott. Egyetlen csókért…

Az első pofont Kokas Gyuri adta, kinek én száz bűnét megbocsátám már. A téren át közelgett, mikor azt a csókot kaptam. Éppen elcsilingelt a villamos, s már ott is termett a halsütő bódé mellett, de mivel az úrral kikezdeni nem mert, sőt hátrahőkölt annak gunyorosan felvont szemöldökétől, csak akkor ugrott arcomnak, mikor összezavarodva magamra maradtam. Virágaimat is mind széttaposta.

„Az arc a lélek tükre. Aki az arcot megüti, a lelket üti meg” – harmadikosformák lehettünk, mikor a tanító úr ezt a példázatot az osztállyal leíratta. Kokas Gyurival még külön is, százszor, hogy el ne feledje. Mégis, mégis elfeledte…

Akkoriban én úgy képzeltem, amint a Jóisten mindenkit a maga képére, de különböző fizimiskával teremtett, úgy mindenkinek más a lélektükre is. Valóságos, kézzelfogható daraboknak gondoltam ezeket: a lenszőke, szépséges Erzsók lelkét búzavirág koszorú kerüli, az almaarcú Katié kerek, piros szattyánbőr, a tanító úré acélkeretes, a Kokas Gyurié meg fekete, mint a bekormozott ablaküveg, amin által az ember a napfogyatkozást csudálja.

Sosem láttam a magam tükre keretét, csak hogy Gyuri összetörte, gondolom, hogy árvalányhaj lehetett és kék nefelejcsek, mint mit a járókelők talpa piszkolt. Szegény virágaim… S barátnéim, kikkel apró lánykorunktól fogadalmakat tettünk egymásnak örök barátságról, belekaroltak Kokas Gyuriba kétfelől, s megvető arccal vonultak el az árkádok alatt. Kormos alma, perzselt búzavirág…

Mindez egy csókért… Egy csókért, aminek címzettje pár lépésnyire, a templomnál állt szigorú anyjával, s két zord nagynénivel. Az úr hozzám lépett, tálcámba pénzt dobván elvett egy csokornyi virágot, elnézésemet, majd percre kezemet kérte. A nefelejcset felmutatva emelte ujjaim ajkához, s oly tüzet lehelt rám, miközben tekintetét le sem vette a szép hölgyről, hogy szemvillanás alatt kigyúlt a testem. De én csak papíros voltam, amire üzenetet róttak, házfal, suhancok felfestette szívvel, patak, melynek hullámaira csónakocskát bíznak! Nekem ez úrhoz sosem volt közöm. Mégis, mégis, ez a csók indít engem útnak.

Veszni indult, vesszen hát egészen: Anyám életét én élni nem fogom. Reggel szidalmak, este nagy verések – Kokas Gyuri mellett ez vár rám, tudom. Szelíd tükröm összezúzta, másat építek. Kerete dac lesz és csupa láng. Láng, mely abból a perzselő csókból született. Szívem azóta úgy ver, mint magányos, bolond cimbalom. Megsejtettem, mi a szerelem, s addig futok, míg meg nem foghatom. Kell, hogy várjon rám valaki az ég alatt, ha kell, a Napig elmegyek. S mint nem minden folyó éri el a tengert, lehet, hogy ebben én is elveszek, de nem bánom, tudnom kell egészen, milyen, ha szerelmem borul össze vélem.

Kedves Édesanyám! Köszönöm, hogy nekem életet adott, s kérem, ne átkozzon sem engem, sem Szindbád urat, ki csókjával engem útnak indított!

Öleli szerető lánya: Anna

A kép forrása: Nyíregyháza régi képeslapokon

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése