Szerencsés csillagzat alatt

Írta: M. Szlávik Tünde

Leskó Lambert fotója

Éjszakai pikniket terveztünk, vagy legalábbis egy kis boldogsághormonnal töltekezést – maradt még az ukrán töltött rolettiből, az ég áldja a KGST-piacot –, de a nagy meleg elvette mindenki étvágyát, így aztán csak magunkat vonszoltuk ki az augusztusi csillaglesre. Leterítettük a két legnagyobb plédet a fűre, egymás mellé,  kis átfedéssel, hogy a középsőnek, vagyis nekem puhább legyen a fekhely. A biztonság kedvéért a tetejébe kanyarítottam egy vastag gyerekpaplant, mert élni tudni kell.

A kerti flóra szerencsére jócskán belombosodott, így a földön fekve a déli utca lámpájának fényét eltakarja az érdeslevelű gyöngyvirágcserje, az északi pilács meg csak akkor bújik ki az eperfa ágai közül, ha abba belekap a szél. Ám most szunnyad a szellő.

Szunnyadhatna a hőség is, de nehezen adja meg magát; hiába vágyunk rá, enyhet még e kései óra sem ad. Helyette kapunk szúnyogokat – kasztanyettaként csapódnak össze a tenyerek, a fiúk előzékenyen egymás combjáról, karjáról is csapkodják a vérszívókat, persze rajtam átnyúlva, így nekem is jut a jóból. – Mi ez a pamacs a válladon? – kérdi tőlem Bence, mire Misa jajgat valamit a hónaljszőrzetéről, ettől egy pillanatra mind megdermedünk, majd ide-oda fetrengve fulladozunk a nevetéstől.

Boldog vagyok. Pedig sikerül mindig éppen az ellenkező irányba fordítanom a fejemet, mint ahol feltűnnek a sebes éji vándorok, így esélyem sincs kívánni. Mivel még előtte vagyok, elárulhatom, hogy szerencsét, sikeres vizsgákat akarok majd kérni az égiektől. Nehéz évünk lesz, érettségi, államvizsga vár a srácokra, és akkor a kicsit távolabbi rokonságra még nem is gondoltam. Gyermekeim elemükben vannak, kioktatnak a periférikus látásról, sorra szerzik a találatokat, fej fej mellett haladnak, én meg csak a menetrend szerinti repülőgépek menetfényeit, meg a műholdakat csodálhatom. De nem, nem árulom el, kinek kívánok először, nincs különbségtétel, egyformán fontos mindkettőjük sikere.

A nappali negyven fok megölte az illatokat, csak a nyári táborozásra a tuja alá kiköltöztetett, este megfürdetett cserepesek felől jön némi tétova nedves föld-, és a Balatont az előző héten megjárt plédekből érződik a jellegzetes meleg porszag. A két spártai persze nem kíván semmit, egy kicsit unják is már sikereiket, kapóra jön a szomszédból rendre átszökő cirmos, aki nem tudja mire vélni, hogy ekkora a tumultus a bokor alján, de örömmel telepedik le a pléd szélére, és hanyatt vetve magát tűri a dögönyözést. Mit tűri: dorombolása elnyomja a fölöttünk haladó gép sugárhajtású motorjának hangját.

Talán öregszem, talán a kései hormonok játéka, de mostanában folyton könnybe lábad a szemem. Ezúttal az örömtől: szerencsés csillagzat alatt születtem, most minden olyan békés, van kertem, ahol nyugodtan szemlélődhetek, térdeimen tartva a Göncölszekér kerekeit. És valamit csak jól csinálhattam, hogy a két felnőtt fiamnak még mindig jó móka eledelül szolgálni a szúnyoghadnak, csak hogy elkaphassak végre én is egy hullócsillagot.

Vége a sportközvetítésnek, utolsó versenyzőként férjem is csatlakozik, rendezzük sorainkat, hogy neki is jusson hely. Kicsit lelóg, vagyis a feje belóg a bokor alá, de csöppet sem zavarja. Csöndesen beszélgetünk, ugratjuk egymást, aztán csak fekszünk, váll váll mellett, mi négyen, lassan már jobban látjuk a végtelent, mint a szomszédunkat, amikor a platán és az eperfa közötti nyiladékot keresztben kettéhasítja a holtában még utoljára felizzó fénysugár. Egyszerre mutatunk egy irányba, ott, nyögjük, kiáltjuk, sóhajtjuk egyidőben, majd szavak nélkül összeszedelőzködünk, s bevonulunk a lakásba.

Csak odabent jut eszembe, hogy elfelejtettem kívánni. De minek is, hiszen már mindent megkaptam.

Illusztráció: Galaxisunk látható része a déli égbolton a nyírmadai legelőről fotózva

Szerző: 2019. 08. 13.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése