Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése
Szerencsés csillagzat alatt
Írta: M. Szlávik Tünde
Éjszakai pikniket terveztünk, vagy legalábbis egy kis boldogsághormonnal töltekezést – maradt még az ukrán töltött rolettiből, az ég áldja a KGST-piacot –, de a nagy meleg elvette mindenki étvágyát, így aztán csak magunkat vonszoltuk ki az augusztusi csillaglesre. Leterítettük a két legnagyobb plédet a fűre, egymás mellé, kis átfedéssel, hogy a középsőnek, vagyis nekem puhább legyen a fekhely. A biztonság kedvéért a tetejébe kanyarítottam egy vastag gyerekpaplant, mert élni tudni kell.
A kerti flóra szerencsére jócskán belombosodott, így a földön fekve a déli utca lámpájának fényét eltakarja az érdeslevelű gyöngyvirágcserje, az északi pilács meg csak akkor bújik ki az eperfa ágai közül, ha abba belekap a szél. Ám most szunnyad a szellő.
Szunnyadhatna a hőség is, de nehezen adja meg magát; hiába vágyunk rá, enyhet még e kései óra sem ad. Helyette kapunk szúnyogokat – kasztanyettaként csapódnak össze a tenyerek, a fiúk előzékenyen egymás combjáról, karjáról is csapkodják a vérszívókat, persze rajtam átnyúlva, így nekem is jut a jóból. – Mi ez a pamacs a válladon? – kérdi tőlem Bence, mire Misa jajgat valamit a hónaljszőrzetéről, ettől egy pillanatra mind megdermedünk, majd ide-oda fetrengve fulladozunk a nevetéstől.
Boldog vagyok. Pedig sikerül mindig éppen az ellenkező irányba fordítanom a fejemet, mint ahol feltűnnek a sebes éji vándorok, így esélyem sincs kívánni. Mivel még előtte vagyok, elárulhatom, hogy szerencsét, sikeres vizsgákat akarok majd kérni az égiektől. Nehéz évünk lesz, érettségi, államvizsga vár a srácokra, és akkor a kicsit távolabbi rokonságra még nem is gondoltam. Gyermekeim elemükben vannak, kioktatnak a periférikus látásról, sorra szerzik a találatokat, fej fej mellett haladnak, én meg csak a menetrend szerinti repülőgépek menetfényeit, meg a műholdakat csodálhatom. De nem, nem árulom el, kinek kívánok először, nincs különbségtétel, egyformán fontos mindkettőjük sikere.
A nappali negyven fok megölte az illatokat, csak a nyári táborozásra a tuja alá kiköltöztetett, este megfürdetett cserepesek felől jön némi tétova nedves föld-, és a Balatont az előző héten megjárt plédekből érződik a jellegzetes meleg porszag. A két spártai persze nem kíván semmit, egy kicsit unják is már sikereiket, kapóra jön a szomszédból rendre átszökő cirmos, aki nem tudja mire vélni, hogy ekkora a tumultus a bokor alján, de örömmel telepedik le a pléd szélére, és hanyatt vetve magát tűri a dögönyözést. Mit tűri: dorombolása elnyomja a fölöttünk haladó gép sugárhajtású motorjának hangját.
Talán öregszem, talán a kései hormonok játéka, de mostanában folyton könnybe lábad a szemem. Ezúttal az örömtől: szerencsés csillagzat alatt születtem, most minden olyan békés, van kertem, ahol nyugodtan szemlélődhetek, térdeimen tartva a Göncölszekér kerekeit. És valamit csak jól csinálhattam, hogy a két felnőtt fiamnak még mindig jó móka eledelül szolgálni a szúnyoghadnak, csak hogy elkaphassak végre én is egy hullócsillagot.
Vége a sportközvetítésnek, utolsó versenyzőként férjem is csatlakozik, rendezzük sorainkat, hogy neki is jusson hely. Kicsit lelóg, vagyis a feje belóg a bokor alá, de csöppet sem zavarja. Csöndesen beszélgetünk, ugratjuk egymást, aztán csak fekszünk, váll váll mellett, mi négyen, lassan már jobban látjuk a végtelent, mint a szomszédunkat, amikor a platán és az eperfa közötti nyiladékot keresztben kettéhasítja a holtában még utoljára felizzó fénysugár. Egyszerre mutatunk egy irányba, ott, nyögjük, kiáltjuk, sóhajtjuk egyidőben, majd szavak nélkül összeszedelőzködünk, s bevonulunk a lakásba.
Csak odabent jut eszembe, hogy elfelejtettem kívánni. De minek is, hiszen már mindent megkaptam.
Illusztráció: Galaxisunk látható része a déli égbolton a nyírmadai legelőről fotózva
Hasonló
Pörköltszagú piperkőcök
Kormos alma, perzselt búzav...
Az utolsó rendelés
Kis papír, ha jó
Virágoskert az én telkem
Mint aki végtelenül messzir...
Hiábavaló áldozat
Csillagszemű csikóim
Esetem a balesetin
Szindbád, a védelmező
Nem addig van az…
Az én hősöm
Egy lélekkel lépteim előtt
Ikarosz a tuja tetején
Ha majd elvirít a gyöngyvir...
Égi áldás az özvegyasszony házasságára
Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren
Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése
Varázslat
Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése