Szerencsés csillagzat alatt

Írta: M. Szlávik Tünde

Leskó Lambert fotója

Éjszakai pikniket terveztünk, vagy legalábbis egy kis boldogsághormonnal töltekezést – maradt még az ukrán töltött rolettiből, az ég áldja a KGST-piacot –, de a nagy meleg elvette mindenki étvágyát, így aztán csak magunkat vonszoltuk ki az augusztusi csillaglesre. Leterítettük a két legnagyobb plédet a fűre, egymás mellé,  kis átfedéssel, hogy a középsőnek, vagyis nekem puhább legyen a fekhely. A biztonság kedvéért a tetejébe kanyarítottam egy vastag gyerekpaplant, mert élni tudni kell.

A kerti flóra szerencsére jócskán belombosodott, így a földön fekve a déli utca lámpájának fényét eltakarja az érdeslevelű gyöngyvirágcserje, az északi pilács meg csak akkor bújik ki az eperfa ágai közül, ha abba belekap a szél. Ám most szunnyad a szellő.

Szunnyadhatna a hőség is, de nehezen adja meg magát; hiába vágyunk rá, enyhet még e kései óra sem ad. Helyette kapunk szúnyogokat – kasztanyettaként csapódnak össze a tenyerek, a fiúk előzékenyen egymás combjáról, karjáról is csapkodják a vérszívókat, persze rajtam átnyúlva, így nekem is jut a jóból. – Mi ez a pamacs a válladon? – kérdi tőlem Bence, mire Misa jajgat valamit a hónaljszőrzetéről, ettől egy pillanatra mind megdermedünk, majd ide-oda fetrengve fulladozunk a nevetéstől.

Boldog vagyok. Pedig sikerül mindig éppen az ellenkező irányba fordítanom a fejemet, mint ahol feltűnnek a sebes éji vándorok, így esélyem sincs kívánni. Mivel még előtte vagyok, elárulhatom, hogy szerencsét, sikeres vizsgákat akarok majd kérni az égiektől. Nehéz évünk lesz, érettségi, államvizsga vár a srácokra, és akkor a kicsit távolabbi rokonságra még nem is gondoltam. Gyermekeim elemükben vannak, kioktatnak a periférikus látásról, sorra szerzik a találatokat, fej fej mellett haladnak, én meg csak a menetrend szerinti repülőgépek menetfényeit, meg a műholdakat csodálhatom. De nem, nem árulom el, kinek kívánok először, nincs különbségtétel, egyformán fontos mindkettőjük sikere.

A nappali negyven fok megölte az illatokat, csak a nyári táborozásra a tuja alá kiköltöztetett, este megfürdetett cserepesek felől jön némi tétova nedves föld-, és a Balatont az előző héten megjárt plédekből érződik a jellegzetes meleg porszag. A két spártai persze nem kíván semmit, egy kicsit unják is már sikereiket, kapóra jön a szomszédból rendre átszökő cirmos, aki nem tudja mire vélni, hogy ekkora a tumultus a bokor alján, de örömmel telepedik le a pléd szélére, és hanyatt vetve magát tűri a dögönyözést. Mit tűri: dorombolása elnyomja a fölöttünk haladó gép sugárhajtású motorjának hangját.

Talán öregszem, talán a kései hormonok játéka, de mostanában folyton könnybe lábad a szemem. Ezúttal az örömtől: szerencsés csillagzat alatt születtem, most minden olyan békés, van kertem, ahol nyugodtan szemlélődhetek, térdeimen tartva a Göncölszekér kerekeit. És valamit csak jól csinálhattam, hogy a két felnőtt fiamnak még mindig jó móka eledelül szolgálni a szúnyoghadnak, csak hogy elkaphassak végre én is egy hullócsillagot.

Vége a sportközvetítésnek, utolsó versenyzőként férjem is csatlakozik, rendezzük sorainkat, hogy neki is jusson hely. Kicsit lelóg, vagyis a feje belóg a bokor alá, de csöppet sem zavarja. Csöndesen beszélgetünk, ugratjuk egymást, aztán csak fekszünk, váll váll mellett, mi négyen, lassan már jobban látjuk a végtelent, mint a szomszédunkat, amikor a platán és az eperfa közötti nyiladékot keresztben kettéhasítja a holtában még utoljára felizzó fénysugár. Egyszerre mutatunk egy irányba, ott, nyögjük, kiáltjuk, sóhajtjuk egyidőben, majd szavak nélkül összeszedelőzködünk, s bevonulunk a lakásba.

Csak odabent jut eszembe, hogy elfelejtettem kívánni. De minek is, hiszen már mindent megkaptam.

Illusztráció: Galaxisunk látható része a déli égbolton a nyírmadai legelőről fotózva

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése