Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Mint aki végtelenül messzire indul
Írta: M. Szlávik Tünde
Porszag. Hőség. Indián nyár az iskolaudvaron. Szolidan levetkőzött tanerők. A ruhák által nem fedett területeken már kopik a barnaság. Ülnek, beszélgetnek. Padon, kőpárkány szélén. A felkészültebbek kispárnákon. Látszólag csak egymásra figyelnek, valójában láthatatlan csápok tucatjai veszik őket körül, melyek egy-egy gyerekben végződnek. A több száz hangból tévedhetetlenül kiszűrik azt az egyet, amelyikhez közük van, akiért felelősséggel tartoznak. Latolgatnak, mekkora lehet a baj. Minél jobban ordít a gyerek, általában annál kisebb a sérülése. Egy egyszerű, ám annál látványosabb horzsolással három baráttól övezve, minimum egy lábra sántikálva kell a tanárnőhöz eljutni – kettő karol, a harmadik óbégat. Mert az áldozat vérzik. Sőt: folyik a vére! Salakdarabkák vannak a sebben. A kis szanitécek tisztában vannak azzal, hogy ahhoz nem szabad nyúlni. A sebbe kézzel sohasem. Megmondta Anya. Meg látta a reklámban. Betadin kell, no meg fedőkötés. Kellene. Nincs. Csak papír zsebkendő. Jó esetben. Csap alatt le kell nagyjázni, a vért a zsepivel szétmaszatolni. Aztán lehet szörnyülködni, mert a három csepp vér a vízzel felhígítva valóban patakokban folyik a lábszáron. Ha tanár csinálja, tovább fáj. Egészen a szülő érkezéséig. Bősz anya indul száguldva a munkahelyről, szívében hajtépő indulattal. Meglátva a harci sebet, nem tudja, sírjon-e vagy bosszankodjon. Ám ha osztálytárs, barát, barátnő nyújt elsősegélyt, a következő labdamenetbe már a sérült is beszáll. Az első három lépés után már nem is sántít. Ekkorra már elhagyja a vízzel, esetleg nyállal odatapasztott zsebkendőt. Csak az esti fürdés kezdete válik sziszegős-sírós élménnyé.
Sok az eszkimó, kevés a fóka. Akiknek nem jut hely a mászókán, focipályán, fa házikókban, jobb híján a mobiltelefonjukat vakargatják. Ötödikes fiúk találós kérdéseket olvasnak. Egyikük segítséget kér a felnőttektől: mi az összefüggés a házassági évforduló, a WC-deszka és a G-pont között? A nők szájába belefagy a matekdolgozatok ponthatára. Tanácstalanul néznek egymásra. Elhessegetik a gyereket, akiről nem tudni, koravén szemtelen vagy kis balek, akit a többiek áldoztak fel egy jó poén oltárán. A tanarakban különféle érzelmek kavarognak: Miért gondolta, hogy ez minket érdekel? Vajon melyik részét nem értette a kérdésnek? Mi lehet a helyes válasz???
Negyedikesforma kislány sétál a pecsvörk bitumenpálya szélén. Egy díva elegáns mozdulatával emeli füléhez a telefonját. Gesztikuláló bal kezébe teljesen odaképzelhető a hosszú szipkás cigaretta, melynek füstjével DNS-spirálokat küld az ég felé. Gondterhelt arckifejezéséből ítélve valószínűleg a brókerével vagy az impresszáriójával tárgyalhat.
Öt perc van hátra az ebédszünetből. Most kell még egy kört nyargalni, felmászni, leugrani, ordítani, odaütni, visszaadni, mert 45 perc jóságidő következik. A kerítés túloldalán vannak a boldogok, akik mára végeztek, túl kicsik még vagy már túl nagyok az iskolához. Sétálnak, rollereznek, kerékpároznak a háztömb előtti járdán. Barna bőrű legényke néz vágyakozva befelé, szemmel láthatóan jobban szeretne elvegyülni a gyerektársaságban. Felszed néhány színes falevelet, csokorba fogja, majd magasba hajítja. Tátott szájjal nevet. Csorba csík. És bukott szamár is, fut végig a drót nélküli távírón. Itt lenne a helye, nem kaphatott felmentést, biztosan megint lóg, két hete járunk, ennyit sem lehet kibírni – így a felnőttek. Tesiből is meg kellett volna buktatni, vélik a srácok, lám, hiába kapaszkodott fel a porolóra, egyszer sem bírta felhúzni magát. Béé-naa, béé-naa…
A tarka sokszoknyás, a fáradtságtól döcögve járó fiatalasszony láttán a kis kelempászmadár elengedi a vasrudat. Az alkalmi kórus elcsendesedve figyel.
– Táska vagy Béluska? – hangzik a kérdés. Béluska, súgja szégyenlősen a gyerek, majd sugárzó mosollyal, óvatosan kiemeli testvérét a babakocsiból. Ügyetlen mozdulattal a vállára veti, mint egy krumplis zsákot. Béluska alig kisebb nála. Idétlen mozdulatokkal próbálja emelgetni a fejét, de nem nagyon sikerül, csak reszket azon a vékony nyakán. A kis lógósnak is reszket minden ina, de hősiesen kitart. Az asszony nyögve lehajol, átváltja a kallantyút, összecsukja a kocsit, mint egy esernyőt. A csípőjének támasztja, letörli a nyálat Béluska szája sarkából. Felemeli a kocsit, a két nagy szatyrot. Nagyon lassan lépkednek a lépcsőház felé. Mint aki végtelenül messzire indul, s jól be kell osztania az erejét.
Mintha az ajtó nyitása indítaná be, megszólal a sulicsengő. Nem a hangjától fut végig a hideg a szemlélődők hátán. A csúfolódók szemében iszonyat. A család a negyediken lakik. Lift nincs. Csak a béna Béluska van.
A kép eredetije ITT
Hasonló
Pörköltszagú piperkőcök
Kormos alma, perzselt búzav...
Az utolsó rendelés
Szerencsés csillagzat alatt
Kis papír, ha jó
Virágoskert az én telkem
Hiábavaló áldozat
Csillagszemű csikóim
Esetem a balesetin
Szindbád, a védelmező
Nem addig van az…
Az én hősöm
Egy lélekkel lépteim előtt
Ikarosz a tuja tetején
Ha majd elvirít a gyöngyvir...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése