Mint aki végtelenül messzire indul

Írta: M. Szlávik Tünde

Porszag. Hőség. Indián nyár az iskolaudvaron. Szolidan levetkőzött tanerők. A ruhák által nem fedett területeken már kopik a barnaság. Ülnek, beszélgetnek. Padon, kőpárkány szélén. A felkészültebbek kispárnákon. Látszólag csak egymásra figyelnek, valójában láthatatlan csápok tucatjai veszik őket körül, melyek egy-egy gyerekben végződnek. A több száz hangból tévedhetetlenül kiszűrik azt az egyet, amelyikhez közük van, akiért felelősséggel tartoznak. Latolgatnak, mekkora lehet a baj. Minél jobban ordít a gyerek, általában annál kisebb a sérülése. Egy egyszerű, ám annál látványosabb horzsolással három baráttól övezve, minimum egy lábra sántikálva kell a tanárnőhöz eljutni – kettő karol, a harmadik óbégat. Mert az áldozat vérzik. Sőt: folyik a vére! Salakdarabkák vannak a sebben. A kis szanitécek tisztában vannak azzal, hogy ahhoz nem szabad nyúlni. A sebbe kézzel sohasem. Megmondta Anya. Meg látta a reklámban. Betadin kell, no meg fedőkötés. Kellene. Nincs. Csak papír zsebkendő. Jó esetben. Csap alatt le kell nagyjázni, a vért a zsepivel szétmaszatolni. Aztán lehet szörnyülködni, mert a három csepp vér a vízzel felhígítva valóban patakokban folyik a lábszáron. Ha tanár csinálja, tovább fáj. Egészen a szülő érkezéséig. Bősz anya indul száguldva a munkahelyről, szívében hajtépő indulattal. Meglátva a harci sebet, nem tudja, sírjon-e vagy bosszankodjon. Ám ha osztálytárs, barát, barátnő nyújt elsősegélyt, a következő labdamenetbe már a sérült is beszáll. Az első három lépés után már nem is sántít. Ekkorra már elhagyja a vízzel, esetleg nyállal odatapasztott zsebkendőt. Csak az esti fürdés kezdete válik sziszegős-sírós élménnyé.

Sok az eszkimó, kevés a fóka. Akiknek nem jut hely a mászókán, focipályán, fa házikókban, jobb híján a mobiltelefonjukat vakargatják. Ötödikes fiúk találós kérdéseket olvasnak. Egyikük segítséget kér a felnőttektől: mi az összefüggés a házassági évforduló, a WC-deszka és a G-pont között? A nők szájába belefagy a matekdolgozatok ponthatára. Tanácstalanul néznek egymásra. Elhessegetik a gyereket, akiről nem tudni, koravén szemtelen vagy kis balek, akit a többiek áldoztak fel egy jó poén oltárán. A tanarakban különféle érzelmek kavarognak: Miért gondolta, hogy ez minket érdekel? Vajon melyik részét nem értette a kérdésnek? Mi lehet a helyes válasz???

Negyedikesforma kislány sétál a pecsvörk bitumenpálya szélén. Egy díva elegáns mozdulatával emeli füléhez a telefonját. Gesztikuláló bal kezébe teljesen odaképzelhető a hosszú szipkás cigaretta, melynek füstjével DNS-spirálokat küld az ég felé. Gondterhelt arckifejezéséből ítélve valószínűleg a brókerével vagy az impresszáriójával tárgyalhat.

Öt perc van hátra az ebédszünetből. Most kell még egy kört nyargalni, felmászni, leugrani, ordítani, odaütni, visszaadni, mert 45 perc jóságidő következik. A kerítés túloldalán vannak a boldogok, akik mára végeztek, túl kicsik még vagy már túl nagyok az iskolához. Sétálnak, rollereznek, kerékpároznak a háztömb előtti járdán. Barna bőrű legényke néz vágyakozva befelé, szemmel láthatóan jobban szeretne elvegyülni a gyerektársaságban. Felszed néhány színes falevelet, csokorba fogja, majd magasba hajítja. Tátott szájjal nevet. Csorba csík. És bukott szamár is, fut végig a drót nélküli távírón. Itt lenne a helye, nem kaphatott felmentést, biztosan megint lóg, két hete járunk, ennyit sem lehet kibírni – így a felnőttek. Tesiből is meg kellett volna buktatni, vélik a srácok, lám, hiába kapaszkodott fel a porolóra, egyszer sem bírta felhúzni magát. Béé-naa, béé-naa…

A tarka sokszoknyás, a fáradtságtól döcögve járó fiatalasszony láttán a kis kelempászmadár elengedi a vasrudat. Az alkalmi kórus elcsendesedve figyel.

– Táska vagy Béluska? – hangzik a kérdés. Béluska, súgja szégyenlősen a gyerek, majd sugárzó mosollyal, óvatosan kiemeli testvérét a babakocsiból. Ügyetlen mozdulattal a vállára veti, mint egy krumplis zsákot. Béluska alig kisebb nála. Idétlen mozdulatokkal próbálja emelgetni a fejét, de nem nagyon sikerül, csak reszket azon a vékony nyakán. A kis lógósnak is reszket minden ina, de hősiesen kitart. Az asszony nyögve lehajol, átváltja a kallantyút, összecsukja a kocsit, mint egy esernyőt. A csípőjének támasztja, letörli a nyálat Béluska szája sarkából. Felemeli a kocsit, a két nagy szatyrot. Nagyon lassan lépkednek a lépcsőház felé. Mint aki végtelenül messzire indul, s jól be kell osztania az erejét.

Mintha az ajtó nyitása indítaná be, megszólal a sulicsengő. Nem a hangjától fut végig a hideg a szemlélődők hátán. A csúfolódók szemében iszonyat. A család a negyediken lakik. Lift nincs. Csak a béna Béluska van.

A kép eredetije ITT 

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése