Mint aki végtelenül messzire indul

Írta: M. Szlávik Tünde

Porszag. Hőség. Indián nyár az iskolaudvaron. Szolidan levetkőzött tanerők. A ruhák által nem fedett területeken már kopik a barnaság. Ülnek, beszélgetnek. Padon, kőpárkány szélén. A felkészültebbek kispárnákon. Látszólag csak egymásra figyelnek, valójában láthatatlan csápok tucatjai veszik őket körül, melyek egy-egy gyerekben végződnek. A több száz hangból tévedhetetlenül kiszűrik azt az egyet, amelyikhez közük van, akiért felelősséggel tartoznak. Latolgatnak, mekkora lehet a baj. Minél jobban ordít a gyerek, általában annál kisebb a sérülése. Egy egyszerű, ám annál látványosabb horzsolással három baráttól övezve, minimum egy lábra sántikálva kell a tanárnőhöz eljutni – kettő karol, a harmadik óbégat. Mert az áldozat vérzik. Sőt: folyik a vére! Salakdarabkák vannak a sebben. A kis szanitécek tisztában vannak azzal, hogy ahhoz nem szabad nyúlni. A sebbe kézzel sohasem. Megmondta Anya. Meg látta a reklámban. Betadin kell, no meg fedőkötés. Kellene. Nincs. Csak papír zsebkendő. Jó esetben. Csap alatt le kell nagyjázni, a vért a zsepivel szétmaszatolni. Aztán lehet szörnyülködni, mert a három csepp vér a vízzel felhígítva valóban patakokban folyik a lábszáron. Ha tanár csinálja, tovább fáj. Egészen a szülő érkezéséig. Bősz anya indul száguldva a munkahelyről, szívében hajtépő indulattal. Meglátva a harci sebet, nem tudja, sírjon-e vagy bosszankodjon. Ám ha osztálytárs, barát, barátnő nyújt elsősegélyt, a következő labdamenetbe már a sérült is beszáll. Az első három lépés után már nem is sántít. Ekkorra már elhagyja a vízzel, esetleg nyállal odatapasztott zsebkendőt. Csak az esti fürdés kezdete válik sziszegős-sírós élménnyé.

Sok az eszkimó, kevés a fóka. Akiknek nem jut hely a mászókán, focipályán, fa házikókban, jobb híján a mobiltelefonjukat vakargatják. Ötödikes fiúk találós kérdéseket olvasnak. Egyikük segítséget kér a felnőttektől: mi az összefüggés a házassági évforduló, a WC-deszka és a G-pont között? A nők szájába belefagy a matekdolgozatok ponthatára. Tanácstalanul néznek egymásra. Elhessegetik a gyereket, akiről nem tudni, koravén szemtelen vagy kis balek, akit a többiek áldoztak fel egy jó poén oltárán. A tanarakban különféle érzelmek kavarognak: Miért gondolta, hogy ez minket érdekel? Vajon melyik részét nem értette a kérdésnek? Mi lehet a helyes válasz???

Negyedikesforma kislány sétál a pecsvörk bitumenpálya szélén. Egy díva elegáns mozdulatával emeli füléhez a telefonját. Gesztikuláló bal kezébe teljesen odaképzelhető a hosszú szipkás cigaretta, melynek füstjével DNS-spirálokat küld az ég felé. Gondterhelt arckifejezéséből ítélve valószínűleg a brókerével vagy az impresszáriójával tárgyalhat.

Öt perc van hátra az ebédszünetből. Most kell még egy kört nyargalni, felmászni, leugrani, ordítani, odaütni, visszaadni, mert 45 perc jóságidő következik. A kerítés túloldalán vannak a boldogok, akik mára végeztek, túl kicsik még vagy már túl nagyok az iskolához. Sétálnak, rollereznek, kerékpároznak a háztömb előtti járdán. Barna bőrű legényke néz vágyakozva befelé, szemmel láthatóan jobban szeretne elvegyülni a gyerektársaságban. Felszed néhány színes falevelet, csokorba fogja, majd magasba hajítja. Tátott szájjal nevet. Csorba csík. És bukott szamár is, fut végig a drót nélküli távírón. Itt lenne a helye, nem kaphatott felmentést, biztosan megint lóg, két hete járunk, ennyit sem lehet kibírni – így a felnőttek. Tesiből is meg kellett volna buktatni, vélik a srácok, lám, hiába kapaszkodott fel a porolóra, egyszer sem bírta felhúzni magát. Béé-naa, béé-naa…

A tarka sokszoknyás, a fáradtságtól döcögve járó fiatalasszony láttán a kis kelempászmadár elengedi a vasrudat. Az alkalmi kórus elcsendesedve figyel.

– Táska vagy Béluska? – hangzik a kérdés. Béluska, súgja szégyenlősen a gyerek, majd sugárzó mosollyal, óvatosan kiemeli testvérét a babakocsiból. Ügyetlen mozdulattal a vállára veti, mint egy krumplis zsákot. Béluska alig kisebb nála. Idétlen mozdulatokkal próbálja emelgetni a fejét, de nem nagyon sikerül, csak reszket azon a vékony nyakán. A kis lógósnak is reszket minden ina, de hősiesen kitart. Az asszony nyögve lehajol, átváltja a kallantyút, összecsukja a kocsit, mint egy esernyőt. A csípőjének támasztja, letörli a nyálat Béluska szája sarkából. Felemeli a kocsit, a két nagy szatyrot. Nagyon lassan lépkednek a lépcsőház felé. Mint aki végtelenül messzire indul, s jól be kell osztania az erejét.

Mintha az ajtó nyitása indítaná be, megszólal a sulicsengő. Nem a hangjától fut végig a hideg a szemlélődők hátán. A csúfolódók szemében iszonyat. A család a negyediken lakik. Lift nincs. Csak a béna Béluska van.

A kép eredetije ITT 

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése