Ikarosz a tuja tetején

Csillag István illusztrációja

Mottó: „A repülés a létezés legcsodálatosabb lehetősége: olyan határtalanság és szabadság érzése, ami mások érdekeit sem sérti. Boldogságos repülést!” (Nagy Farkas Dudás Erika)

Írta: M. Szlávik Tünde

Tivadar egy szép koranyári éjszaka fedezte fel, hogy tud repülni. Kissé molyosan ballagott hazafelé a kocsmából, ahol a haverokkal legurítottak pár sört. A szomszéd házához érve érkezett az első inger: vizelnie kellett.

Azért itt az utcán talán mégsem kéne, gondolta, és sietős léptekkel, de kezét már az ágyékán nyugtatva bekocogott a saját kertjébe. A nagykapu mellett álló kb. háromméteres tuja mellé oldalazott be, cipzár ki, fej hátraszeg, majd gyermeki örömmel átadta magát a boldog megkönnyebbülésnek. Meneküljetek, macskák, dünnyögte csukott szemmel, még mindig hátrahajtott fejjel, amikor enyhe szédülést érzett, s mintha a füle mellett a szél is gyorsabban fújt volna. Himbilimbizett egyet, majd csomagolni kezdte a koronaékszert. Kinyitott szeme elől azonban eltűnt a tuja. A combjain valami furcsa bizsergés futott át, s mintha lógtak volna a lábfejei. Lenézett, s maga alatt látta a tuja csúcsát. Két karját hirtelen hátracsapta, a hirtelen mozdulattól beleesett a bokorba, jelentős felhámsérüléseket szerezve fedetlen testrészeire.

– Hasztakurva! – böffentett egy sörszagút. – Azt az utolsó felest már nem kellett volna meginni. Hátrált néhány lépésnyit, orrát tapogatva felsandított a tuja tetejére, amikor ismét megtörtént: emelkedni kezdett. Lassan szemmagasságba került a bokor csúcsa, aztán átlátott fölötte. Ijedtében összevissza csapkodott a karjaival, mire egyet pördülve a levegőben lezuhant. Ezúttal a puszpángsövényen landolt. Sajnos éppen aznap délelőtt tette rendbe egy sövényvágó ollóval – a csobakok kegyetlen bosszút álltak a bordáin. A biztonság kedvéért négykézláb caplatott el a bejárati ajtóig, kínosan megkapaszkodva minden útjába eső fűszálban. Mázli, hogy nőtlen vagyok, dünnyögte cipőhúzás közben. Ezután a hatpontos Kvák kapitány féle leszállás után nem hiányozna még egy kis fejbúbsimogatás a sodrófával. De azért álmában tenyeres-talpas medve asszonyság üldözte egy hatalmas légycsapóval, ami elől a függöny ráncai közé bújva tudott elmenekülni.

Mosolyogva tért magához – a plafon alatt húsz centivel. Ahogy hörrenve kiszaladt tüdejéből a levegő, süllyedni kezdett, s a franciaágyra huppant. Megőrültem, zihálta, s a fejét forgatva körbesvenkelt a szobában: ablak, függöny, gardróbszekrény, tükrében pohoskás, kócos, eszelős tekintettel az ágytámlába kapaszkodó, lehorzsolt orrú Tivadar, ajtó, polc, súlyzók… Súlyzók! Egy féloldalas, béna hátrabukfenccel átszelte az ágyat, térdre esett a bolyhos ágyelőn, és reszkető kézzel magára csatolta a lábsúlyokat. Úgy tűnt, ez az ötlet bevált. Igaz, délre reszketett az ina a szokatlan megerőltetéstől, estére meg ücsörögni való ereje sem maradt, de sikerült a földön maradnia.

A reggel azonban ismét a karnis magasságában találta.

Megpróbált nem pánikba esni. Végeredményben nem is volt rossz ez a lebegés. Ha kifújta a levegőt, lejjebb süllyedt, ha óvatosan mozgatta a karjait, irányt változtatott, de ha csapkodni kezdett, leesett. A repülés veszélytelen, állapította meg, a biztonságos landolást kellene megtanulni.

Furabogárnak érezte magát, senkit nem mert beavatni. Viszont szabadságot vett ki, hogy megtanuljon bánni hirtelen támadt képességével. Elég hamar rájött, hogy a repülés nem függ össze sem az alkohollal, sem a vizelés okozta súlycsökkenéssel. Az ok ennél egyszerűbb, bár elcsépelten hangzik: a boldogság adott neki szárnyakat, az oldott állapot emelte a levegőbe, a nyugalom tartotta fent. Don’t worry, be happy, dúdolta, s amúgy Bobby McFerrinesen billegtette nagylábujjait, amitől lebegés közben centiket haladt előre. Rájött arra is, honnan vehetne leckéket: a YouTube-on szinkronúszókat tanulmányozott, hiszen azoktól látott ilyen apró mozdulatok által vezérelt, harmonikus, nyugodt mozgást. Megtanult lassan felemelkedni, széttárt karokkal, merev testtel hátradőlve megfordulni, mintha egy láthatatlan kötél lenne a dereka alatt. Hamarosan tudott jojóként felszállni-lesüllyedni, de a legjobban az egyenes vonalú egyenletes mozgást élvezte, ahogy arccal a föld felé, a talajjal párhuzamosan haladt, leszorított lábfejekkel, előre nyújtott bal karral. Supermanként suhant a kertek fölött a langyos éjszakában, bár mellőzte a testnadrágot és a kívül viselhető színes alsót.

Repülni immáron tudott – a leszállásnál igyekezett puhára esni. Azután eszébe jutottak elfuserált, autodidakta agykontrollos próbálkozásai. Lebegő sirályt, gólyát képzelt maga elé, de a föld felé közeledve idétlen gatyás ölyvnek képzelte magát a pocakjával és berogyasztott térdeivel. Ettől rögtön röhögnie kellett, s mindig nagyot zakózott. Aztán rátalált agyában a bázisugró ejtőernyős képére, aki megadott pontra képes megérkezni. Innen már csak egy lépés volt az esernyő nélküli Mary Poppins, aztán elég volt lassan kifújni a levegőt, és szépen talpra tudott ereszkedni.

Ebben a pillanatban valóban felébredt. Semmire nem emlékezett. Így aztán a farpofái közé szorult tujagallyakat sem tudta mire vélni.

Eredeti megjelenés: Háromszék 
Szerző: 2018. 02. 10.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése