Ikarosz a tuja tetején

Csillag István illusztrációja

Mottó: „A repülés a létezés legcsodálatosabb lehetősége: olyan határtalanság és szabadság érzése, ami mások érdekeit sem sérti. Boldogságos repülést!” (Nagy Farkas Dudás Erika)

Írta: M. Szlávik Tünde

Tivadar egy szép koranyári éjszaka fedezte fel, hogy tud repülni. Kissé molyosan ballagott hazafelé a kocsmából, ahol a haverokkal legurítottak pár sört. A szomszéd házához érve érkezett az első inger: vizelnie kellett.

Azért itt az utcán talán mégsem kéne, gondolta, és sietős léptekkel, de kezét már az ágyékán nyugtatva bekocogott a saját kertjébe. A nagykapu mellett álló kb. háromméteres tuja mellé oldalazott be, cipzár ki, fej hátraszeg, majd gyermeki örömmel átadta magát a boldog megkönnyebbülésnek. Meneküljetek, macskák, dünnyögte csukott szemmel, még mindig hátrahajtott fejjel, amikor enyhe szédülést érzett, s mintha a füle mellett a szél is gyorsabban fújt volna. Himbilimbizett egyet, majd csomagolni kezdte a koronaékszert. Kinyitott szeme elől azonban eltűnt a tuja. A combjain valami furcsa bizsergés futott át, s mintha lógtak volna a lábfejei. Lenézett, s maga alatt látta a tuja csúcsát. Két karját hirtelen hátracsapta, a hirtelen mozdulattól beleesett a bokorba, jelentős felhámsérüléseket szerezve fedetlen testrészeire.

– Hasztakurva! – böffentett egy sörszagút. – Azt az utolsó felest már nem kellett volna meginni. Hátrált néhány lépésnyit, orrát tapogatva felsandított a tuja tetejére, amikor ismét megtörtént: emelkedni kezdett. Lassan szemmagasságba került a bokor csúcsa, aztán átlátott fölötte. Ijedtében összevissza csapkodott a karjaival, mire egyet pördülve a levegőben lezuhant. Ezúttal a puszpángsövényen landolt. Sajnos éppen aznap délelőtt tette rendbe egy sövényvágó ollóval – a csobakok kegyetlen bosszút álltak a bordáin. A biztonság kedvéért négykézláb caplatott el a bejárati ajtóig, kínosan megkapaszkodva minden útjába eső fűszálban. Mázli, hogy nőtlen vagyok, dünnyögte cipőhúzás közben. Ezután a hatpontos Kvák kapitány féle leszállás után nem hiányozna még egy kis fejbúbsimogatás a sodrófával. De azért álmában tenyeres-talpas medve asszonyság üldözte egy hatalmas légycsapóval, ami elől a függöny ráncai közé bújva tudott elmenekülni.

Mosolyogva tért magához – a plafon alatt húsz centivel. Ahogy hörrenve kiszaladt tüdejéből a levegő, süllyedni kezdett, s a franciaágyra huppant. Megőrültem, zihálta, s a fejét forgatva körbesvenkelt a szobában: ablak, függöny, gardróbszekrény, tükrében pohoskás, kócos, eszelős tekintettel az ágytámlába kapaszkodó, lehorzsolt orrú Tivadar, ajtó, polc, súlyzók… Súlyzók! Egy féloldalas, béna hátrabukfenccel átszelte az ágyat, térdre esett a bolyhos ágyelőn, és reszkető kézzel magára csatolta a lábsúlyokat. Úgy tűnt, ez az ötlet bevált. Igaz, délre reszketett az ina a szokatlan megerőltetéstől, estére meg ücsörögni való ereje sem maradt, de sikerült a földön maradnia.

A reggel azonban ismét a karnis magasságában találta.

Megpróbált nem pánikba esni. Végeredményben nem is volt rossz ez a lebegés. Ha kifújta a levegőt, lejjebb süllyedt, ha óvatosan mozgatta a karjait, irányt változtatott, de ha csapkodni kezdett, leesett. A repülés veszélytelen, állapította meg, a biztonságos landolást kellene megtanulni.

Furabogárnak érezte magát, senkit nem mert beavatni. Viszont szabadságot vett ki, hogy megtanuljon bánni hirtelen támadt képességével. Elég hamar rájött, hogy a repülés nem függ össze sem az alkohollal, sem a vizelés okozta súlycsökkenéssel. Az ok ennél egyszerűbb, bár elcsépelten hangzik: a boldogság adott neki szárnyakat, az oldott állapot emelte a levegőbe, a nyugalom tartotta fent. Don’t worry, be happy, dúdolta, s amúgy Bobby McFerrinesen billegtette nagylábujjait, amitől lebegés közben centiket haladt előre. Rájött arra is, honnan vehetne leckéket: a YouTube-on szinkronúszókat tanulmányozott, hiszen azoktól látott ilyen apró mozdulatok által vezérelt, harmonikus, nyugodt mozgást. Megtanult lassan felemelkedni, széttárt karokkal, merev testtel hátradőlve megfordulni, mintha egy láthatatlan kötél lenne a dereka alatt. Hamarosan tudott jojóként felszállni-lesüllyedni, de a legjobban az egyenes vonalú egyenletes mozgást élvezte, ahogy arccal a föld felé, a talajjal párhuzamosan haladt, leszorított lábfejekkel, előre nyújtott bal karral. Supermanként suhant a kertek fölött a langyos éjszakában, bár mellőzte a testnadrágot és a kívül viselhető színes alsót.

Repülni immáron tudott – a leszállásnál igyekezett puhára esni. Azután eszébe jutottak elfuserált, autodidakta agykontrollos próbálkozásai. Lebegő sirályt, gólyát képzelt maga elé, de a föld felé közeledve idétlen gatyás ölyvnek képzelte magát a pocakjával és berogyasztott térdeivel. Ettől rögtön röhögnie kellett, s mindig nagyot zakózott. Aztán rátalált agyában a bázisugró ejtőernyős képére, aki megadott pontra képes megérkezni. Innen már csak egy lépés volt az esernyő nélküli Mary Poppins, aztán elég volt lassan kifújni a levegőt, és szépen talpra tudott ereszkedni.

Ebben a pillanatban valóban felébredt. Semmire nem emlékezett. Így aztán a farpofái közé szorult tujagallyakat sem tudta mire vélni.

Eredeti megjelenés: Háromszék 

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése