Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Ikarosz a tuja tetején
Mottó: „A repülés a létezés legcsodálatosabb lehetősége: olyan határtalanság és szabadság érzése, ami mások érdekeit sem sérti. Boldogságos repülést!” (Nagy Farkas Dudás Erika)
Írta: M. Szlávik Tünde
Tivadar egy szép koranyári éjszaka fedezte fel, hogy tud repülni. Kissé molyosan ballagott hazafelé a kocsmából, ahol a haverokkal legurítottak pár sört. A szomszéd házához érve érkezett az első inger: vizelnie kellett.
Azért itt az utcán talán mégsem kéne, gondolta, és sietős léptekkel, de kezét már az ágyékán nyugtatva bekocogott a saját kertjébe. A nagykapu mellett álló kb. háromméteres tuja mellé oldalazott be, cipzár ki, fej hátraszeg, majd gyermeki örömmel átadta magát a boldog megkönnyebbülésnek. Meneküljetek, macskák, dünnyögte csukott szemmel, még mindig hátrahajtott fejjel, amikor enyhe szédülést érzett, s mintha a füle mellett a szél is gyorsabban fújt volna. Himbilimbizett egyet, majd csomagolni kezdte a koronaékszert. Kinyitott szeme elől azonban eltűnt a tuja. A combjain valami furcsa bizsergés futott át, s mintha lógtak volna a lábfejei. Lenézett, s maga alatt látta a tuja csúcsát. Két karját hirtelen hátracsapta, a hirtelen mozdulattól beleesett a bokorba, jelentős felhámsérüléseket szerezve fedetlen testrészeire.
– Hasztakurva! – böffentett egy sörszagút. – Azt az utolsó felest már nem kellett volna meginni. Hátrált néhány lépésnyit, orrát tapogatva felsandított a tuja tetejére, amikor ismét megtörtént: emelkedni kezdett. Lassan szemmagasságba került a bokor csúcsa, aztán átlátott fölötte. Ijedtében összevissza csapkodott a karjaival, mire egyet pördülve a levegőben lezuhant. Ezúttal a puszpángsövényen landolt. Sajnos éppen aznap délelőtt tette rendbe egy sövényvágó ollóval – a csobakok kegyetlen bosszút álltak a bordáin. A biztonság kedvéért négykézláb caplatott el a bejárati ajtóig, kínosan megkapaszkodva minden útjába eső fűszálban. Mázli, hogy nőtlen vagyok, dünnyögte cipőhúzás közben. Ezután a hatpontos Kvák kapitány féle leszállás után nem hiányozna még egy kis fejbúbsimogatás a sodrófával. De azért álmában tenyeres-talpas medve asszonyság üldözte egy hatalmas légycsapóval, ami elől a függöny ráncai közé bújva tudott elmenekülni.
Mosolyogva tért magához – a plafon alatt húsz centivel. Ahogy hörrenve kiszaladt tüdejéből a levegő, süllyedni kezdett, s a franciaágyra huppant. Megőrültem, zihálta, s a fejét forgatva körbesvenkelt a szobában: ablak, függöny, gardróbszekrény, tükrében pohoskás, kócos, eszelős tekintettel az ágytámlába kapaszkodó, lehorzsolt orrú Tivadar, ajtó, polc, súlyzók… Súlyzók! Egy féloldalas, béna hátrabukfenccel átszelte az ágyat, térdre esett a bolyhos ágyelőn, és reszkető kézzel magára csatolta a lábsúlyokat. Úgy tűnt, ez az ötlet bevált. Igaz, délre reszketett az ina a szokatlan megerőltetéstől, estére meg ücsörögni való ereje sem maradt, de sikerült a földön maradnia.
A reggel azonban ismét a karnis magasságában találta.
Megpróbált nem pánikba esni. Végeredményben nem is volt rossz ez a lebegés. Ha kifújta a levegőt, lejjebb süllyedt, ha óvatosan mozgatta a karjait, irányt változtatott, de ha csapkodni kezdett, leesett. A repülés veszélytelen, állapította meg, a biztonságos landolást kellene megtanulni.
Furabogárnak érezte magát, senkit nem mert beavatni. Viszont szabadságot vett ki, hogy megtanuljon bánni hirtelen támadt képességével. Elég hamar rájött, hogy a repülés nem függ össze sem az alkohollal, sem a vizelés okozta súlycsökkenéssel. Az ok ennél egyszerűbb, bár elcsépelten hangzik: a boldogság adott neki szárnyakat, az oldott állapot emelte a levegőbe, a nyugalom tartotta fent. Don’t worry, be happy, dúdolta, s amúgy Bobby McFerrinesen billegtette nagylábujjait, amitől lebegés közben centiket haladt előre. Rájött arra is, honnan vehetne leckéket: a YouTube-on szinkronúszókat tanulmányozott, hiszen azoktól látott ilyen apró mozdulatok által vezérelt, harmonikus, nyugodt mozgást. Megtanult lassan felemelkedni, széttárt karokkal, merev testtel hátradőlve megfordulni, mintha egy láthatatlan kötél lenne a dereka alatt. Hamarosan tudott jojóként felszállni-lesüllyedni, de a legjobban az egyenes vonalú egyenletes mozgást élvezte, ahogy arccal a föld felé, a talajjal párhuzamosan haladt, leszorított lábfejekkel, előre nyújtott bal karral. Supermanként suhant a kertek fölött a langyos éjszakában, bár mellőzte a testnadrágot és a kívül viselhető színes alsót.
Repülni immáron tudott – a leszállásnál igyekezett puhára esni. Azután eszébe jutottak elfuserált, autodidakta agykontrollos próbálkozásai. Lebegő sirályt, gólyát képzelt maga elé, de a föld felé közeledve idétlen gatyás ölyvnek képzelte magát a pocakjával és berogyasztott térdeivel. Ettől rögtön röhögnie kellett, s mindig nagyot zakózott. Aztán rátalált agyában a bázisugró ejtőernyős képére, aki megadott pontra képes megérkezni. Innen már csak egy lépés volt az esernyő nélküli Mary Poppins, aztán elég volt lassan kifújni a levegőt, és szépen talpra tudott ereszkedni.
Ebben a pillanatban valóban felébredt. Semmire nem emlékezett. Így aztán a farpofái közé szorult tujagallyakat sem tudta mire vélni.
Eredeti megjelenés: Háromszék
Hasonló
Pörköltszagú piperkőcök
Kormos alma, perzselt búzav...
Az utolsó rendelés
Szerencsés csillagzat alatt
Kis papír, ha jó
Virágoskert az én telkem
Mint aki végtelenül messzir...
Hiábavaló áldozat
Csillagszemű csikóim
Esetem a balesetin
Szindbád, a védelmező
Nem addig van az…
Az én hősöm
Egy lélekkel lépteim előtt
Ha majd elvirít a gyöngyvir...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése