Családi múzeum

Írta: Kulcsár Attila

Illusztráció: A halhatatlan hintaló – kiállítás Leányfalun

Nyáron sokan távoli országokba utazunk kikapcsolódni, legtöbbször a tengerpartra.  A negyedik napra rendszerint napszúrást kapunk, leég a hátunkról a bőr – ekkor múzeumokba kezdünk látogatni, képtárakat tekintünk meg, megismerjük a városok régészeti emlékeit, a kulturális örökségeket. Pedig itthon is rengeteg látnivaló van. A fővárosiakhoz útlevél se kell! Mindenki nézzen előbb szét otthon is!

Nálunk, a Venyige utca 102-ben az elmúlt években nyílott egy Helytörténeti Múzeum.  Nyitva van reggel 9-től délután 4-ig. Diákoknak, nyugdíjasoknak ingyenes a belépő, családtagoknak büfészolgáltatás is jár.

Mindig van egy idősebb úr, aki végigvezeti a látogatókat a termek során. Ahogy az lenni szokott, ez a múzeum is műemlék, a múlt évszázad elején készült, csináld magad stílusban, Csuka dédnagyapám építette. Itt minden az ő keze munkája. A mestergerendába bele van vésve: „Építette Csuka Bálint, az Úr 1912. évében.” Látszik, hogy vonókéssel fózolhatta le az éleit a fának.

Az tesz itt értékessé mindent, hogy a régiek keze munkája leolvasható a tárgyakról. Az egyik sarokban áll egy próbababa – azt is ő faragta –, mert a nagyanyám varrogatott a faluban. Azokból darabokból nem maradt meg semmi, most egy ritkaság öltözteti fel a tagbaszakadt bábut. Az apám inge. Egyszerű, kékfestett ing, de a hátul a derekánál van egy fehér betoldás.  Még volt időm megkérdezni anyámat, hogy az mért olyan, fázott a veséje? Nevetve mesélte el, hogy régen, ha elkopott az ing nyaka a sok mosástól, akkor megfordították, ha megint elkopott, levágtak az ing aljából egy csíkot, kitoldották valamivel, és az aljából új gallért varrtak. „Nézzék a bonyolult műtétet az ing nyakán, a maiak nem tudnák ezt megcsinálni” – mutogatom a vendégeimnek.  Jártak itt kínaiak is, és azok azt mondták, hogy ők ilyenkor atlétatrikót csinálnak az ingből.

A lombfűrésszel kivágott borotválkozótükör állványa még őket is ámulatba ejtette. Kacskaringós indák fogják körül a kerek üveget, a levelekbe tűvékonyan bele van vágva az erezete is.  Azt kérdezték, hogy milyen nagyra nőtt nagyapám szakálla, amíg ez elkészült. A míves székelykapu ácsmunkájának láttán azt, hogy és addig nem jöttek be a mongolok lopni?  Sajnos nem tudtam rá válaszolni, de visszakérdeztem, hogy nálatok meg átjáró ház volt addig az ország, amíg a kínai Nagy Fal el nem készült?

Anyám horgolt abroszai is lenyűgözik a női vendégeinket. Mikor volt erre ideje, kérdezik legtöbbször, mintha csak idő kérdése volna. „Hát, amikor lefektette a hat gyereket, és rossz volt a TV műsor, akkor elszöszmötölt rajtuk” – szoktam mondani. És rossz volt, mert nem is volt villany a tanyán kezdetben, aztán meg a térerő hiányzott.

A hintalovam is megvan még, azt is apám csinálta. Két ló van egymás mellett. A kisebbik egy csikó. Azt mondta, ez már motor is. A bátyám ült a nagyon, én meg a kettő között egy ülésen. Ez így már oldalkocsis – magyarázta.

Nyáron az unokákat az anyjuk utazási irodája ide küldi. Jönnek különböző turnusokban. Az udvaron megvan még a babaház, amit már én csináltam. Most is látszik a lábamon az a sebhely, amikor fűrész megszaladt a kezemben. A gyerekek megtapogatják az én fűrészem nyomát is. Van egy másik sebem is, mintegy jelezve, hogy nem voltam olyan ügyes, mint a nagyszüleim. Ott van az egyik fiókban az a gipsz, ami az én kezem nyomát őrzi, amikor el volt törve, nyílt töréssel egy fáramászás okából. Amikor levágták, elkértem a SZTK-ban.

A tágas udvaron lehetne bigézni, megvan hozzá az ütővessző és a bige is. Olyasmi, mint baseball, mutogatom nekik, csak magyar. Van hozzá sapka? – kérdezik. Amikor mondom, hogy nincs, nem is érdekli őket. Viszont a múzeum-kertben csalinkáznak az én villás botommal, a régi babakocsi kerekét kergetve, és azt mondják, jobb, mint a gördeszka, mert ezt homokon is gurul.

Minden múzeumnak vannak olyan ritkaságai, amelyek csak ünnepélyes alkalmakkor kerülnek bemutatásra. Ezeket egy szekrényben őrizzük. Az egyik polcon a lekvárok sorakoznak. Van barack és szilva is, több üveggel. Az unokáknak készítette a nejem, a lányoknak. Csak a lakodalmas kiflihez használható fel. A másik szekrényben a szilvapálinkám van ledugaszolva. Csak a dédunokáim születésekor szabad megbontani. Lehet, hogy én már nem is iszok belőle, de így írja elő a múzeumi törvény.

A múzeumunk féltve őrzött kincse az ajtófélfa. Az a mi családfánk. Száz éve minden gyerek növekedése fel van jegyezve rajta, nagyapától az unokákig. Nevek, dátumok, a szülők kézírásával. Vésve, tintaceruzával, tollal. Mindegyik eredeti és hiteles. Egy plexilap védi a történelem hamisítóktól. Mázolás csak azon túl lehetett. Jól látható, hogy az egyes generációk egyre magasabbak. Hja, a gyerekek a fejünkre nőnek, az ajtófélfát is kinövik egyszer.

Hétfőn ez a múzeum is zárva tart, ilyenkor koszorúzáson vagyok az I. világháborús emlékműnél. Dédnagyapán Doberdónál eset el, nem tudjuk, hol nyugszik, ezért itt helyezem el az emlékezés virágait. Ha hazamegyek, előveszem a múzeum legrégebbi darabját, egy általa fabrikált hamutartót. Gránáthüvelyből van kihajtogatva a széle, cigaretták részére. Kiviszem a kertbe, és rágyújtok ilyenkor egy szálra, bár nem is dohányzom. Beleszívok pár slukkot, és ott hagyom a csikket elaludni a lemezén. De ilyenkor feltámad valami szél, és mintha tovább szívná valaki, úgy hamvad el…

Szerző: 2019. 01. 02.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése