Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Krúdy vegetáriánus módra
Írta: Kulcsár Attila
A klasszikusokkal az a baj, hogy halhatatlanok. Műveik örök időkre fennmaradnak, mert üzenetük van minden kor embere számára. De nem ám egy az egyben. A nyelv és a viszonyok időről időre elavulnak, le kell fordítani őket a jelenre. Ezért a sikertörténeteket folyton átírják, meghúzzák, aktualizálják. Shakespeare művei közül a Rómeó és Júliát újították fel a legtöbbször. A fiatalok szerelme maradt, a két család gyűlölködése ma is előfordul, csak most már pisztollyal párbajoznak, autóval üldözik egymást, és kábítószer túladagolással lesznek öngyilkosok. Amíg a veronai szerelmesekből West Side Story lett, Shakespeare sokszor fordult meg a sírjában. A szerelem örök téma, csak a vonzódás és vonzódás között egyre nagyobb a különbség. Capulet Júlia ma már így is epekedik: – Ó, Rómeó, miért vagy te Júlia, tagadd meg atyád, és dobd el nemed…
A mi Krúdy Gyulánk is halad a korral, mert ma is közöttünk él. Ha egy fárasztó nap után, záróra előtt betéved a Zöld labdarózsa kisvendéglőbe, és a thonet fogasra felkanyarítja felöltőjét, rögtön kipenderül a főpincér a söntéspult mögül és megkérdezi: – Mivel szolgálhatok a Művész úrnak?
De már a cég ügyvezetője is előkerül a kassza mellől, melyen éppen a napi feketegazdaságot tüntette el, vagyis hogy a pálinkás üvegekről ne hiányozzon a zárjegy, és a szakácsnak legyen munkaszerződése. Mivel nagy műveltségű, olvasott asszony, rögtön meglátja a férfi megváltozott, zavart tekintetében, hogy amióta azt a töméntelen húgysavat kimutatta egy zsidó csodarabbi a vizeletében, már nem az nagy velőevő, pörköltzabáló alfahím – de tudja, hogy konyhájuk nyálösszefuttató ajánlatának nem tud ellenállni a zsigeri gurman.
– Mit szólna Szindbád úr egy burgonyás sütőtök krémleveshez. Egyenesen Demecserből hozattam a pityókát, mely megfőve olyan puha, hogy egy csecsemő is elfogyaszthatná.
– És a sütőtök legalább a Nagykunságból való, mert ott olyan édesre érleli a napsütés, hogy cukorbajos már nem is fogyaszthatja…
– Nyugodjon meg az úr, ez eredeti törökszentmiklósi, ez jó gyomorrák ellen is a Fogarasi doktor szerint, akinek bizton hihetünk, mert a diplomáját a még a Lomonoszov Egyetemen szerezte. De ez csak azzal együtt nyugtatta meg Szindbádot, hogy legutóbb a kemecsei javasasszony megállapította neki a diagnózist, amikor eleredt az orra vére, hogy ez nem a cukorbetegségtől van.
Mikor intett, hogy rendben van, nekiláttak a konyhában az alapanyagok összeválogatásához, hogy nehogy tréfli legyen közöttük. A turmixolás előtt még magához kérette a szakácsot, hogy egy kis sárgarépát is tegyen bele, mert az adja meg az igazi zamatát.
Amikor egy kis porcelán csészében kihozták neki a párolgó levest, belenyúlt a kabátzsebébe, ahol külön rekeszekben mindenféle fűszerek voltak elkülönítve, megszórta fenyőmaggal, és komótosan ráúsztatott a tetejére három tökmagot díszítésnek. Aztán kivette szájából vadonatúj műfogsorát, és a zsebébe hordott, szappantartóra emlékeztető dobozba helyezte. Ez volt a szokása, amikor valami hígat evett, hogy jobban élvezze azokat az eredeti ízeket, amelyeket hamis fogakkal nem is lehetne. Aztán ujjai női gerinceken tanult balett mozdulataival kanalazni kezdte a vegetáriánus ételt. – Igen ez van olyan jó – mondta szájával elismerően cuppantva –, mint a dévaványai Aranytúzokban a márványsajtos brokkoli leves.
Amikor végzett, jóízűt böffentett garatján. A pincér, mint oroszlán a Lánchíd hídfőjénél, feszes terpeszállásban nézte végig az egyetlen fogyasztó jóízű vacsorázását, mert tudta, hogy ez a kitüntető készenlét még sokat hoz a konyhára. Az igényes vendég érzi, hogy minden körülötte forog, minden pillantására figyelnek.
– Na de most már talán együnk valami komolyat is, kezd megjönni az étvágyam – szólalt meg Szindbád, amikor visszaillesztette a fogsorát.
– Ismeri a séfjük az erdők pecsenyéjét, a medveorrú gombát?
A főpincér egy pillanatra sértődöttséget mímelt, de aztán kihúzta magát, és büszkén odavágta: – Amelyiket úri gombának is hívnak, és becsületes magyar neve a vargánya? Minden héten kiszalad a fiúnk a lucfenyősbe, és összegyűjti a friss fejeket. Ma volt a napja, uraságodra várnak.
– Tudtam, hogy ide kell jönnöm, ugyanis a gombaterápia állítja helyre a szervezet sav-bázis egyensúlyát, és nekem ezt írta fel a Soltész doktor úr. Emellett olyan jótékony mellékhatása is van, hogy 100 grammja 35 kalóriát tartalmaz, hatod annyit, mint egy marhapörkölt.
– Elkészíthetünk belőle Szindbád úrnak egy pikáns gomba fasírtot?
– Nem bánom –, hagyta rá a daliás főpincérre Krúdy,alias Szindbád –, de akkor itt szállok meg a Labdarózsában,mert ennek a megemésztéséhez idő kell, a gomba rostjai nehezen emészthetők, megdolgoztatják a bélműködést, de hadd kínlódjanak a giliszták.
– Addig is hozzon egy palackkal abból a jóféle csevicei vízből, amelyik kénes hatásával azt az ételt is megjavítja, amelytől másnap hasfájást kapna az ember.
A gomba fasírt hamar elkészült a konyhán. A rizsköret petrezselyemzöldjével volt díszítve, és a szakács is majdnem eltalálta Szindbád ízlését – attól eltekintve, hogy az a mellényzsebében hordott fűszertartóból egy kis majoránnával tette még pikánsabbá a fasírt velőjét.
Amikor a pincér leszedte a tányérokat Krúdy kedvtelve legeltette szemét feszes sztreccs pantallóján, amely mintha lovagló nadrágnak készült volna, olyan passzentos volt az tomporán, a méretes szerszámát katonásan a bal oldalon hordta.
– Hozhatok még valamit az úrnak, talán egy fogselymet? – kérdezte az készségesen, amikor visszaállt a vendég mellé.
– Hogy is hívják magát, fiam? – kérdezte Szindbád, miközben a bugyellárisát keresgette a farzsebében…
– Kincsem Dezső a becsületes nevem, Kincsem, mint annak a csoda lónak, de csak Dezsinek szólítanak az ismerőseim.
– No, Dezsi, akkor hozz fel a záróra után egy palack Borszéki vizet a szobámba, két pohárral. Az jó lesz az emésztéshez is, meg a pótolja a vízveszteséget a fárasztó nap végén…
Hasonló
Emlékőrző utasellátó
Családi múzeum
Hálószaggató hátra olló
Holtomiglan holtáiglan
A tablókép szerelmese
Prózai sonkák
Kutyavilág
Hétköznapi fülkeforradalom
Időrablók kerüljenek!
Hájhámlasztás a szaunában
Elhasználódva
A sör apostola
Az ismeretlen forradalmi kö...
Valami bűzlik Dániában
A vég nélküli cigaretta
Őrző-védő a divat
A fel nem robbant szexbomba
Az építész álma
Azok a régi szép fürdőzések...
Játszik az öreg
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése