Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése
Krúdy vegetáriánus módra
Írta: Kulcsár Attila
A klasszikusokkal az a baj, hogy halhatatlanok. Műveik örök időkre fennmaradnak, mert üzenetük van minden kor embere számára. De nem ám egy az egyben. A nyelv és a viszonyok időről időre elavulnak, le kell fordítani őket a jelenre. Ezért a sikertörténeteket folyton átírják, meghúzzák, aktualizálják. Shakespeare művei közül a Rómeó és Júliát újították fel a legtöbbször. A fiatalok szerelme maradt, a két család gyűlölködése ma is előfordul, csak most már pisztollyal párbajoznak, autóval üldözik egymást, és kábítószer túladagolással lesznek öngyilkosok. Amíg a veronai szerelmesekből West Side Story lett, Shakespeare sokszor fordult meg a sírjában. A szerelem örök téma, csak a vonzódás és vonzódás között egyre nagyobb a különbség. Capulet Júlia ma már így is epekedik: – Ó, Rómeó, miért vagy te Júlia, tagadd meg atyád, és dobd el nemed…
A mi Krúdy Gyulánk is halad a korral, mert ma is közöttünk él. Ha egy fárasztó nap után, záróra előtt betéved a Zöld labdarózsa kisvendéglőbe, és a thonet fogasra felkanyarítja felöltőjét, rögtön kipenderül a főpincér a söntéspult mögül és megkérdezi: – Mivel szolgálhatok a Művész úrnak?
De már a cég ügyvezetője is előkerül a kassza mellől, melyen éppen a napi feketegazdaságot tüntette el, vagyis hogy a pálinkás üvegekről ne hiányozzon a zárjegy, és a szakácsnak legyen munkaszerződése. Mivel nagy műveltségű, olvasott asszony, rögtön meglátja a férfi megváltozott, zavart tekintetében, hogy amióta azt a töméntelen húgysavat kimutatta egy zsidó csodarabbi a vizeletében, már nem az nagy velőevő, pörköltzabáló alfahím – de tudja, hogy konyhájuk nyálösszefuttató ajánlatának nem tud ellenállni a zsigeri gurman.
– Mit szólna Szindbád úr egy burgonyás sütőtök krémleveshez. Egyenesen Demecserből hozattam a pityókát, mely megfőve olyan puha, hogy egy csecsemő is elfogyaszthatná.
– És a sütőtök legalább a Nagykunságból való, mert ott olyan édesre érleli a napsütés, hogy cukorbajos már nem is fogyaszthatja…
– Nyugodjon meg az úr, ez eredeti törökszentmiklósi, ez jó gyomorrák ellen is a Fogarasi doktor szerint, akinek bizton hihetünk, mert a diplomáját a még a Lomonoszov Egyetemen szerezte. De ez csak azzal együtt nyugtatta meg Szindbádot, hogy legutóbb a kemecsei javasasszony megállapította neki a diagnózist, amikor eleredt az orra vére, hogy ez nem a cukorbetegségtől van.
Mikor intett, hogy rendben van, nekiláttak a konyhában az alapanyagok összeválogatásához, hogy nehogy tréfli legyen közöttük. A turmixolás előtt még magához kérette a szakácsot, hogy egy kis sárgarépát is tegyen bele, mert az adja meg az igazi zamatát.
Amikor egy kis porcelán csészében kihozták neki a párolgó levest, belenyúlt a kabátzsebébe, ahol külön rekeszekben mindenféle fűszerek voltak elkülönítve, megszórta fenyőmaggal, és komótosan ráúsztatott a tetejére három tökmagot díszítésnek. Aztán kivette szájából vadonatúj műfogsorát, és a zsebébe hordott, szappantartóra emlékeztető dobozba helyezte. Ez volt a szokása, amikor valami hígat evett, hogy jobban élvezze azokat az eredeti ízeket, amelyeket hamis fogakkal nem is lehetne. Aztán ujjai női gerinceken tanult balett mozdulataival kanalazni kezdte a vegetáriánus ételt. – Igen ez van olyan jó – mondta szájával elismerően cuppantva –, mint a dévaványai Aranytúzokban a márványsajtos brokkoli leves.
Amikor végzett, jóízűt böffentett garatján. A pincér, mint oroszlán a Lánchíd hídfőjénél, feszes terpeszállásban nézte végig az egyetlen fogyasztó jóízű vacsorázását, mert tudta, hogy ez a kitüntető készenlét még sokat hoz a konyhára. Az igényes vendég érzi, hogy minden körülötte forog, minden pillantására figyelnek.
– Na de most már talán együnk valami komolyat is, kezd megjönni az étvágyam – szólalt meg Szindbád, amikor visszaillesztette a fogsorát.
– Ismeri a séfjük az erdők pecsenyéjét, a medveorrú gombát?
A főpincér egy pillanatra sértődöttséget mímelt, de aztán kihúzta magát, és büszkén odavágta: – Amelyiket úri gombának is hívnak, és becsületes magyar neve a vargánya? Minden héten kiszalad a fiúnk a lucfenyősbe, és összegyűjti a friss fejeket. Ma volt a napja, uraságodra várnak.
– Tudtam, hogy ide kell jönnöm, ugyanis a gombaterápia állítja helyre a szervezet sav-bázis egyensúlyát, és nekem ezt írta fel a Soltész doktor úr. Emellett olyan jótékony mellékhatása is van, hogy 100 grammja 35 kalóriát tartalmaz, hatod annyit, mint egy marhapörkölt.
– Elkészíthetünk belőle Szindbád úrnak egy pikáns gomba fasírtot?
– Nem bánom –, hagyta rá a daliás főpincérre Krúdy,alias Szindbád –, de akkor itt szállok meg a Labdarózsában,mert ennek a megemésztéséhez idő kell, a gomba rostjai nehezen emészthetők, megdolgoztatják a bélműködést, de hadd kínlódjanak a giliszták.
– Addig is hozzon egy palackkal abból a jóféle csevicei vízből, amelyik kénes hatásával azt az ételt is megjavítja, amelytől másnap hasfájást kapna az ember.
A gomba fasírt hamar elkészült a konyhán. A rizsköret petrezselyemzöldjével volt díszítve, és a szakács is majdnem eltalálta Szindbád ízlését – attól eltekintve, hogy az a mellényzsebében hordott fűszertartóból egy kis majoránnával tette még pikánsabbá a fasírt velőjét.
Amikor a pincér leszedte a tányérokat Krúdy kedvtelve legeltette szemét feszes sztreccs pantallóján, amely mintha lovagló nadrágnak készült volna, olyan passzentos volt az tomporán, a méretes szerszámát katonásan a bal oldalon hordta.
– Hozhatok még valamit az úrnak, talán egy fogselymet? – kérdezte az készségesen, amikor visszaállt a vendég mellé.
– Hogy is hívják magát, fiam? – kérdezte Szindbád, miközben a bugyellárisát keresgette a farzsebében…
– Kincsem Dezső a becsületes nevem, Kincsem, mint annak a csoda lónak, de csak Dezsinek szólítanak az ismerőseim.
– No, Dezsi, akkor hozz fel a záróra után egy palack Borszéki vizet a szobámba, két pohárral. Az jó lesz az emésztéshez is, meg a pótolja a vízveszteséget a fárasztó nap végén…
Hasonló
Emlékőrző utasellátó
Családi múzeum
Hálószaggató hátra olló
Holtomiglan holtáiglan
A tablókép szerelmese
Prózai sonkák
Kutyavilág
Hétköznapi fülkeforradalom
Időrablók kerüljenek!
Hájhámlasztás a szaunában
Elhasználódva
A sör apostola
Az ismeretlen forradalmi kö...
Valami bűzlik Dániában
A vég nélküli cigaretta
Őrző-védő a divat
A fel nem robbant szexbomba
Az építész álma
Azok a régi szép fürdőzések...
Játszik az öreg
Valahol a Hargitán

Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése
Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése
Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése