Időrablók kerüljenek!

Írta: Kulcsár Attila

Salvador Dalí Az elfolyó idő másolata.jpgKérem, én egyszerűen nem érek rá erre. Nekem már tele van a tököm ezzel. A komputerem szerint eddig kilenc és fél év ment el az életemből sorban állásra és mindenféle várakozásra.

Legutóbb is… Nálunk a postán nincs sorszámhúzás, mielőtt beállok valamelyik sorba, személyiségi, szociológiai elemzést végzek a szememmel, mert nem a hossza számít, hanem a sorban állók. Az a diák ott elől befizeti az étkezési csekkjét, és már el is tűnik. Az az ide-oda sandító izgága az öregasszony mögött zsebtolvaj lehet. Ki fog állni a hamar, ha az néni végez − vagy még előbb, ha ő végez. De az az aktatáskás kopasz a legveszélyesebb. Vagy tíz ajánlott küldemény lapulhat a táskájában, meg hárman még megkérték a hivatalban, hogy adja fel az övékét is. Bélyeg egyiken sincs.

Na, talán annál a hatfős sornál végzek a leghamarább, mert kettőnél csak egy-egy levelet látok, és elöl az a két lány együtt van. Az a nő meg a pénzzel a kezében hamar elmegy az útból, mert megmondják neki, hogy az egy másik ablak. Ez a szakadt alak meg itt a sor végén biztos lejmolni akar.

Beállok hát ide, és szarom el az időmet. Nekem napirendem van. Ezer elintéznivalóm. Nálam minden elő van készítve. Bélyeg felragasztva, sürgősséginek a pénz kiszámolva. De várok, várok…És nem halad, pont az én sorom nem, mi van már?… Úristen, az a két csaj dísztáviratok között válogat: Jó lesz ez, ez olyan cuki…, én is ilyet kaptam a ballagásra; te, ez temetésre való, ez férfinak való…, ez olyan uncsi. −Döntsetek már, kisanyáim, mert megy a vonatom! − dühöngök. Nagy nehezen választanak, és akkor jön az a nő a szóló levéllel, de Szíriába akarja elküldeni, és nincs rajta a feladó, ráadásul ajánlva szeretné, de otthon hagyta a másik szemüvegét. Szerencsétlenkedik egy darabig, de kap egy nyomtatványt, és ott akarja kitölteni. Kérem, ne tartsa fel a sort, ott az az írópult, oda tessék menni, és olvashatóan…

Elmegy, remélem, gondja lesz az arab írással és a számokkal is… Na, azt várhatja, míg visszaengedem magam elé. Remélem, addig végzek… A másik úr, előttem, átvert. Igaz, hogy egy levele van, de van egy postán maradó másik küldeménye is. A postás kisasszony elmegy keresgélni a múlt heti levelek között. Való ezeknek levél? Ma, a mobil világban csak a hivatalok leveleznek. Tértivevénnyel, mert az jó drága, futja az államkasszából, de ismeri az állampolgárt − enélkül letagadná az idézést. Ez is mit nyekereg itt előttem, hogy nem veszi át? Ja, mert a rendőrségtől jött? Na ja, még szép, biztos megérkezett a büntetés a múltkori parkolócédula miatt.

Már csak a hajléktalan kinézetű alak áll előttem. Ez be akar cserélni egy ötszázast, amit biztos egy kukából turkált nadrágban talált valahol, de hiányzik a sarkából egy darab. Szerencsére elküldi a postásnő a Nemzeti Bankba, hogy majd ott becserélik.

És aztán mit csinál? Feláll, bezárja a kisablakot, hogy egy kis türelmet kér, és elmegy pisilni vagy hova. Hát már a nőknek is baj van a prosztatájukkal vagy mivel, vagy csak sima hólyaghurut? Hát ezt jól kifogtam megint. Aztán vissza akart jönni a sorba a szíriai nő. Hát nekem ebből elegem van…

Én erre nem érek rá. Mennem kell még jegyet vásárolni az állomásra, holnapra. Fát vágni a kandallóba, visszavinni az antenna csatlakozót a boltba, mert nem jó, megválaszolni vagy két sürgős levelet, meg kell írni egy opponenciát, vásárolni kéne kaját, orvoshoz beugrani, le kell olvasni a vízórát még világosban, és jönnek hozzám a hirdetésre, mert el akarom adni a 12 éves Ibizámat.

De addig még sorban állok a Tesco pénztárnál, és az előttem levőnek nincs pénz a bankkártyáján, aztán ebédjegyekkel fizeti ki a legfontosabbakat, a többit otthagyta. Idő, idő, idő…. Az orvosi rendelőben, ahova receptet felírni mentem, csak táppénzellenőrzés van, meg óriási tömeg, persze magas lesz a vérnyomásom −hát milyen legyen?

Aztán ugyanez a vasúti pénztárnál.

A tessék mondani-val kezdődő jegyváltásnál a plafonon vagyok, hogy hányadik vágányról indul, folytatja, ott van uram kiírva, hallgassa, mert mindjárt be is mondják. Aztán egy nyugdíjas helyjegyet kér előttem, de a 16 órát összetéveszti a hat órával, és kezdődik az egész elölről, a pénztáros ideges, a néni magyarázatul hozzáteszi, hogy mert négy órára ott vár a Lajosom az állomáson. A következő vitatkozik, mert egymás mellé szerette volna a jegyeket, majd elcserélitek a vonaton, szólok barátságosan, és még neki áll feljebb, hogy ne tegezzen, maga vén szatír.

A kedves hölgyről, akit egyedül szimpatikusnak véltem, bár előttem állt, mert felkészülten beszólt a pénztárablakon, hogy március 23-ára az 5.23-kor induló INTERCITY-re kér jegyeket, kiderül, hogy Győrig, és 32 főre, és hogy akkor lesz-e csatlakozása a Győr- Sopron-Ebenfurti vasúton Csorna felé − akkor már ott is hagyom az egészet. Nem is zavar már, amikor még számlát is kér a Fülpösdaróci Általános Iskola részére.

Kirohanok a buszmegállóba. Persze nem jön. A legutóbbi vonat összes utasa ott várakozik velem együtt. Próbálok előre helyezkedni, hogy én legyek az első, legalább a hátsó ajtónál. És a buszsofőr nem nyitja ki. Dühösen előre szaladok, én szállok fel utoljára. Megkérdezem a vezető, mikor jön visszafele ez a járat.

− Egy óra múlva, de meddig kéri a jegyet?− kérdi.

− Eddig. Kösz, nem utazok − szólok és leszállok.

Most már úgy is mindegy. Végre lesz egy nyugodt órám, a várakozásra.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése