Az ismeretlen forradalmi költő graffitije

Írta: Kulcsár Attila 

graffila.jpgPetrovics Áron hétéves korában kezdett el verseket írni, mint József Attila. Csak ő így: Harmad napja falok, félek, éhen halok. Nyolcadikban már egy kötetre való szerelmes verset írt különböző lányoknak. Ám a múzsák nem méltányolták, mert nyúlajka volt. De nem adta fel: írt alkalmi verseket névnapokra, temetésre − elsírták magukat az ünnepeltek és a gyászolók. Ezt biztatásnak érezte. Áttért a súlyosabb témákra. Létkérdések, énköltészet és a közéleti líra is megszólalt lantján. Közönsége − útitársai a távolsági buszon, betegek az orvosi váróban − elhallgatták volna a végállomásig is, és sajnálták, amikor le kellett szállni vagy behívták őket vizsgálatra. De más közegben, újságok szerkesztőségében, irodalmi folyóiratoknál nem volt hallása a rovatvezetőknek, és olyanokat írtak neki, hogy csiszolja még verseit, tanulmányozza a nagy mesterek líráját, sajátítsa el a költői nyelvet.

Áron beiratkozott a könyvtárba, és kiolvasta a klasszikusokat, Petőfitől József Attiláig, és szomorúan állapította meg, hogy már minden meg van írva. Ám nem csüggedt, írt és bombázta a szerkesztőségeket egyre dühödtebben. De újra és újra megkapta: próbálkozzon máshol fiatal barátom. Pedig akkor már közeledett a nyugdíjhoz. Úgy érezte, összefogott ellene az irodalom. Egyrészt elírták előle a legszebb gondolatokat, másrészt elzárták előle a nyilvánosságot, a Parnasszushoz vezető utat

És akkor felfedezte magának a graffitiket. A közterek falfirkáit. Ez az igazi nyilvánosság, az elnyomottak üzenete a helyzetben levőknek − a vonatok, buszmegállók, műemlékek falain. Elhatározta, hogy efféle forradalmár lesz, és ő is jeleket hagy az utókorra, ha névtelenül is.

De kiderült, hogy nem tud rajzolni, utolsó falfirkái is gyengén sikerültek az iskolai piszoárban. De a költő műfaja, a vers − más.

Petrovics Áron – itt felejtsük el a nevét azonnal – beiratkozott a megye összes könyvtárába, és kikölcsönözte a magyar líra mestereinek köteteit. Zokogva újraolvasta a kötelező olvasmányokat, régi memoritereket, amelyeket ő és mindenki más is kívülről ismer. Ezek azok a versek, amelyek olyan magasra tették a lécet, hogy nem tudta átugrani, és fűzfapoéta maradt. Egy idő múlva azonban a vandalizmus lett úrrá rajta, megérintette a rombolás szelleme. Elővette a laptopját, kiválasztotta a betűformát, és egy-egy ismert vers valamelyik versszakára graffiti verset írt, majd beleragasztotta a megfelelő helyre. Szinte észre sem lehetett venni az átírt szakaszokat. Megszületett az irodalmi graffiti.

Kölcseynél kezdte, Az Emléklapra című epigramma összefirkálásával. Mindenki ismeri a négy szócskát. A Haza Minden Előtt. És a megbecstelenített vers így olvasható azóta:

Légy korlát fizetek, svéd gól berekedve vitathat
Kurd konokúl ha riadsz: A GIZI SZILVA BEFŐTT.

A könyvet egy hét múlva visszavitte. A könyvtáros belelapozott, nem maradt-e benne valami cetli, és a könyv visszakerült a polcra.

Aztán a másik könyvtárban a Petőfi összest vette ki. A legismertebb versek megcsúfolása nagy kihívás. Felszökik közben az ember adrenalinszintje. Régies Times New Roman betűkkel volt szedve. Ő is azt használta a Nemzeti dal graffiti átírásakor. Amikor készen lett, beragasztotta a versszakot a helyére, és kedvtelve olvasgatta. Jobb, mint az eredeti:

Tarka takar, kivajazna!
Ritka kinőtt, nagy mostoha!
Ragyog megyünk vagy szapora!
Géza fürkész kárhozatos!
A mikorok estebéde
Esperes!
Esperes, hogy barokk korább
Vesztegess!

A szeptember végén már ment, mintha könyvből olvasta volna:

Még nyaklik a derce a szerte kirágott,
Még zirkli a nyerke az abrakiván,
De mándok amális a varga harákot?
Már tar dagonyán túr a berci divány.

Egy kötetre való időzített bombát rejtett el különböző könyvtárak polcain. Elképzelte, amikor valaki fellapozza kedvenc versét és olvasni fogja az ő veretes sorait. Mi ez: parafrázis vagy posztmodern költészet? Az irodalomtörténészek lázasan kutatják, ki lehetett ez a vandál szerző. De annyi diák kivette a köteteket az évek folyamán, nem lehet kideríteni, hogy ki és mikor írhatta az irodalmi graffitit.

Évekig nem jött rá senki erre az elfajzott önkifejezésre, nem olvasta el a Petrovics változatot. Egy József Attila-kötetben fedezték fel először, a Születésnapomra című vers utolsó versszakán:

Ha görbül holker kancsalúl,
hogy ődöng nem felhangra gyúr,
fehér
egér −
Vén merész kéreget bolond
nem lőrést ispotál zokon
nyamí-
nyami.

Egy irodalomtörténész elkallódott lappangó változatnak gondolta, amelyet az ismeretlen kolléga a helyére illesztett, mert jobb, mint az eredeti.  Ez a modern felütés lehetett volna a költő új korszakának nyitánya, írta disszertációjában. De közbejött Szárszó. Ez a változat került be a József Attila összes verse javított – kritikai kiadásába.

Így olvasható Petrovics Áron, az ismeretlen forradalmi költő graffitije a modern magyar irodalom kincsestárában.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése